[Név] - A neved/karaktered neve

︶꒦︶꒷︶︶꒷꒦︶︶︶꒷꒦

Másnap álmosan álltál a téli utca hidegében egy falnak támaszkodva fiatal barátnődre várva. Az éjszakát azzal töltötted, hogy a jelenlegi helyzeteden gondolkodtál, és kissé megpróbáltad jobban megérteni, mi is történt veled. És hogy mi fog történni a jövőben. Ez a hely ismeretlen volt számodra, semmi köze nem volt a 2005-ös filmhez, és a 71-essel is csak halvány hasonlóságokat mutatott. Bárhogy is volt, semmilyen információval nem tudtál szolgálni.

Azt leszámítva, hogy valószínűleg Wonka kiverekedi magát a jelenlegi adósságából és létrehozza a csokigyárát. Illetve, hogy a tegnapi három férfi azok közé tartozott, akik a jövőben ellopják majd a receptjeit, és akik miatt a most még fiatal és meglehetősen naiv fiú magába fordul, és bezárja majd a gyárát. A Slugworth névre egészen biztosan emlékeztél a 71-es filmből, de a többiek elég jelentéktelennek tűntek. A gondolatra erős undort éreztél, gyűlölted csak a lehetőségét is, hogy ezen férfiak kapzsisága és rosszindulata miatt a tegnap látott ragyogó, vidám és barátságos fiatal bezárkózik majd egy üres gyárba, ahol csak szeretett Umpalumpái tartanak neki társaságot.

Gondolataidból hangos zajok szakítottak ki, és tekinteted felemelve a cipőd orráról, amit addig eltöprengve bámultál, de egyáltalán nem láttál, a feléd közeledő fiatal lányra néztél, aki éppen egy hídon húzta át maga mögött a szokásos kiskocsiját. A látványára kissé elmosolyodtál, barátnőd ma reggel jelent meg a házatok előtt, hogy megkérjen találkozzatok itt ebben az időben, majd el is ment, téged félálomban, és értetlenül hagyva maga mögött. Nudli megpillantva téged kissé maga is elmosolyodott, majd eléd érve megállt. Ellökve magad a faltól a kocsira néztél, majd rá.

- Szóval, miért kellett ilyen titokban itt találkoznunk? – kérdezted, mert tudtad, hogy a régi éned és ő mindig a házatok közötti táv felénél találkoztatok, ahol már elég messze voltatok a mosodától. Most azonban meglehetősen közel tartózkodtatok, csak két utcányira, és ez elég különös volt.

- Gondoltam, egy emberrel több sokat segítene neki – felelte ő, mire te értetlenül döntötted oldalra a fejed, majd figyelted, ahogy a lány a szöveteket rejtő zsákokhoz lépve széthúzta az egyik száját. – Kint vagy.

- Tényleg? – hallottál meg egy izgatott hangot a zsákon belülről, mire kissé ijedten, de kíváncsian közelebb mozdultál a lányhoz, és átlesve a válla felett belekukucskáltál a zsákba. Ahogy ezt megtetted egy ismerős szempárral találtad szemben magad, ami örömtől és izgatottságtól csillogva nézett barátnődről rád.

- Ez itt Willy Wonka – jelentetted ki a nyilvánvalót, ahogy a most téged meredten bámuló fiúról az előtted álló lányra néztél, aki a vállán átlesve nézett rád vissza. – A tegnapi csokikészítő, bűvész, showman. Akire ráhívták a rendőrséget, és akinek most a mosodában kellene dolgoznia.

- Igen, pontosan így van – bólintott az említett, ahogy kimászva a zsákból kikászálódott a kiskocsiból, és boldogan mosolyogva nézett rátok. – Megtudhatom a fiatal hölgy nevét esetleg? Ha már te tudod az enyémet.

- [Név] – felelted, és a feléd nyújtott kezébe tetted a tiéd azzal a szándékkal, hogy megrázd azt. Azonban a fiatalnak más elképzelése volt, és erre hamar rá kellett jönnöd, amikor finoman az arca felé vezette a kezed, és tekintetét le sem véve az arcodról lágy csókot lehelt fagyott kézfejedre. A gesztus halvány pírra késztetett, és hirtelen nem nagyon tudtad, hogyan kellene reagálnod. Soha, senki nem csókolt még kezet neked, és az, hogy az első, aki megtette történetesen maga Willy Wonka volt eléggé elsöprő élménynek bizonyult számodra.

