Vadul villant össze a tekintetük, tudván, hogy a hátuk mögött néhány lépésnyire már a társaik loholnak. Narutóról hirtelen két osztálytársuk tépte le Sasukét, s az alul maradt fiút is felállították és lefogták a biztonság kedvéért.

- Hagyjatok! – orrából bugyogó vérrel, nem sok tekintélye volt Uzumakinak. Mindketten lihegve, vérezve gyilkos pillantásokkal cikázva, lődözve próbáltak lenyugodni, társaik durva ölelésében. Naruto melegítője karjával, felitatta az arcáról a rajta szétkenődött vért. Ettől a mozdulattól a ruhája eleje és karjai vörösek lettek, a háta pedig csurom víz a hóban eltöltött szieszta miatt. Sasuke ugyanígy tett, s öntelt fújtatással kapta el a fejét a másikról. Jelezve, hogy nem érdekli a továbbiakban. Shikamaru és Kiba elengedték Sasukét, és védelmi vonalként húzódtak kettejük közé. Merő óvatosságból. Shino és Chouji ugyanezt tették Narutoval, s ők is a frontvonal közepére helyezkedtek. Némi harci tapasztalattal rendelkeztek már a verekedő párost illetően.

- Mi a fene, volt ez? – Tornatanáruk, Maito Gai futva, de végre megérkezett. Ki tudja merre leledzett, mióta kiadta az edzés parancsot. Sűrű fekete szemöldökét egyetlen csíkká egyesítette az arcán a harag. Ilyenkor még a megszokottnál is humorosabb látványt nyújtott a homloka alatti rettentő szőrpamacs. – Mit képzeltek? A bulinak vége, oszoljatok! – kiabált a tanulóknak, akik a verekedésre odasereglettek, majd a frontvonalban ácsorgókra szólt engedékenyebben. – Néhány ember kísérje el a két kakast ellátásra, míg jelentem az esetet.

- Nincs rá semmi szükség, magamtól is odatalálok! - Sasuke idegesen sziszegte a tanár szemébe a véleményét, majd egyedül megindult az orvosi irányába.

- Nem is a tájékozódásod féltem, hanem a képed épen maradt részét! – Gai hiába kiáltott utána, a fiú meg se hallva lépdelt tovább.

- Naruto, nem ártana neked is valamit csinálni! – Shikamaru tényként mutatott a lényegre, a fiú vörösen bugyborékoló orrára.

- Tudob – hallatszott a lehangolt válasz. Végül mégiscsak sikerült elérnie, hogy Sasuke bemenjen a gyengélkedőre, tehát ő győzött. *Csak tudnám, akkor miért érzem ennyire pocsékul magam?* Sóhajtva nyelt egy fájdalmasat, s újra érezte a torkában azt a duzzadó gombócot.

- Szentszar, hogy fér beléd ennyi vér?

- Kíméletes vagy, mint mindig.

- Te meg fárasztó vagy, mint mindig. Gyere, elkísérlek. - Naruto duzzogva kapta el a fejét, aztán fájdalmasat szisszent a meggondolatlan mozdulat miatt.

- Igazán semmi szükség rá!

- Nincs kedvem még egyszer szétszedni benneteket.

- Megérdemelte – horgasztotta le a fejét lemondóan. Ennek köszönhetően orrából látványosabban csordogált elő a folyékony kötőszövet, amit kezével nem tudott visszatartani.

Mögöttük hagyva a jócskán csapzott és vérrel tarkított havat, kettesben elindultak ellátni Naruto sérülését. Shikamaru ruganyos lépteit követve jutottak vissza a gyengélkedőig, ahonnan már messziről kiszűrődött Sakura ingerült hangja.

- Tehát nem mondod el? Remélem, eléggé fáj ahhoz, hogy észhez térj! – A bosszús dehonesztálást követően Sasuke morrant föl fájdalmas-sértően. Shikamaru elhúzta az ajtót és utat engedett a sérültnek, aki belépve azonnal szikrától pattogó pillantással illette, leápolt osztálytársát. Odabent Sakura a kezében néhány vattapamaccsal állt a széken ülő Sasuke fölött és a felhasadt száját fertőtlenítette éppen. Elég volt egy pillantást vetnie a vértől csatakos, ázott Narutóra, hogy felmérje a helyzetet, és tekintete jegesen csapódjon egyikről a másikra. Shikamaru ezennel átpasszolta a két fél közötti hárítás szerepét a lányra és búcsút intve sietősen távozott a helységből. Magában jót mulatott rajta, hogy a lehető legjobb kezekben hagyta őket. Sakura minden verekedésük után keményen magához vette a szidalmazó szerepet. Bár eddig látványosan Sasuke javára szidta a fiúkat. Most, hogy Nejivel járt, a felelősségre vonás valószínűleg egyenlően fog eloszlani a két zsivány között.

