[Név] - A neved/karaktered neve

︶꒦︶꒷︶︶꒷꒦︶︶︶꒷꒦

Az épület, amiben az állatok éjjelente foglaltak helyet sokkal kisebb volt, mint amire számítottál. És sötétebb. Nos, legalábbis az a folyosó, amin ti tartózkodtatok, és aminek ajtajai a különböző állatok kifutóiban lévő szobákhoz vezettek mindenképpen kisebb és sötétebb volt, mint azt elsőre gondoltad volna. A három zseblámpa fényénél lépkedtetek, egyre beljebb, ahogy az ajtókon írt állatnevek között kutatva a zsiráfot kerestétek. Willy halkan motyogott magában, a „zsiráf" szót ismételgetve, zseblámpáját felváltva irányítva az ajtókra, hogy el tudja olvasni a rájuk írt betűket.

Csak akkor jutott eszedbe, hogy a csokigyártó nem tudott olvasni, amikor megállt a „tigris" feliratú ajtó előtt, és kinyitotta azt. Kikerekedett szemekkel nézted, ahogy az ajtóban állva a felé közeledő tigrisre bámult, hangosan kiabálva. Azonnal felé lendültél, és Nudlival együtt az ajtónak csapódva becsuktad azt, még éppen azelőtt, hogy a tigris kiszabadulhatott és felfalhatott volna benneteket. Az ajtónak döntve a hátad görcsösen markoltad Nudli kezét, és a még mindig fagyottan egyhelyben álló Wonkára néztél.

- Meg kell tanulnod olvasni! – kiáltottad a fejed rázva, éppen egy időben Nudlival. Wonka hamar összeszedte magát az előző események sokkjából, és értetlen ártatlansággal nézett le rátok.

- Miért? – kérdezte, te pedig csendben összenéztél Nudlival. A lány tekintete hitetlenkedést és lemondást mutatott, te pedig a helyzet ellenére is halkan felkuncogtál. Barátnőd felhorkant, nyilván már rólad is lemondott, míg te még mindig szórakozva az előttetek álló fiúra néztél, aki most téged bámult. Willy úgy nézett ki, mint aki teljesen el van bűvölve, ajkain apró, szeretetteljes mosoly ült, ahogy téged nézett, és hirtelen ismét úgy érezted, hogy a világ megfagyott körülötted. Be kellett vallanod, ez a Willy Wonka nem volt kevésbé vonzó, mint bármelyik másik, és határozottan váltott ki belőled érzéseket, amiket soha senki előtte.

Azonban több okod is volt rá, hogy ne legyél biztos a dologgal kapcsolatban. Először is, fogalmad sem volt róla, hogy meddig leszel itt. Talán az egész csak egy álom volt, és bármelyik percben felébredhettél. Talán már holnap reggel a saját világodban ébredsz, és Willy Wonka csak egy emlék marad. Nem akartál túlzottan kötődni, ha tudtad, hogy a végén nem maradhatsz itt.

Másrészt Willy eszméletlenül vonzó volt. Bármelyik lány a lába elé vetné magát, és nálad sokkal jobbakat is találhatott. Szebbet, okosabbat és kedvesebbet. Miért akarna hát veled lenni? Talán csak azért viselkedett így veled, mert mindenkivel ilyen volt. Nem lett volna csoda, hiszen őrült lett volna az, aki nem ájul el a puszta látványától.

Nem voltál benne biztos, hogy mit érezz. Féltél. A kívánságod arról szólt, hogy találkozz vele, nem arról, hogy beléd szeressen.

- [Név]? – hallottad meg a hangot, s tekinteted felemelve a földről, amit addig elmélyedve bámultál a most rád aggódva néző Willy-re pillantottál. A különc fiatal egy nyitott ajtóban állt Nudlival együtt, akik mögött egy zsiráf alakját láttad a sötét szobában. Tekinteted az állatról visszavezetted rájuk.

