[Név] - A neved/karaktered neve

︶꒦︶꒷︶︶꒷꒦︶︶︶꒷꒦

Egy kis zsemlét rágcsálva álltál a csapat előtt, kíváncsian hallgatva a bemutatkozásukat, és a tervük részleteit. Wonka olyan izgalommal és élénkséggel mesélt az ötletükről, hogy nagyon oda kellett figyelned, ha egyetlen részletet sem akartál kihagyni. Meglehetősen lenyűgözőnek találtad a tervüket, azonban, amikor a te szerepedhez értek, meg kellett állítanod az izgalmukat. A fiú azt akarta, hogy te is vele próbáld hozzá édesgetni az embereket, de te nem voltál biztos benne, hogy ez jó ötlet volt-e. Nem igazán voltál olyan nagy showman mint ő, és noha nem jöttél olyan könnyen zavarba, azért nem élvezted a rivaldafényt.

- Bocsánat, hogy ezt kell mondjam Willy, de szerintem én jobb lennék őrszemnek Nudlival és a többiekkel – mondtad, és figyelted, ahogy a fiú becsukta addig szóra nyitott száját, majd néhány másodpercig rád bámult. Bármire is gondolt közben, végül csak halkan felnevetett, és a válladra ejtve a kezét nézett le rád.

- Ugyan, [Név], ha csak állnál egyhelyben egy adag csokival a kezedben, az emberek akkor is rád figyelnének – tudatta veled, mire te értetlenül néztél rá. Miről beszélt? Látszólag szerencsére megértette, hogy fogalmad sem volt róla, mert gyorsan folytatta. – [Név], az emberek egy dolgot szeretnek annyira, mint az édességet. Tudod mi az?

- A pénz? – kérdeztél vissza, mire a fiú elhallgatott.

- Két dolgot szeretnek annyira, mint az édességet, és most nem a pénzre gondolok – javította ki magát, te pedig nem tudtál ellenállni a halk kuncogásnak, ami erre kikívánkozott belőled.

- Oké, mi a másik dolog? – tetted fel a várt kérdést, mintegy megkegyelmezve a jövőbeli csokigyárasnak.

- A szépség! – felelte izgatottan, mire leolvadt a mosoly az arcodról, és újabb értetlen kifejezés vette át a helyét. Willy nem tűnt azonban kevésbé lelkesnek erre, ahogy kifejtette. – Az emberek imádnak szép dolgokra nézni. Szép tárgyakra, állatokra, vagy más emberekre. A csokijaim pedig, nem csak finomak, de szépek is.

- Igen – bólintottál, mert átgondolva ez igaz volt. Az emberek szerették a szép dolgokat, talán pont annyira, mint az édességet és a pénzt. – De hogy jövök én a képbe?

- Hogyhogy, hogy? – kérdezett vissza a fiú, mintha egyáltalán nem értette volna, hogy mit nem értettél. Segítségkérőn néztél körbe újdonsült csapatotok között, de ők csak a vállukat vonogatták. Csakis Nudli volt elég készséges, és értette mit akart a furcsa észjárású férfi mondani.

- Azt akarja mondani, hogy szerinte gyönyörű vagy – jelezte, mire az egész csapat elhallgatott, és mindenki rád és Wonkára bámult. Te magad is a most néma csokikészítőre néztél, aki a mai nap folyamán végre először tovább maradt csendben pár másodpercnél. Willy téged nézett, arcán döbbenet és felismerés tükröződött, mintha csak most értette volna meg saját magát. Nem lett volna meglepő, ha valóban így lett volna.

- Igen – bólintott aztán halkan motyogva. Fülelned kellett, hogy meghalld, de a következő pillanatban az arca felragyogott, és csillogó szemekkel nézett rád. – Igen! Gyönyörű vagy, a legszebb nő, akit életemben láttam. Szóval, az emberek jobban figyelnek majd ránk, ha egy ilyen gyönyörű nő van mellettem!