- Tudhattam volna! – fújtatott mérgesen a lány, és belecsapta az átázott vattákat a kukába. – Vedd le a vizes göncöket, feküdj le az ágyra és hajtsd hátra a fejed! – utasította dühösen Narutot, aki még mindig az ajtóban állva füstölgött.

- Shizude bég deb jött vissza? – érdeklődte, miközben odacuppogott az üres ágyhoz, és levetette rá magát. Sakura nemet intett és önkényesen előkapott az elsősegélyszekrényből egy újabb köteg gézpamacsot.

- Nem, és Neji is visszament az órájára! – mérgesen feltépte a csomagot és egy keveset kivett belőle. - Mikor nő már be a fejetek? Miért nem bírjátok megállni verekedés nélkül? HÉ! Szétáztatod az ágyat!

Naruto frászt kapott a hirtelen üvöltéstől, s gondolkodás nélkül elkezdett a cipzárjával vesződni. Felsőjét és pólóját az ágy rácsos támlájára terítette, miközben egy folyamatosan szineződő zsebkendőt tartott az orra elé. Cipőit lerugdosta magáról és dideregve kecmergett be a takaró alá.

- A nadrágod is vizes! – hallatszott a lány parancsoló hangja.

Kötszeres szekrény nyílt és csukódott. Sasuke némán ült tovább az asztal mögötti széken, és tüntetőleg kifelé bámult az ablakon. Nem szólt semmit akkor sem, amikor Sakura odalépett hozzá és leragasztotta a szája szélén lévő sebet.

– Az egészet be kellene tapasztanom – zsémbelt fennhangon – akkor legalább a szád miatt nem keverednél verekedésbe.

- Hm... – Úgy tűnik a fiú, inkább megtartotta magának a véleményét. Lehet, hogy felduzzadt ajkai miatt, de inkább az elfüggönyözött ágyra tapadó tekintete miatt. Fölfedezte az ágyban a békésen szuszogó Hinatát.

- Vele mi van? – érdeklődött halkan, Naruto pedig nem győzött fülelni, miközben megszabadult a nadrágjától is, és a többi ruhája mellé terítette. Sakura az alvó lány felé sandított és vállat vont.

- Majd Shizune-senpai megnézi, ha visszajött. Én csak elsősegélyben tudok a segítségére lenni. – Sakura hátralépett és megszemlélte a művét. Bólintott egyet és a csaphoz fordult lemosni a kezeit. Ezalatt, Sasuke fölállt a székről, megropogtatta a hátát, és tett egy tétova lépést az ágy felé. Szemügyre vette Hinata betakart alakját, a párnán tekeredő fekete haját, kipirult arcát, nyugodt vonásait.

- Ha jól érzed magad, akkor visszamehetsz az osztályhoz, én is mindjárt megyek – jelentőségteljes pillantást vetett a kíváncsian ficánkoló Narutora, ám Sasukéhez beszélt. Uchiha magához tért a révületből és biccentett egyet a rózsaszín hajúnak mielőtt elhagyta a termet.

- Bit csidált? – szipogott Naruto izgatottan csillogó szemekkel.

Sakura megindult felé némi tamponáló eszközzel a kezében és elkezdte felitatni a szőkéből folydogáló vért. Erősen visszanyomta a fejét a párnára, hogy a gravitáció ne segítsen a folyadéknak kifele folyni.

- Meg mondtam, hogy hajtsd hátra a fejed!

- De akkor a szábba fog folydi – dünnyögésével nem sokat ért az erőszakos lány ellen. Pillanatok alatt megtisztult az arca, ám a folyamatos piszkálás hatására hirtelen egy hatalmasat tüsszentett. Iszonyatosan sajgott tőle az orra, s érezte, hogy nem kellene kinyitnia a szemeit, mégis megtette. Előtte Sakura pislogott dermedten, majd reszketve. Arcát és ruháját pöpecűl telibe tüsszentette vérpettyekkel, s lám, a falon és a bútorzaton is sűrű pöttyök sorakoztak Sakura sziluettjét gondosan fehéren hagyva.

A lány éktelenül fülhasogatóan sikoltott föl. Reszketve szorongatott egy adag vattát a markában és mosakodási szándékkal, sietősen távozott a gyengélkedőről.

- Bocs – sóhajtott utána a fiú és csapzott feje visszahanyatlott a párnára. *Talán fel kellene takarítanom.* Sejlett fel benne a gondolat, amit hamar elvetett gondolván, ha ront a helyzeten, akkor élve nyúzzák meg. Márpedig a bőrét önmagán szerette viselni. A továbbiakban megpróbált diszkréten elvérezni, minden segítség nélkül, bár már csak vékonyan szivárgott az orra.