- Örülök a találkozásnak – mondta, majd felegyenesedve elengedte a kezed. Azonnal vissza is húztad azt, és zavartan a hátad mögé tetted. Ismét gyereknek érezted magad.

- Ha befejeztétek a flörtölést – köszörülte meg a torkát Nudli, ezzel magára vonva a figyelmetek. – Szeretném elmondani, hogy el sem hiszem, hogy sikerült a terved, és remélem, hogy megérte.

- Természetesen, rengeteg csokit csináltam az éjjel – bólintott Wonka, ahogy leemelve a fejéről a kalapját belenyúlt. Érdekesnek találtad ezt a szokását, elvégre az általad ismert Wonkák egyike sem csinált hasonlókat. Ők csak a csokoládéjukkal varázsoltak, de a kalapjukból sosem húztak elő semmit. – Eladjuk ezt, és meg is lesz a...

Néma csendben néztétek a kezében tartott üres üveget, egyikőtök sem tudta, hogy mit is mondjon. Nudli és te éppen eléggé értetlenül álltatok a dolog előtt, de egyikőtök sem tűnt olyan sokkoltnak, mint maga Wonka. Elég egyértelmű volt, hogy ő maga sem számított arra, hogy az üvegcse üres lesz.

- Jaj, ne – mondta, mire Nudli összeráncolt homlokkal nézett rá. Te csak továbbra is értetlenül hallgatva szemlélgetted az üres üveget.

- Nem értem, mi van? – kérdezte a legfiatalabb.

- Már megint – folytatta Wonka, mintha nem is hallotta volna a lány kérdését, és leengedve a karját csalódottan nézett körbe.

- Oké, szóval hol az a sok csoki? – kérdezted, reménykedve benne, hogy a fiatal válaszol. Willy tekintete rád siklott.

- Ha hiszitek, ha nem – kezdte, és nem szakítva meg a szemkontaktust köztetek a fejére húzta a kalapját. – Ellopták mindet.

- Ellopták? – kérdezett vissza Nudli, amire Wonka csak helyeslően hümmögött.

- Kicsoda? – tetted fel a következő kérdést te.

- A narancssárga emberke – felelte a csokikészítő, halkan, mintha valami hatalmas titkot osztott volna meg veletek. Nyilván te sem hangoztattad volna nyilvánosan, hogy kis narancssárga emberek lopkodtak tőled éjjelente.

- Hogy ki? – kérdezte Nudli, hangjából tisztán hangzott, hogy egyáltalán nem volt lenyűgözve. Te ellenben azonnal sejtetted, hogy milyen kis narancssárga emberkéről volt szó, elvégre pontosan tudtad, hogy a 71-es filmbeli Umpalumpák hogy néztek ki.

- Még nem meséltem neked a narancssárga emberkéről? – kérdezte szinte hitetlenkedve Wonka, míg Nudli arca egyre csak elsötétült és elkomorodott.

- Nem – felelte, majd még hozzátette. – Emlékeznék.

- Ő egy sorscsapás. Ilyen kicsi – kezdte a mesét a fiatal, és kezével mutatta a méretet. Nem emlékeztél, hogy az Umpalumpák annyira kicsik lennének. Persze, nem voltak nagyok, de ennyire aprók sem. – Az éj leple alatt jön, és ellopja minden csokimat. Az elmúlt három-négy évben havi rendszerességgel teszi.

- Miért? – kérdezted, és figyelmen kívül hagytad Nudli rád vetett hitetlenkedő pillantását. – Csináltál vele valamit? Miért lopna meg?

- Fogalmam sincs – sóhajtott fel a fiatal. – De néha megpillantom őt a félálom kába foglyaként, ahogy zöld hajára hull a holdfény.

- Zöld hajára – ismételte Nudli, továbbra is teljesen hitetlenül. Megértetted, ha nem tudtad volna, hogy Umpalumpák léteztek ebben a világban te magad sem hittél volna egyetlen szót sem. De, tudtoddal sosem történt olyasmi, hogy egy Umpalumpa lopott volna Wonkától. Nos, legalábbis a másik két film szerint nem, de ez végül is egészen más történet volt.

- Úgy éljek, egyszer elkapom – folytatta a férfi, mintha meg sem hallotta volna a Nudli hangjából kiszűrődő szarkazmust. Te csak szórakozottan nézted, ahogy magában motyog, egyértelműen nem hozzátok beszélt már.