Ezt a monológját újabb csend követte, senki sem tudta igazán, hogy mit kellene mondania, vagy a te esetedben éreznie. A fiú talán még nem is tudta, hogy amit irántad érzett milyen jellegű érzelem volt. Anélkül mondta ki mindenki előtt milyen szépnek talált, hogy észrevette volna mit jelentettek a szavai, hogy feltűntek volna neki a tudatos pillantások, és a kínos csend, amit az akaratlan vallomása okozott. Persze, az ember mondhatta azt valakire, hogy gyönyörű úgy is, hogy nem érzett iránta semmiféle szeretetet, de a fiú arca mindent elárult. Willy nem félt kimutatni az érzéseit, noha még nem értette őket. Annyira ártatlan és naiv volt, hogy egyszerűen nem értetted, hogy sikerült ennyi ideig kihúznia ebben a kegyetlen világban.

- Willy, nem fogok szerepelni – közölted vele, mire a fiú csak szélesen elvigyorodott, te pedig úgy érezted, valami nagyon nem volt rendben.

︶꒦︶꒷︶︶꒷꒦︶︶︶꒷꒦

Idegesen álltál a fiú mellett, a pincérnői egyenruhád szoknyáját markolva, ahogy a nem messze beszélgető párt néztétek és hallgattátok. Willy elégedetten dőlt neki a falnak, miközben egyik kezét lazán a derekadon pihentette. Amikor megkérdezted tőle, hogy miért érintett meg, azt mondta azért, hogy elmulassza a nyugtalanságodat. A hazug, ravasz róka. De tetszett az érintése, és egy kicsit tényleg megnyugtatott, így nem ellenkeztél. Helyette élénken figyelted, ahogy a férfi összetörten távozott, és egy taxit próbált fogni, csak hogy az lefröcskölje ahogy elhaladt mellette. A nő, aki éppen nem mondott igent aggódva és egy kis szánalommal nézett utána, ahogy a férfi még jobban összegörnyedt, és végül leült az egyik asztalhoz nem messze tőletek. Ezt látva Willy rád vigyorgott, és elengedve a férfi felé indult. Te csak halkan sóhajtva követted.

- Öh, monsieur segíthetünk? – kérdezte Willy, ahogy megállt a szomorú férfi mellett, te pedig mellé lépve lemosolyogtál rá, noha ő nem nézett fel.

- Jaj, pincérek – sóhajtotta a férfi. – Fájó szívre mit ajánlanának?

Szóval taxit sose kap

A nők elillannak

Oly eseményt át sose élt

Mi önbizalmat ad

Willy levéve a kezére terített szalvétát megtörölgette a férfi nedves ruháját, míg a szerencsétlen ember felpillantott rád, és te bátorítón mosolyogva rá a hátára tetted a kezed, és finoman meglökve bíztattad arra, hogy egyenesedjen ki. A férfi így is tett, és rólad a még mindig ugyanott álló nőre pillantott.

- Így van – sóhajtotta, és éppen ismét visszagörnyedt volna, de te nem hagytad neki.

Ki önre néz mit lát?

Egy árva gyászhuszárt

Ki oly kupacra lép mi

Barna talpra ragadt folttal jár.

- Honnan tudja mindezt? – kérdezte a férfi, miközben Willy leterítette a kendőjét az asztalra, te pedig rátetted a tiédet. Neked semmi közöd nem volt a trükkhöz, te csak az esztétika miatt kellettél, de egy férfi, aki annyira szerelmes volt egy nőbe, hogy épp az imént kérte meg a kezét nem sok figyelmet szentelt neked. Talán nem ő volt a legjobb fogás, de az biztosnak tűnt, hogy hűséges. Vagy, egyszerűen csak ő nem tartott olyan gyönyörűnek, mint Willy.

De közlöm bíztatón

Itt a Zsiráf Macaron

Mely úgy segít, hogy átrepíti

Minden buktatón

A kendőket egyetlen ügyes mozdulattal felemelve felfedte az alattuk megbújó kis tányért, amin három zsiráfmintás macaron pihent. A férfi egy pillanatra gyanakodva nézett a sütikre és Willy-re, de amikor felpillantott rád, és te csak mosolyogva a macaronok felé biccentettél végül kinyúlt, és elvéve egyet megette. Willy rád vigyorgott, ahogy a férfihez lépett.