- Bocsi, egy kicsit elkalandoztam – mosolyogtál rájuk, és ellökve magad a tigris ajtajától feléjük léptél. Ők csak bizonytalanul néztek rád, de nem firtatták tovább a dolgot, és immár hárman léptetek be a zsiráfhoz, aki csendes érdeklődéssel nézett le rátok. Láttál már zsiráfot állatkertben, de ennyire közel, úgy, hogy nem választott el tőle kerítés még sosem. Ámulattal néztél fel a magas állatra, míg melletted Willy mélyen meghajolt. Most a zsiráfról rá néztél, és igyekeztél nem teljesen elolvadni a látványtól. Ez a Willy Wonka egy igazi úriember volt, melyik lány ne akarta volna a karjaiba vetni magát, de tényleg?

- Jó estét kedves... öhm... - mondta, mire kissé elmosolyodtál.

- Abigail – közölte Nudli, s magad mögé pillantva láttad, hogy az ajtó melletti falon lévő táblára irányította a zseblámpája fényét, amin az állat neve volt olvasható.

- Abigail – bólintott Willy, mire a zsiráf azonnal a két hátsó lábára emelkedett, majd felétek lendült. Wonka felegyenesedett, és megragadva a kezed hátrébb húzott, miközben a másik kezével a kabátjába túrt, majd kirántva onnan azt tenyérrel felfelé Abigail felé nyújt. – Nyugalom! Hoztam Akáciadrazsét!

A zsiráf erre egy pillanatig csak nézett rátok, majd szaglászni kezdte a levegőt, és megérezve a drazsék illatát lehajolt hozzátok. Csodálattal figyelted, hogy Wonka a kezéből etetett egy ekkora állatot, s kissé megszorítva a sétapálcáját tartó kezét rá pillantottál. A férfi azonnal feléd fordult, és mosolyogva kacsintott egyet.

- A zsiráfok bolondulnak az Akáciadrazsémért – közölte veletek. Őszintén, nem voltál képes elképzelni annál varázslatosabb dolgot, mint hogy valaki ismerhette Willy Wonkát. – Mindennél jobban szeretik. Leszámítva az állvakargatást.

Azzal a kezét a zsiráf álla alá csúsztatta, és lágyan vakargatni kezdte. Mosolyogva figyelted, ahogy Abigail belehajol az érintésébe, és elégedetten lehunyt szemekkel élvezi a kényeztetést.

- Kipróbáljátok ti is? – kérdezte a fiú, és rád pillantott. Erre természetesen azonnal bólintottál, és elengedve a kezét lassan, óvatosan a zsiráf felé nyúltál. Nem akartad megrémiszteni, de szerencsére nem kellett tartanod tőle, ugyanis Abigail továbbra is azzal volt elfoglalva, hogy élvezze az állsimogatást. Amikor a kezed hozzáért, és az ujjaid Willy-t utánozva vakargatni kezdték az állát nem tudtál ellenállni a nevetésnek. Csodálatos volt. Varázslatos.

- Én? – kérdezte Nudli, aki még mindig mögöttetek állt, és csak csendben, ámulattal nézte az eseményeket.

- Igen! Miért ne? – nézett rá Wonka, s noha nem hagytad abba az állat állának vakargatását, te is megfordultál, és lemosolyogtál fiatalabb barátnődre.

- Gyere Nudli, mikor lenne máskor lehetőséged valami ilyen fantasztikus dolgot átélni? – kérdezted, és noha a lány kissé habozni látszott, végül halkan felsóhajtott, és idegesen közelebb lépett. Amikor elég közel ért, kissé oldalra léptél, hogy odaférjen hozzá, és elhúzva a kezed figyelted, ahogy a fiatal lány kinyúlt, és megsimogatta Abigail-t. A zsiráf erre elhúzta a fejét, és hosszú nyelvével Nudli arcára nyalt.