- Willy – kezdte a fiatal lány, noha úgy tűnt, hogy a szólított meg sem hallotta, ahogy tovább mondta volna a magáét, azonban Nudli nem tervezte ezt hagyni neki. – Willy!

- Hmm? – nézett a lányra, majd rád a szólított, tekintetében ártatlan kérdéssel.

- Komolyan azt gondolod, hogy [Név] meg én majd bevesszük ezt a maszlagot? – kérdezte a lány, mire te tiltakozón feltetted a kezeid.

- Hé, én hiszek neki – jelentetted ki, mire mindketten rád néztek. Nudli az eddigi hitetlenkedéssel, míg Willy reménnyel.

- Ugye? Mégis mi más magyarázat lenne rá? – kérdezte, ahogy feléd lépett, és izgatottan mosolyogva megragadta a két kezed. Te csak döbbenten hagytad, de kissé tanácstalanul néztél a mellettetek álló Nudlira.

- Nem is tudom! Talán az, hogy elalszol, zöld emberkékről álmodsz... - kezdte a fiatal lány, ezzel elérve, hogy az addig téged bámuló fiú most rá nézzen.

- Narancssárga, zöld hajjal – javította ki, de Nudlit nem érdekelte, ahogy zavartalanul folytatta.

- És miközben alszol magadba tömöd a csokidat! – fejezte be végül.

- Magamba tömöm... - kezdte a férfi, de azonnal elhallgatott, és arcára felismerés költözött. – Ez meggyőzően hangzik.

- Hogy is hihettem én ebben?! – rázta a fejét a lány, ahogy elfordulva tőletek pár lépéssel odébb sétált, míg Wonka döbbenten meredt az összefűzött kezeitekre. Figyelted, ahogy halkan suttog magában, és közben hüvelykujjával a kézfejedet simogatta, szinte öntudatlanul. Ez a férfi meg akart ölni téged?

- Hé, Willy? – kérdezted, mire tekintete a kezeitekről az arcodra siklott, és elhallgatva nézett rád. Bátorító mosollyal az arcodon néztél rá vissza, igyekezve elrejteni a zavarod. – Én tényleg hiszek neked. Elhiszem, hogy a narancssárga emberke lopkodja a csokidat éjjelente, de biztos van rá valami oka. Mi lenne, ha legközelebb éjjel állítanál neki egy csapdát, és megkérdeznéd róla, miért csinálja?

- Ez egész jó ötlet – bólogatott a fiú, arcán ismét megjelent az a naiv boldogság, ami jellemzőnek tűnt rá. Erre a mosolyod kiszélesedett. – Köszönöm [Név]!

- ...Ostobaság! – hallottad meg Nudli hangját.

- Hé! – kiáltotta méltatlankodva az előtted álló csokikészítő, te pedig elnyomtad a mosolyt, ami a csokija iránt érzett töretlen büszkesége hatására az ajkaidra kívánkozott. – Az én csokim nem ostobaság!

- Ha Suvickné meglátott volna minket, én most a kamrába lennék zárva! – fordult vissza felétek Nudli, és dühösen az irányotokba trappolt. Willy közben elengedte a kezeid, és a kiskocsiba nyúlva kihúzta a zsákok közül a sétapálcáját.

- Nagyon sajnálom, hidd el – próbálta megnyugtatni a lányt a férfi. – De csinálhatunk még csokit. Csak sajnos elfogyott a tejem.

- Hát, az mondjuk nem gond – vont vállat Nudli, és maga mellé hajolva kivett egy tejet az ajtó előtt lévő tartóból, majd felétek fordulva felemelte, hogy mindketten láthassátok. – Tej.

- A: lopni nem szabad – mondta Wonka, ahogy ellépve mellőled a lány felé nyúlt, és elvéve tőle a tejet visszatette azt a helyére. – És C: Willy Wonka nem sima tehéntejet használ. Ehhez a termékhez elengedhetetlen a zsiráftej.

- Mi történt a B-vel? – kérdezted értetlenül, de úgy tűnt, hogy egyikük sem akadt fenn a dolgon. Nos, nyilván Willy nem, de meglepett, hogy Nudli nem tette szóvá.

- Nem tud olvasni – legyintett a lány, és míg te ezt az információt próbáltad a lehető legkevésbé feltűnően megemészteni, ő közölte a fiatal férfival, hogy az állatkertben volt zsiráf, így a tejszerzés nem volt lehetetlen küldetés.

- Bingala! – kiáltotta Willy, ahogy elindult, de szerencsére Nudli gyorsan megállította, ugyanis nem az állatkert irányába tartott.