Ma hagyja hátra hát

A félszeg zavarát

Egy pár falás és óriásnak

Érzi majd magát

A férfi az első után felbátorodva elvett még egyet, megette, majd magabiztosan kiegyenesedve felpattant. Bár a termete nem változott, úgy nézett ki, mint aki valóban hatalmasnak érezte magát. Willy keze hirtelen megtalálta a tiédet, és mire kettőt pislogtál már az egyik székre léptél, amiről aztán az asztalra mellette, és Willy a kezednél fogva táncra perdített. Közben a férfi maga is felpattan egy másik asztalra, és a mozdulataidat utánozva táncolt ő is, ajkán hatalmas vigyorral.

Vár rád csokihad

Álmodj csokisat

Lásd be önbizalmat

Csak a Wonka csoki ad!

Willy ujjai gyengéden markolták a kezed, míg szabad kezével a derekadat tartotta, nehogy leess az asztalról. Ez akkor igencsak jól jött, amikor az egyik pincérnő megjelent mögöttetek, és egyetlen ügyes mozdulattal lerántotta a fehér terítőt az asztalokról, amin éppen táncoltatok. Willy fürgén leemelt az asztalról, így a terítő nem csúszott ki alólad, majd visszasegített az asztalra, míg ő fellépett arra, amin a férfi táncolt eddig. Magad mellé pillantva észrevetted, hogy az első vásárlótok éppen a szerelme felé indult, míg a többi járókelő, akik látták mi történt elözönlöttek benneteket, és körbevéve nyújtogatták felétek a kezeiket, hogy maguk is vehessenek az édességből. Szerencsére Willy adott neked is egy adaggal, így készségesen szolgáltad ki a vásárlókat, és vetted el tőlük a pénzt.

Szájról-szájra jár a csokidal

Lakjál jól a Wonka csokival!

Tekinteted a tömeg felett a nőre és férfira vezetted, akik nem messze tőletek tartottak egymás felé. Amikor találkoztak a férfi a nő derekára és hátára tett kézzel ledöntötte a lábáról, és mosolyogva figyelted, ahogy ismét megpróbálta a lánykérés dolgot, amit az előbb olyan csúfosan elbukott.

Csókkal kérdezlek!

Kérdezz!

Azzal a férfi lehajolt, és megcsókolta a mosolygó nőt. Úgy tűnt, hogy ez az újfajta önbizalom valóban meglehetősen elbűvölte a nőt, te pedig örültél neki, hogy így volt. A Wonka csoki valóban egy csoda volt. Azonban nem nézhetted őket sokáig, ugyanis ebben a pillanatban füttyszót hallottál, és Willy-vel együtt a hang irányába fordulva megláttad a nem messze álló Nudlit, aki mögött a rendőrök közeledtek. Willy leugrott az asztalról, és feléd nyújtotta a kezét. Elfogadva hagytad, hogy lesegítsen, majd el sem engedve a megbeszélt csatornafedél felé rohantatok.

Mert nincsen jobb csoki, mint ez

Nincs a földön jobb csoki, mint ez

A csatornához érve Willy leugrott, majd kitárt kezekkel nézett fel rád. Kissé bizonytalanul néztél rá vissza, de amikor meghallottad magad mögött a közeledő kerékpárokat, és sípokat végül leugrottál. Willy könnyedén elkapott, és elégedetten levigyorgott rád, míg te kissé zavartan markoltad a vállait. Közben Csöpi lecsukta a csatorna fedelét, és Willy elindult a szennyvízben.

- Willy? – kérdezted, mire a férfi halkan hümmögött, de nem nézett le rád. – Már letehetsz.

- Bocsi, nem hallok jól erre a fülemre – mondta, és feléd döntötte a fejét, jelezve melyik füléről beszélt. – Legközelebb hangosabban beszélj.

Csendben bámultál rá. Fiatalabb és naivabb volt, de már mutatott olyan szokásokat, amilyeneket a jövőbeli énje fog. Morogva kapaszkodtál belé, és úgy döntöttél, ha nem akart letenni te nem fogsz könyörögni. Végül is, semmi kedved nem volt a szennyvízben gázolni, ráadásul mégiscsak kényelmesebb volt így utazni.