Mindhárman felnevettetek, és ahogy Abigail hátralépett egymásra mosolyogtatok. Soha nem láttad Nudlit ennyire boldognak, a szemei csillogtak, az arcán mosoly játszott, és csak a vak nem látta volna mennyire izgatott volt. És mindezt a melletted álló fiatal férfinek köszönhettétek. Tekinteted a lányról rá vezetted, és nézted, ahogy a csokikészítő szeretettel mosolygott rátok. Csak két napja ismert benneteket – Nudlit kicsit régebb óta -, de máris varázslatot hozott az életetekbe. Varázslatot egy olyan gyerek életébe, aki soha nem kóstolt édességet, soha nem járt szórakozni, és soha nem kapott szeretetet azoktól, akik felnevelték.

- Kedvel titeket – mondta a férfi, ahogy kissé meghajolt felétek, majd megfordulva a zsiráf felé lépett. Te a ruhád ujjával segítettél letörölni Nudli arcáról a zsiráfnyálat, és mosolyogva a lányra kacsintottál, aki most először hasonlóan önfeledt mosolyt adott vissza válaszul. – Kedves Abigail! Egy alapos vakargatásért cserébe megajándékoznál minket egy-két liter tejjel?

Erre a zsiráf fülei megrezdültek, és mintha valóban értette volna a kérdést érdeklődőn pislogott le rátok. Wonka csak elmosolyodott, majd a botját a földbe szúrva megnyomta a tetejét, így két vékony rúd emelkedett ki belőle. A férfi levette a kabátját, és a rudakra terítette, mintha fogas lett volna, majd a kalapját is a bot tetejére biggyesztette, de előtte még kihúzott belőle egy vas fejővedret. Miután ezzel végzett körbenézve egy magas létra felé indult, és kitámasztva azt intett nektek, hogy másszatok fel.

Nudli kissé bizonytalanul nézett rátok, míg te mosolyogva biccentettél neki, hogy menjen csak. Barátnőd felmászott hát a létrára, és a tetejére ülve vakargatni kezdte Abigail állát, míg Willy most egy magas háromlábú széket húzva az állathoz leült rá, és fejni kezdte. Te csendesen álltál mellette, és érdeklődve figyelted a folyamatot. Wonka néha rád pillantott, csupán néhány másodpercekre, mintha csak meg akarna bizonyosodni felőle, hogy ott voltál, és kíváncsi volt a reakcióidra. Szórakoztatónak tartottad ezeket a kis pillantásokat, ezért a mosolyod kiszélesedett, és a kezei helyett most az arcát bámultad.

Mikor legközelebb rád nézett és észrevette, hogy őt figyeled jól láthatóan zavarba jött, tekintetét ugyanis olyan gyorsan kapta el rólad, mintha valami szörnyű dolgot tett volna, amin épp az imént kaptad rajta. Erre halkan felnevettél, és ismét a fejésre terelted a figyelmed, csupán a szemeid sarkából nézve, ahogy a fiatal ismét lopott néhány pillantást rád.

- Jó, de... te csináltál már ilyet? – kérdezte Nudli, ahogy a vakargatás közben lenézett rátok. Figyelmed a néma szórakozásodról most rá irányult, noha a választ természetesen Willy-től vártad.

- Egyszer. Afrikában – felelte a fiatal. – Fenséges példány volt.

- Teljesen vad? – kérdezte hitetlenkedve Nudli, hangjában egy kis izgalommal. Igazán hálás voltál Wonkának, amiért ilyen érzéseket hozott elő a lányból.

- Vad? Egyenesen fékezhetetlen volt! – mesélte Willy, és Nudli halk kuncogása zene volt füleidnek. Gyűlölted, hogy nem tudtál segíteni rajta, a régi éned érzelmei olyan erősen rohantak meg, hogy egy pillanatra nehezedre esett nyugton maradni, és nem hangosan szidni a világot, amiért ilyen kegyetlenül bánt egy ilyen ártatlan gyermekkel. Úgy tűnt, Willy Wonka mindig olyan gyerekek megmentője, akikre jócskán rájár a rúd. Most, és a jövőben is.