- De A: az állatkert nem arra van – mondta, mire a férfi azonnal megtorpant, és lelkesedéséből egy cseppet sem veszítve elindult a másik irányba. – És B: az nem úgy megy, hogy csak bemész és... megfejed.

- Hmm, akkor kedves Nudli és [Név] nagy szerencse, hogy a narancssárga emberke ezt nem találta meg – mondta Wonka, ahogy elétek lépve közel hajolt hozzátok, és felemelve a sétabotját kinyitotta az annak tetején lévő gömböt, amiben egy kis csomagocska lapult. Nem tudtad, hogy pontosan mi lehetett a csomagban, de sejtésed szerint valamilyen csoki, ami valószínűleg altatót vagy valami hasonlót tartalmazott. Ki tudja, de az biztos, hogy ha Willy Wonka szerint segíthetett nektek betörni egy állatkertbe, akkor valószínűleg így is volt.

- Oké, szóval irány az állatkert? – kérdezted felnézve a tőled csupán pár centire lévő férfira. Willy erre csintalanul elvigyorodott, és nem tudtál ellenállni a saját vigyorodnak, ahogy őt figyelted.

- Irány az állatkert! – értett egyet a csokikészítő, és megragadva a kezed maga után kezdett húzni, amit te készségesen hagytál, és magad mögé pillantva a titeket bámuló Nudlira vigyorogtál. Barátnőd halkan felsóhajtott, majd csendben, egyetlen panasz nélkül követni kezdett titeket.

︶꒦︶꒷︶︶꒷꒦︶︶︶꒷꒦

Willy és te az állatkert előtt parkoló autó mögött guggolva néztétek, ahogy Nudli a biztonságiőrrel beszélt. Ha nagyon erősen koncentráltál, nehezen ugyan de láthattad, hogy a férfi kezében már ott pihent a kis csomag, benne a csokival. Persze a távolság és a sötétség nem segített ebben, de szerencsére a fülke, amiben ült ki volt világítva, így nagyjából nyomon tudtátok követni mi történt. A férfi és a lány beszéltek pár szót, majd az őr lehúzta a redőnyt a fülkéjén, Nudli pedig megfordulva felétek rohant.

- Ezaz, szép volt Nudli! – súgta Wonka, ahogy a lány elért benneteket, és ti ketten felálltatok görnyedt tartásotokból.

- Igen, jó voltál – vigyorogtál az elétek érő barátnődre, aki viszonozta a mosolyt.

- Jól van, de mondd Willy, mit adtam neki? – kérdezte, ahogy ő maga is belépett a kocsi mögötti biztonságos rejteketekbe. Erre te is a fiúra néztél, aki melletted állt, és észrevéve kérdő pillantásod lemosolygott rád, majd az őr felé nézett.

- Az a neve, hogy Görbe Este. Egy átmulatott este minden élményével szolgál – felelte a férfi, mire te izgatottan elmosolyodtál. Szeretted a részegség érzését – noha ezt ebben a testben jobb, ha nem hangoztatod -, de magát az alkoholt már kevésbé. Édesszájú voltál, és mivel az alkoholos italok nagyrésze nem felelt meg az ízlésednek, így nem szerettél inni. De ha egy csokitól megkapod ugyanazt az élményt, az máris más tészta volt. Kicsit reménykedtél benne, hogy Willy ad neked is abból a csokiból, ha kérsz később. – A külső réteg egy finom pezsgős trüffel.

- Ez isteni! – hallottad meg az őr hangját, s a fülkére nézve figyelted, ahogy a redőnyre vetett árnyéka mozgott.

- Alatta fehérbor van – folytatta Wonka a magyarázatot, míg az őr lassan egyre nagyobb mozdulatokkal bólogatott, mintha bármelyik pillanatban táncra perdülne. – Az alatt vörös.

- A mindenit, de finom ez! – kiáltotta az őr, ahogy lerakva a csoki csomagolását két kezét a magasba emelve valóban táncolni kezdett. A látványra halkan felkuncogtál, és vigyorogva összenéztél a csokikészítővel, aki elégedetten fogadta a reakciódat különleges csokoládéjára.

- Akkor jön az ének, és a tánc – mondta, te pedig róla ismét a táncoló őrre néztél, aki ekkor hangosan énekelni kezdett. – A whisky-s karamellréteg érzelgőssé teszi.