Van egy új fajtája

Óóó

Kóstold meg mert extrém jó

Mosolyogva kacsintottál a melletted álló nőkre, ahogy halk hangon meséltél Willy csokijairól, mintha valami szaftos pletyka lett volna. Talán az is volt, a két nő ugyanis érdeklődve nézett rád, csillogó szemekkel és izgatott mosollyal. Mellettük Willy éppen befejezte a csokik kiosztását az ülő utasoknak, és megfordulva most szemben állt veled, a két nő mellett. Egy kalauz egyenruhát viselt, míg te csinos ruhába voltál öltözve, hogy az előkelőbb nők is szóba álljanak veled.

Csak bekapod és

Oly napod lesz

Mint egy broadway show

A két nő elvette a feléjük kínált édességeket, és egyben a szájukba dobták. Figyelted, ahogy az arcuk eltorzul a mennyei íztől, míg Willy átlépve köztük a derekadra csúsztatva a kezét megpördített, és a hátad alsó felénél tartva maga mellett vezetett.

Csak tolod a riszát

És dalra áll a szád

S ha jól megnézed

Minden lépted koreografált

Egy borbélynak álcázott Willy-t figyeltél, miközben mellette állva úgy tettél, mintha valamiféle asszisztense lennél, kezedben a borotvahabbal és pamaccsal. Őszintén nem tudtad, hogy a borbélyoknak voltak-e ilyesféle asszisztenseik, de a három jelenleg is a székekben ülő férfi a tükrön keresztül folyamatosan téged bámult, szóval akár volt akár nem, nem számított. A lényeg az volt, hogy Willy figyelemfelkeltő terve működött, a férfiak nagyon élénken figyeltek rád éppen. Kissé talán túl élénken is, de Willy közelsége megnyugtatott afelől, hogy ennél nem tesznek többet.

Ó, itt jaj, volt-nincs haj

Sajna tar a hajtalaj

Mégsincs baj a fránya haj

A hajhajtómtól majd kihajt

Willy rád pillantott, mire te letéve a borotvahabot felvetted a kikészített csokikat, és körbe kínáltad a három férfinek. Azok azonnal elvettek egyet-egyet, és megették őket, míg te szívélyesen mosolyogtál rájuk.

Ne falja kérem bután

Hanem kettőt egyen csupán

Vagy nem jár jól

Mert háromtól már dzsungel nő a kupán

Az utolsó megmaradt csokit a kopasz macska elé tetted, aki egy szekrényen ült. Nem tudtad, hogy ez mennyire volt jó ötlet, mert úgy tudtad, hogy a macskák nem ehettek csokit, de Willy megnyugtatott előtte, hogy ezt a terméket az állatok is biztonságosan fogyaszthatták. Nagyon remélted, hogy valóban így volt. Bár, azt sem tudtad, miért akarta, hogy egy kopasz macska szőrt növesszen, de ki voltál te, hogy ellenkezz az ötleteivel? Biztos megvolt rá az oka. Vagy nem. Willy Wonkánál az ember sosem tudhatta.

Íz jár* csokinak

Számos csokinak

Ám ily pezsdítő a

Wonka féle csoki csak

A villamos megállt, és csengetést hallottál. A hang felé fordulva megpillantottad az ablakon keresztül a felétek közeledő rendőrséget, és mire igazán reagálhattál volna erre, Willy már meg is ragadta a kezed, és rohanni kezdett a másik irányba. A fiú elengedett, és egy csúszással alul kiesett a járműből be a csatornába. A szemeid forgatva, magadban átkozva a szerencsédet követted a példáját, így ismét a férfi karjaiban találtad magad.

- Remélem tudod, hogy ezért örök életemre el kell láss a csokiddal – közölted vele, és csak most tudatosult benned, hogy te valójában egyetlen falatot sem kaptál még a csokijából. – Erről jut eszembe, én még nem is ettem belőle.

- Persze, hiszen nem adhatok neked akármilyen csokit – közölte veled, mire meglepetten pislogtál rá. Azt hitted, hogy egyszerűen csak nem jutott eszébe, hogy neked is adjon vagy megkérdezzen, hogy kértél-e, ahogy te is elfelejtettél kérni, de ezek szerint gondolt rád. – Csak a legkülönlegesebb csokit kaphatod. Elvégre az lesz az első Wonka csokid!