- Dől belőled a dili Willy – mondta a lány, ajkain mosollyal. Erre kissé felkuncogtál, és a melletted állóra pillantottál, aki maga is mosolyogott, és a szeme sarkából téged nézett.

- Na látod, az egyszer tutli, Nudli – felelte a fiatal, mire hangosan felhorkantál, míg Nudli csak értetlenül nézett le rátok. Bár kissé erőltetett volt a „visszavágás", neked tetszett. Édes volt.

- Tutli? – kérdezte a lány grimaszolva.

- Az úgy nem jó, mi? – motyogta Willy felnézve rá, majd lepillantva elgondolkodott. Nyilván egy megfelelő szót keresett. – Semmi se rímel a Nudlira. Tényleg, hogy kaptad ezt a nevet?

- Nem érdekes – felelte a lány, a hangjából kiveszett az öröm és a szórakozás, az arca elszomorodott, te pedig úgy érezted menten megszakad a szíved. Willy azonban felnézett rá, és mit sem veszítve a vidámságból és életből kissé felmosolygott a lányra.

- Na, mondd már! – kérte, és noha te szinte biztos voltál benne, hogy a lány nem fog válaszolni, meglepetésedre mégis elengedte Abigailt, és a nyakláncához nyúlva kihúzta azt a pólója alól, felétek mutatva a láncon lógó gyűrűt, hogy mindketten jól láthassátok az azon lévő díszes „N" betűt.

- Tessék – kezdte, te pedig az ajkadba harapva vártad a történetet. A régi [Név] sosem kérdezte ezt meg tőle, és mivel ezt a filmet nem láttad, így fogalmad sem volt róla, miért volt Nudli a neve. Sejtésed szerint azért, mert azok a szörnyű emberek egyszerűen nem tudták volna kevésbé letojni a kislányt. – Ez maradt csak az igazi szüleimtől. Látjátok? N mint Nudli. Vagy Nóra. Vagy Nina. Vagy akár Nulla.

- Nyomozd ki kié volt! – mondta Willy, aki eddigre már abbahagyta a fejést, és most mosoly nélkül, komolyan nézett fel a lányra. Egy pillanatra ránéztél, úgy tűnt ő sosem adja fel a reményt, mindig előre néz, és a legnagyobb reménytelenségben is lehetőségeket lát. Igazán csodálatosnak tartottad ezt benne. Nos, ezt is.

- Azt hiszed nem próbáltam? – kérdezett vissza a lány, rátok sem tekintve. – Kiskoromban hittem benne, hogy megtalálom a szüleimet. Akik egy könyvekkel teli szép, régi házban laknak. Anyukám az ajtóban állva vár majd engem, a karjaiba szaladok és ő úgy megölel, mintha sose akarna elengedni. Aztán rájöttem, hogy ez csak egy buta álom.

- Nudli – súgtad, szinte te magad is alig hallottad, de mindketten rád néztek. – Egyáltalán nem buta ez az álom.

- Így van, semmi buta nincs benne – helyeselt Willy is.

- Gondoljátok? – kérdezte, s szomorú szemeit rátok szegezte. Soha nem mesélt neked erről, így soha nem biztosíthattad afelől, hogy nem volt semmi baj ezzel az álmával. De most, hogy megnyílt, az egész világot neki akartad adni. De neked nem volt olyan képességed, amivel ezt megtehetted volna. Te nem voltál egy bizonyos csokikészítő, aki varázslatot volt képes létrehozni mindössze egy kis édességgel. Te nem Willy Wonka voltál. De segíthettél neki.

- Jól tudom, hogy most nehéz a sorsod Nudli – állt fel mellőled Willy, és a létra elé lépve felnézett a lányra. – De majd könnyebb lesz. Nem hagyom, hogy örökké a mosodában senvedj, és biztos vagyok benne, hogy [Név] sem fogja.

- Hát persze, hogy nem – bólintottál, és a fiatal mellé léptél. – Nem vagyok egy varázslatos csokikészítő, nem tudok bűvészkedni és egyetlen darab kis édességgel elűzni minden problémád. De mindent megteszek, hogy segítsek nektek. Neked.