S mintha csak ő maga irányította volna az őr visszaroskadt a székébe, és hangos sírásba kezdett, miközben az „élete szerelméről" beszélt. Már sejtetted hova fog kilyukadni ez a történet, és előre sajnáltad a férfit. Noha ebben a korban nem tudott részeg üzeneteket küldeni, de a telefon már létezett, és volt egy sanda gyanúd, hogy a mai estéjét meg fogja bánni.

- Talán olyat is tesz, amit meg fog bánni – hangoztatta Willy a gondolataid, miközben az őr valóban felvette a telefont, és a füléhez emelve beleszólt. Szinte te érezted magad kínosan, ahogy hallgattad, amit a nőnek mondott a vonal másik felén, de a sajnálatod és zavarod ellenére is meglehetősen mulattatónak találtad a történéseket. Sajnálatos módon, a kémiaórai padtársa és szerelme nem ismerte fel a férfit, legalábbis abból következtetve, hogy annak be kellett mutatkoznia. Ráadásul, a nő rá is csapta a telefont. – Végül egy kis régi portói a szekrény mélyéről, éééés.

Azzal az őr egy jól hallható mordulással hátrahanyatlott a székén és hangos horkolásba kezdett. Mindez pillanatok alatt történt, és Nudli döbbenten leesett állal állt melletted, a már alvó férfit bámulva, míg Wonka elégedetten vigyorogva ellépett mellőled és a bejárat felé indult.

- Hmm. Gyerünk – mondta, majd mikor észrevette, hogy egyikőtök sem mozdult megállt, és hátranézett rátok. – Nudli, [Név], gyertek, menjünk!

- Megyünk már – mondtad, és megfogva barátnőd kezét a fiú után indultál. Nudli követett ugyan, de még mindig az eszméletlen őrt bámulta. – Nudli?

- Hogy lehet ilyen csokikat csinálni egyáltatlán? – kérdezte, ahogy elszakítva a pillantását az őrről rád nézett. – És te miért nem vagy annyira meglepődve, mint mindenki más, amikor ilyeneket csinál?

- Nos, én már évekkel ezelőtt megtanultam, hogy a csokoládék nagyon varázslatos dolgok – felelted, és az előttetek a botját maga mellett lazán forgató Wonkára néztél. A mozdulatai lazák voltak, de valahogy mindig szörnyen vonzónak találtad az ilyesfajta magaviseletet. Az öltözködését és a mozgását, egyszerűen túl sármosnak és elragadónak tartottad. Nem volt hát csoda, hogy már kezdted úgy érezni, hogy teljesen a kisujja köré csavart téged, noha csak kétszer találkoztál vele. – Ráadásul, miután tegnap láttam, hogy olyan csokit osztogat, aminek a megevése után az emberek lebegni kezdtek egy olyan csoki, amitől öt perc alatt letudsz egy egész átmulatott estét már nem is annyira döbbenetes.

- Épp olyan különc vagy, mint ő – motyogta Nudli, mire hangosan felnevettél, és lenézve barátnőd szórakozott alakjára szélesen elvigyorodtál.

- Köszönöm a bókot!

Nudli erre csak a szemeit forgatta, de ajkain mosoly játszott. Eddigre beértétek Willy-t is, aki most kérdőn nézett rátok, de nem állt meg a sétában.

- Miféle bókot? – kérdezte a fiatal kíváncsian, de amikor csak csendesen mosolyogva a fejed ingattad nem érdeklődött tovább. Helyette a saját mosolyával az arcán csak bólintott, majd levéve a fejéről a kalapját belenyúlt, és a következő pillanatban három zseblámpát tartott a kezében. Az egyiket Nudlinak adta, majd egy másikat neked. Ahogy elvetted tőle a lámpát ujjai lágyan végigsimítottak fagyos kezeden, és egy pillanatra a homlokát ráncolva nézett le rád, mielőtt ismét belenyúlt volna a cilinderébe, és ezúttal egy pár kesztyűvel a markában nyúlt feléd.

Csendes hálával vetted el tőle a meleg ruhadarabot, és felhúztad a kezeidre, halkan, boldogan felsóhajtva, ahogy hideg kezeid végre meleg szövetbe burkolóztak. Bár neked is volt otthon kesztyűd, ma reggel elfelejtetted felvenni őket, mert annyira meglepett Nudli látogatása. Hálásan felmosolyogtál hát a még mindig téged leső fiatalra, aki gyengéd mosollyal nézett le rád vissza.

Úgy tűnt, a fiatal Willy Wonka el fogja nyerni a szíved.