- Nahát, különleges csokoládé? – kérdezted játékosan, és figyelted ahogy izgatottan felnevetett, miközben lazán lépkedett a szennyvízben, mintha ott sem lett volna. Kényelmesebb helyzetbe rendezted magad a karjai között, figyelve rá, hogy a nővéredtől kölcsönzött ruhát ne érje egy csepp víz se.

- Bizony, te leszel az első, aki megkóstolhatja – bólintott büszkén, míg te csak csendben mosolyogtál rajta. Nem hitted, hogy volt még egy ember ezen a földön, aki olyan örömöt lelt a hivatásában, mint ez a férfi. – Talán az utolsó is. Még nem tudom.

- Hmm, igazán csábítóan hangzik – közölted vele, mert valóban így volt. Egy csoki, amiből csak te ehettél? Nem is. Egy Wonka csoki, ami csak a tiéd volt? Kevés dolog hangzott ennyire jól, mint ez.

- Reméltem, hogy így lesz – mosolygott a férfi.

- Amúgy, hogy haladsz az olvasással? – kérdezted, és figyelted, ahogy a mosolya grimaszba fordult. A látványra halkan felnevettél, és nem tudtál ellenállni a késztetésnek, egyik kezeddel kinyúlva sűrű hajába túrtál. Egyszerűen csak túl cuki volt, mint egy kiskutya. Willy egy pillanatra megdermedt, de aztán lejjebb hajtotta a fejét, ahogy tovább indult, hogy könnyebben elérd. Felnézve az arcára mosolyt láttál rajta, a szemei el sem szakadtak rólad, olyan gyengéd pillantással nézett rád, hogy féltél elolvadsz tőle.

- Nem túl jól – felelte, mire te csak bólintottál. – De ha azt kéred tőlem, hogy tanuljak meg, megteszem.

- Helyes – mondtad, a hajából az arcára csúsztatva a kezed. – Nem akarnám, hogy megegyen egy tigris.

Willy erre halkan felnevetett, és az érintésedbe dőlt.

Tényleg kár lett volna, ha megeszi egy tigris.

Mert az én csokim

Csak az mi összeboronál

A Gourmet Galéria előtti téren álltál, Willy mellett, aki egy kis standot állított fel, és édességet szórt a körülöttetek összegyűlt tömegre. Mögöttetek harangok szóltak, és megfordulva a befagyott szökőkúton túl megpillantottál két ismerős alakot. Egy menyasszony és egy vőlegény. Nem. Egy feleség és egy férj lépett ki a templomból, a vendégsereg ünnepelte őket. A férfi volt, akinek az első Zsiráf Macaront adtátok és a nő, akit megkért.

Nem lennénk tán itt ma mi

Ha meg nem győz a Wonka csokija

Mennyei nászút lesz

Nézted, ahogy beülnek a kocsiba, ami mögött üres konzervek csörögtek, ahogy a jármű elindult, és mosolyogva visszafordultál a férfi felé, aki miatt talán sosem házasodtak volna össze. Willy nem nagyon figyelt a mögöttetek történő dolgokra, túlzottan elfoglalt volt azzal, hogy kiossza a csokikat. Ezt felismerve gyorsan te is nekiláttál segíteni, hogy a lehető legtöbb csokit adhassátok el, mielőtt a rendőrök megint megérkeznének, és menekülnötök kéne.

Még nem ettek jobbat, mint ez

Még nem ettek jobbat, mint ez

Willy felkapta a botját, majd megragadta a kezed, és maga előtt megpördített, aztán kezét a derekadra téve táncolni kezdett. Hangosan felkacagtál a gyors iramú táncra, lendítetted a lábad, igyekezve a lehető legjobban utánozni Willy-t, míg a férfi erősen tartott, nehogy elveszítsd az egyensúlyod. Talán eleinte nem élvezted annyira a csokikufárkodást, de mostanra nagyon jó móka lett, és az elmúlt napokban hozzászoktál már, hogy Willy-vel együtt próbáld értékesíteni az édességeit.