- Ígéritek? – kérdezte, és a torkod elszorult, ahogy a szomorú szemekben egy halvány reménymorzsát láttál megcsillanni. Willy azonnal ellépett mellőled és felmászva a létrán válaszolt a lánynak.

- Nem is csak ígérem – kezdte és felemelve a kezét Nudli felé tartotta a kisujját. – Kisujj becs-szavamra. Ez a világon a legszentebb esküvés!

Nudli kissé elmosolyodott, és összefűzte a kisujját Willy-ével, aki erre szélesen elvigyorodott, majd leugorva a létráról ismét a zsiráf felé fordult.

- Gyerünk, vakard! – kiáltotta a lánynak miközben visszaült a helyére, és Nudli ismét vakargatni kezdte Abigail állát. – Siessünk, az őr már nem fog sokáig aludli, Nudli. Aludli!

- Közel vagy, de még nem az igazi – kuncogtál fel, míg Nudli csak a fejét ingatta.

- Ó – felelte a férfi, ahogy leapadt az izgalma, míg te csak összenéztél barátnőddel, akinek ajkain apró mosoly ült. – Akkor tovább töröm a fejem.

Fura ábránd

Szépnek is tűnhet a lét

Percnyi ábránd

A felhőket kergeti szét

Mosolyogva hallgattad, ahogy fiatal barátnőd énekelni kezdett, ajkain álmodozó mosollyal, egy olyan kifejezéssel, ami csak azután vált lehetségessé, hogy egy különc fiatalember a városba érkezett. Nudli lenézett rád, te pedig felnéztél rá, és néma beszélgetésetek örömöt gyújtott benned. Ez a kislány mindent megérdemelt a világon, mégsem kapott soha semmit. Mégis, ez a dal tele volt reménnyel, hitt nektek, és bízott bennetek.

Gyúlt most egy kis fény

Ám tudd: ez múló remény

Tova száll, mint egy szó

Sose hidd el mi jó

Mert az ábránd

Csak csalfa ábránd

Tekinteted a lányról Willy-re emelted, aki abbahagyva a fejést felállt, és maga is rád nézett. Újabb néma beszélgetés, ezúttal közte és közted. Szavak nélkül is megértetted, hogy nem fogja hagyni ennek a kislánynak az álmát veszni, és ő is megértette, hogy te magad is éppen így éreztél. Nem tudtad, mit tudnál tenni Nudliért, ahogy azzal sem voltál tisztában, milyen nehézségekkel kell majd még szembenéznetek, de bármi jöjjön is, te küzdeni fogsz ezért a régóta kincsként dédelgetett álomért.

- Megvan Nudli! Ezt hallgasd meg! – kiáltott fel vigyorogva Wonka, majd zsebre tett kezekkel ritmusra kezdett a ruhája felé lépni. Elé érve felöltözött, majd megfordulva ezúttal feléd lépett.

Nudli, Nudli

Szarvas rúdli*

Miért kéne olvasni megtanudli?

Azzal eléd érve meghajolt előtted, és egyik kezét feléd tartva táncra kért. Mosolyogva fogtad meg a kezét, mire felegyenesedve rád vigyorgott, és egyik kezét a derekadra téve, másikkal a kezed fogva táncolni kezdett. Te a vállát tartottad, és hagytad, hogy vezessen, ugyanis nem voltál egy táncbajnok.

Gyík, flamingók

és egy pudli

Lekvárral finom a krumpli, Nudli

Nevetve felnéztél a titeket mosolyogva bámuló lányra, és kacsintva, színpadias mozdulatokkal a téged tartó férfi álla alá csúsztattad a kezed. Willy meglepetten, de játékosan nézett rád, míg Nudli halkan nevetett az előadásotokon.

