Effi odahajolt a nyakamhoz lassan. Éreztem a kellemesen finom levendula testàpolójànak és a vannillia illatú parfümjének làgy keverékét mint ha valamilyen kórús jàtszana több szólamban és hangszeren eggyszerre az orromban.
Majd ahogy a nyakkendőmet kötötte meg szép lassan és mondhatnibelég ügyesen is csinàlta , akaratlanul is a mellei hozzàm simúltak. Férfiből vagyok persze hogy élvezem ezt a helyzetet . De ez most valami màs nem a libidom a ,falloszomnak kimondottan jó érzés . Inkàbb a szívemnek ad nyugalmat és melegsét. Úgy érzem Effi szavak nélkűl is bàtorítàst ad . Színpadlàzam sem lessz vagy mi a fenének mondjàk .

-Jó leszel Joshi .mosolygott Effi

- Később a ceremónia utàn .lenne kedved esetleg egy bàrban kiengedni? Kérdeztem viccesen

- igen lenne .vàlaszolta Effi és megpaskolta a fenekem indulàs előtt.

- izgató rajtad az ing és a nyakkendő . Nyújtotta ki a nyelvét Effi.

Màr a színpadra léptem felfelé.
Mikor megpillantottam Ricket .
Fanyar mosollyal a szàja tövén és megtapsolt olyan lassú szarkasztikus tapsal.
Ezt ellensúlyozta Effi mellett ülő baràtom Tom. Olyan vastapsot adott mint ha az oscart kaptam volna meg .
Az egész suli ott volt .hisz tanítàsi időben volt ez a kis ünnepség.
Jól esett Tom vehemenciàja csak a többiekre nézve elég égő volt.
Kicsit röhögtek rajtam. Megborzoltam a hajam és màr csak az ösztöndíj érdekelt .
Örűltem hogy esélyem nyílt rà .
Majd felnéztem a plafonra és a sok cső között egy pisztolyt làttam felakadva . Majd egyből kapcsoltam . Megvan a gyílkos fegyver és talàn az újlenyomata is a gyílkosnak.
Próbàltam mosolyogva àtvenni a jelképes díjjat .De az egész ünnepség jelentéktelenné vàlt .
Egy pillanatot kivéve. Átvettem a díjjat és abban a pillanatban Effire néztem . Mondanom sem kell abban az édes fekete kalapjàban űlt , és engem nézett .
Még büszke is lehetett ràm.
De azok a kék szemek egyszerűen elhalkúlt a zene .aztàn megszűntek a tobbi emberek. Messze volt Effi olyan 70 lépésnyire űlt a hàtsósórban de tisztàra kivettem a kék szemeit ahogy engem néznek. Teljesen elvesztűnk egymàsban .A szívem teljesen vert ilyen gyorsan még soha . Ahogy Effi elmosolyodott úgy mosolyogtam el én is . Éreztétek màr úgy hogy egy pillanat amiben épp vagytok soha nem felejtitek el? Na ez a pillanat pont ilyen volt . Egyszeri megismételhetetlen .

Később jöttek a gratuk . Tomtól elaősorban . Majd a tanàroktól és anyàmtól aki sírva fakadt .
De Effi sehol mindenhol őt kerestem a szemeimmel. Meg akartam csókolni . Ez volt a tervem . Olyan làng volt bennem hogy minden racionalitàs értelmet vesztett és a csók értelmet kapott. Nem mondok semmit csak megcsókolom .

Kiértem a suli előterébe.
Majd làttam ahogy Effi karjàt Sid fogja a suli bikàja . Nem nagyon érdekelt milyen egy àllat.
Effi kiabàlta neki hogy eressze el.
Nem kellett több. Odaszaladtam majd egy hatalmasat löktem rajta
- Ereszd el ! Mondtam