Mert a földön jobb nem is volt még

A földön jobb nem volt még

A földön jobb nem is volt még

A vidám táncból füttyszó rántott ki, több irányból is jött. Willy azonnal abbahagyta a táncot, míg te elengedve őt a csatorna felé rohantál. Wonka összecsukta a standját így az egyszerű fadoboznak tűnt, rajta zsákokkal, majd feléd rohant. Te addigra már kinyitottad a csatorna fedelét, és éppen arra készültél, hogy leugorj, amikor Willy utolért, és a derekadnál fogva visszarántott a csatorna szélétől. Értetlenül néztél rá, mire ő csak elvigyorodott, és elengedve leugrott, majd feléd fordulva szélesre tárt karokkal nézett rád.

A szemeid forgatva ugrottál le, de ajkaidon mosoly ült. Mielőtt leugrottál volna azért még magad után húztad a csatorna fedelét, azonban a szoknyád egy része beakadt, és elszakadt. Nos, a nővéred szoknyája, pontosabban. Aggódva nézted a szakadt anyagot, miközben Willy már el is indult a karjaiban tartva.

- Mi a baj? – kérdezte, te pedig felnézve a ruhádról a téged bámuló férfire pillantottál. Willy arcán aggodalom látszott, ahogy összeráncolt homlokodra nézett, így gyorsan elmosolyodtál, és legyintettél.

- Semmi, csak elszakadt a nővérem szoknyája – felelted és a hiányzó részre mutattál. Willy lenézett, majd bólintott, és ismét az arcodra szegezte a tekintetét.

- Dühös lesz miatta? – kérdezte, mire te csak halkan felnevettél, és a fejed ráztad.

- Soha életemben nem láttam Helent dühösnek – közölted. Bár te magad nem ismerted túl régóta a nőt, és amióta ebbe a világba kerültél nem is nagyon sok interakciód volt vele, de a régi éned emlékeiben valóban nem volt egy sem, amikor a nővérét mérgesnek látta volna. Nem is csoda, az a Helen, akit a filmekből ismertél sem volt soha dühös. Talán csak egyszer, amikor Willy visszavitte Charlie-t a gyárból, és közölte, hogy a család nem költözhet be vele. Bár, akkor is inkább csak csalódott volt. – Azért rendesen bocsánatot kérek majd tőle.

- Hmm, mit szolnál hozzá, ha vinnél neki egy kis csokit? – kérdezte, és amikor válaszolni akartál hirtelen felragyogott az arca. – Ó, erről jut eszembe, mondtam már, hogy a csoki fokozza a szervezetben az endorfin termelődését? Szerelmesnek érezzük magunk tőle.

- Nem, te még nem mondtad – nevettél fel az ismerős szavakra. Mindig meglepett, amikor az egyébként oly különböző Wonka hirtelen kísérteties hasonlóságot mutatott a másik két énjével. – Bár, nem tudom, hogy ez miben segít Helennek.

- A csoki szerelmessé tesz, a szerelem boldoggá, és a boldogság segít megbocsátani – felelte tényszerűen, majd lenézve rád ellágyult tekintettel folytatta. – És rájöttem, hogy talán azért gondolok rád folyton, mert annyi csokit eszek.

Ezeket a szavakat csend követte, melyet csak a fiú vízben loccsanó lépéseinek a hangja tört meg. Halvány pírral, zavartan előre fordulva emésztgetted a társad szavait, miközben ő nagyon élénken bámult téged, mintha a reakciódat akarta volna felmérni. Megkockáztattál rá egy pillantást, amivel egy büszke, elégedett mosolyt érdemeltél ki tőle. Arcodat frusztráltan a mellkasába temetted, és azonnal körbe ölelt az édes csokoládé illata, amit a férfi árasztott magából. Willy felnevetett, így az egész testedben érezted a remegését, amitől csak még frusztráltabb lettél, de nem emelted el a fejed a kellemes melegből.

- Remélem a narancssárga emberke meglátogat ma éjjel – morogtad a mellkasába, mire a nevetése megkétszereződött, de hamarosan abbamaradt.

- Kérlek ne mondj ilyeneket.

Most rajtad volt a sor, hogy felnevess. 

︶꒦︶꒷︶︶꒷꒦︶︶︶꒷꒦

*Gondolom már mind kitaláltátok, és ha így van igazatok van. Egyszerűen fogalmam sincs mit énekelnek itt. (A dal egy részét ki is vágtam, mert kevesebbet értettem belőle, mint amennyit nem)