Nudli-di-di

Nudli-di-dám

Téged elengedve megragadta a Nudlit tartó létrát, és tovább lejtve húzni kezdte azt, amitől a lány megragadta a legfelső fokot, amin ült, és méltatlankodva a fiatalra kiáltott. Te csak mosolyogva nézted őket, noha kissé azért aggódtál, hogy a lány lepottyan. Azonban a Nudli ajkain játszó mosoly megnyugtatott, hogy a lány élvezte a dolgot, annak ellenére is, mennyire veszélyes volt.

Ettől a daltól lesz Nudli vidám

Nudli ekkor felnyúlt, és megragadva a plafonról lógó lámpást elrugaszkodott a létráról. Hangos kacaja bezengte a kis szobát, ahogy a lámpa kötele megnyúlt, és a lány biztonságosan a földön kötött ki. Ekkor Willy megragadta a kezed, majd Nudli felé terelt. Elengedve téged most a lány kezét fogta meg, míg te a másik oldalára lépve a másik kezéhez nyúltál. Nudli így most kettőtök között találta magát, mint egy kisgyerek, akit a szülei kézenfogva vezettek.

- Köszi Abigail! – kiáltottátok egyszerre a zsiráfnak, ahogy még mindig egymás kezét és a tejesbödönt markolva kirohantatok a szobából.

Fura ábránd

Nudli, Nudli

Szarvas rúdli

Azt súgja jobb élet vár

Miért kéne olvasni megtanudli?

Immár odakint rohantatok visszafelé arra, amerről jöttetek, a hótól és jégtől borított betonon. Nudli arcán széles vigyor ült, szemei vidáman csillogtak, hangját messzire vitte a szél. Wonka maga is mosolygott, és amikor észrevette, hogy őt nézed rád kacsintott. Ez a két ember túl édes volt erre a világra. Ahogy erre gondoltál éppen egy adag lufi mellett haladtatok el, amiket Willy leakasztott a rúdról, ami tartotta őket, és a kezében tartva rohant tovább.

Boldog ábránd

Gyík, flamingók

És egy pudli

A lelkem a felhők közt jár

Lekvárral finom a krumpli, Nudli

Már meg sem kellett volna lepődnöd, amikor Willy egyenesen a flamingók által elfoglalt tó felé irányított benneteket. Azon meg pláne nem kellett volna ennyire csodálkoznod, hogy a lufik felkaptak titeket, így a lábaitok alig érintve a vízfelszínt apró gyűrűket hagytak a tó vizén. A lufik ekkor magasabbra emelkedtek, és ti a levegőben repültetek, mellettetek a flamingókkal. Amikor a zsiráf felé tartottatok Willy azt mondta, hogy példát kell mutatni nekik, hogy repüljenek, és úgy tűnt igaza volt. A flamingók megláttak titeket szárnyalni, és ők maguk is az ég felé indultak.

Ragyog álomként

Nudli-du-di

Nudli-di-dám

E fényben minden oly szép**

Ettől a daltól lesz Nudli vidám

A lufik egyenesen a Gourmet Galléria tetejéig repítettek, és a lábad finoman landolt az üvegen. Willy előre perdült, és háttal lépkedett tovább, míg te és Nudli vele szemben lejtettetek utána. Elengedted a kislány kezét, és mögöttük mosolyogva figyelted, ahogy táncoltak, majd, amikor Willy átemelte a térdén a lányt feléd fordult, és kinyújtotta neked a kezét. Nevetve fogadtad el, és egy erős lökéssel megpördítetted a levegőben. A kezében tartott lufiktól magasabbra emelkedett, és több teljes fordulatot is tett, mielőtt leérve a földre ismét megfogta a kezed, és ezúttal rajtad volt a sor, hogy pörögj, noha te a lufik nélkül.

Azokat ugyanis átnyújtotta Nudlinak, aki felreppent, így te és Willy megragadva egy-egy lábát a vállatokra emeltétek. Egyszerre emelve a bal lábatokat táncoltatok és amikor Willy egyik keze a derekadra csúszott te magad is átvetetted rajta a karod, így könnyedén forogtatok együtt, majd elengedve Nudlit megpördítettétek a levegőben, ahogy az előbb Willy-t is.

A kislány magasra repült, és a kupola felé tartott. Willy elengedve a derekad most a kezed fogta, és úgy rohantatok a lány után. Amikor felértetek a kupolára a férfi megragadta a rudat annak közepén, és körbefutott körülötte továbbra is a kezed fogva. Te a szabad kezeddel kinyúltál Nudli felé, és összekulcsolva az ujjaitokat hagytad, hogy a szél ismét felemeljen benneteket. Willy nem engedte el a rudat, így körbe-körbe forogtatok körülötte egészen addig, amíg el nem értétek a tetejét. Akkor aztán a szél lassan elkezdte elvinni a lufijaitokat, így ereszkedni kezdtetek.

Willy elengedte a rudat, és átvette Nudlitól a lufikat, majd egy ügyes rántással a derekadra csúsztatta a kezét, így elengedve a kezed. Kissé lejjebb csúsztál a fogásában, hiszen egy rövidke pillanatig nem tartott semmi az égen, de elég gyors volt ahhoz, hogy időben elkapjon. Amikor biztonságban voltál a kezei között, te is magadhoz húztad Nudlit, és a mellkasodhoz ölelve tartottad. A lány egyik kezével téged fogott, másikkal Wonkát, majd rátok mosolygott.

Széles mosolyokkal, zilált hajjal, és izgalomtól és a hideg széltől kipirult arccal értetek lassan földet. Amikor szilárd talajon voltatok Willy lufikat tartó kezét összekulcsolta Nudliéval, így most közöttük találtad magad. Te Willy vállát, és Nudli derekát; Nudli a te vállad és Willy kezét; Wonka pedig Nudli kezét, és a te derekadat tartotta, s így kezdtetek furcsa lassúzásba, folyamatosan egymásra mosolyogva. Ismét azon kaptad magad, hogy teljesen elvesztél Willy szemeiben, amik csillogtak a holdfényben, és csak a mosolya volt fényesebb náluk. A férfi maga is téged nézett, mintha minden részletedet magába akarná vésni, míg Nudli sokat tudó mosollyal figyelte az arcotok.

Fura ábránd

Szépnek is tűnhet a lét

Percnyi kis ábránd

A felhőket kergeti szét

Elengedted Nudlit, hogy Willy megpörgethesse őt, de nem számítottál arra, hogy közben téged is megpörget majd. Mindenesetre csak nevetve hagytad, hogy a keze a tiédbe csússzon, és megpördülve megálltál mellette, leolvadó mosollyal, ahogy a felétek közeledő autó lámpáinak fénye szinte elvakított. Aggódva tetted le a kezed, elengedve a fiút, miközben Nudli és ő is elengedték a lufikat, amik így nélkületek szálltak tovább.

- Wonka úr! – hallottál meg egy kiáltást a már leparkolt autóból, és aggódva a melletted állóra sandítottál. Az autó ajtaja kinyílt, majd becsapódott, és a rendőrfelügyelő alakja lépett ki belőle. – Válthatnánk pár szór négyszemközt?

- Hogyne uram, hát persze – felelte a fiú, és futólag ő maga is rád nézett. Meglátva aggódó tekinteted megnyugtatón rád mosolygott, de te egyáltalán nem nyugodtál meg ennyitől.

- Maga elmehet Kellem – mondta, és a szólított rendőr bizonytalanul ránézett.

- Biztos uram? – kérdezte, de a férfi még csak nem is fordult felé, ahogy egyenesen felétek lépdelt.

- Holtbiztos, ez csak rám, és Wonka úrra tartozik – felelte neki. Willy erre feléd fordult, majd Nudli mellé húzott, és levéve fejéről a cilinderét belenyúlt.

- Ti jobb, ha most eltűntök – mondta nektek, te pedig a homlokod ráncolva nyitottad szóra a szád, miközben a fiatal előhúzta a zsiráftejet a kalapjából, és Nudli kezébe biggyesztette. Aztán amikor észrevette, hogy beszélni készültél gyorsan közbevágott. – Ne féltsetek engem! Valahogy ebből is kivágom magam. Várj meg a taligánál Nudli. Te pedig menj haza [Név], és holnap találkozunk.

- Jobban teszed, ha sértetlenül jössz holnap – fenyegetted meg, majd megragadva Nudli kezét rohanni kezdtél. Még hallottad Willy ideges nevetését, de aztán túl messzire értetek tőle, és befordulva egy sarkon már látni sem láthattátok. Egy ideig rohantatok, egészen pontosan Nudli kiskocsijáig, csak ott mertél megállni, és elengedni a kislányt.

- [Név], ugye nem lesz baja? – kérdezte aggódva a kislány, és az ilyen pillanatokban tűnt csak fel igazán, hogy Nudli annak ellenére, mennyire érzelemmentesnek és erősnek próbálta mutatni magát, valójában mégis csak egy gyerek volt. Egy gyerek, akinek hamar fel kellett nőnie, és aki szinte semennyi boldogságot nem tapasztalt élete során, de attól még egy gyerek. Sokat értett a világból, de nem eleget, és néha ő is lehetett naiv. Éppen ezért, amikor ilyen aggodalommal és félelemmel nézett rád, nem tehettél mást, mint megpróbálni a lehető legjobban megvédeni a világ további kegyetlenségeitől.

- Persze, ő Willy Wonka – mondtad mosolyt erőltetve az arcodra. – De, a biztonság kedvéért, fogjuk a taligádat, és menjünk vissza, hm? Már biztos végeztek a beszélgetéssel.

- Oké – bólintott a lány, majd megragadva a kocsiját maga után kezdte húzni azt. Az út így kissé tovább tartott, mint futva, de azért hamar megjártátok, és elszörnyedve vetted észre a fagyott szökőkút előtt heverő testet. Nudli azonnal elengedte a taligát, és együtt rohantatok oda Willy mellé, aki eszméletlenül feküdt a földön. A haja és az arca nedves volt, és felnézve egy gyanúsan Wonka fej méretű léket láttál a szökőkút jegében.

- Gyere, tegyük fel a kocsira – mondtad, mire Nudli bólintott, és visszaszaladva a kiskocsijához hozzátok húzta azt. A fiú nem volt túlsúlyos, valójában szinte már túl soványnak is tartottad, de magas volt, és ereje teljében. Nem volt egyszerű felemelnetek, és nem volt egyszerű belegyömöszölnötök egy zsákba, de együttes erővel sikerült. Ahogy éppen a fejét toltad be, észrevetted, hogy volt rajta egy pukli, így nyilvánvalóan egy fejre mért ütéstől veszthette el az eszméletét. Szerencsére nem volt komoly a baj, így megkönnyebbülten felsóhajtva húztad össze a zsák száját, majd lenézve Nudlira megnyugtatón a vállára ejtetted a kezed. – Jól van, rendben lesz, nincsen semmilyen komoly sérülése. Vidd haza, mielőtt kezdődik a névsorolvasás, és holnap találkozunk.

- Rendben. Szia [Név]! – mondta, ahogy elindulva visszafelé integetett neked. Te csak mosolyogva visszaintettél, és addig nem mozdultál egy tapodtat sem, ameddig a lány és a zsákba rejtett fiú el nem tűnt a szemeid elől. Akkor aztán halkan felsóhajtottál, és kócos hajadba túrva aggódón az otthonod irányába indultál.

Remélted, hogy tényleg minden rendben lesz. 

︶꒦︶꒷︶︶꒷꒦︶︶︶꒷꒦

*Nem vagyok benne biztos, hogy ezt énekli, szóóóóval aki tudja ne tartsa magában

**Már csak ha rágondolok is sírnom kell. Mit énekel? Hiába hallgattam meg milliószor, egyszerűen nem értettem, és végül ezzel sikerült előállnom. A segítséget szívesen fogadom.