Kicsit elbambulhatott, mert elnyomott sikoltásra tért magához.

- Naruto-kun!

- Hn? - *Na, már mindenki sikoltozik körülöttem?* Futott át agyán az első gondolat.

- Jóságos ég, mi történt veled? – A szomszédos ágyon időközben felébredt Hinata és a függönye mögül kikászálódva észrevette a horrorisztikus vértócsában elterült fiút. A lány gyorsan felkapott az asztalról egy adag gézt és puha mozdulatokkal felitatgatta a szőke fiú vörösre festett részeit. Hideg ujjhegyei kellemesen hűtötték a kipirult arcot. Ezekről, a mozdulatokról Narutonak akaratlanul is eszébe jutott, amikor a lány, fürdés után egy ronggyal tisztára törölgette őt.

- Ez olyad, bidt akkor – csúszott ki a száján halkan, de Hinata meghallotta. Orcája két oldala kimelegedett, s meglepetten fedezte föl, hogy Narutonak önmagát is sikerült zavarba hoznia. Hiába próbálta elkapni a fejét, a lány a kezével óvatosan visszafordította, és lassan tovább pamacsolta az orra környékét. Rövid ideig rászorította a pamacsot a fiú orrára, minden tiltakozása és jajgatása ellenére is.

Naruto ez idő alatt közelről tanulmányozhatta a fölé hajoló puha bőrön zöldellő kis foltokat.

- Sajdálob.

Hinata meglepetten pillantott le rá. Nem igazán értette a megnyilvánulást, míg a fiú fel nem emelte a kezét és meg nem érintette az egyik foltocskát. A lány megdermedt, s csak nagy erőfeszítés árán tudott meg mozdulni.

Eszébe jutott, amit az ájulása előtt Sakura mondott, s magába tovább pörgette az eseményeket. Bosszantotta, hogy nem rémlenek a dolgok, amikor halvány álomképszerű élmény idéződött föl benne. Messziről hallotta a saját hangját, amint fátyolosan izzóan arra kéri a fiút, hogy folytassa, amit elkezdett. A másodperc tört része alatt arcába szökött a vér, s magában próbálta kirakni az emlékeket, amikről eddig azt hitte a képzelete játéka volt.

- Mi.. Mikor.. – Szemeit lehunyva összpontosított a mondanivalójára. – Hogyan változtál vissza?

Halk cincogásra emlékeztető hangja, sóhajként szakadt föl reszkető testéből. Naruto kék tekintetével kutatóan pillantott föl, az ágya mellett álló alakra. Az elhangzott szavakat követően kínos csönd lopakodott közéjük. Hinata kidobta a rögtönzött szúnyogot, és egy újat elővéve tisztogatási műveletbe kezdett, a fiú pedig a gondolataiba zuhanva tűrte. Odakint a folyosón távolodó léptek kopogása hallatszott, az udvar felől pedig szorgalmasan edző tanulók ütemes számolása szűrődött be.

Óráknak tűnő másfél perc telt el ebben az állapotban. A lány világos szín szemei meg-megrebbentek, kezei is olykor tétován mozdultak. Naruto lehunyta a szemeit és arra a furcsa gyomorszorongató érzésre koncentrált, amit a hozzáérő ujjak és a másik testének a közelsége váltott ki belőle.

Fejében felbolydult méhkasként zsongott a megannyi gondolat és érzés, amiket nem tudott elrendezni magában. Pár nappal ezelőtt, sőt még most hajnalban is kitartóan hitt benne, hogy a szíve csakis Sakuráért ver, és ezen semmi nem változtathat. A reggel óta lezajlott események miatt azonban, erőteljesen megingott a hite.

Megzavarodott azoktól az érzésektől, amik azóta uralkodnak el rajta, amióta Hinata késve betoppant a tanításra. Fölfigyelt rá, hogy már akkor alig bírta levenni róla a szemét, s mikor azon kapta magát, hogy figyeli, próbálta elnyomni magában a dolgot.

Többé-kevésbé sikerrel. Szerette volna a lányt boldoggá tenni, emiatt próbálta rávenni Sasukét a látogatásra, ám most, hogy itt járt, belülről tombolni tudott volna.

*Ez olyan mintha féltékeny lennék* Dohogott magában, s fölnézett a lányra.

Hinata meglepődött. Már kezdte azt hinni, hogy Naruto elaludt a kezelgetés közben, és hiába várja a választ a kérdésére.

- Egyik éjjel így ébredtem.

Tekintetük nem találkozott, mert Naruto félrefordult és inkább kibámult az ablakon. Nem akarta megkísérelni, hogy olyan érzelmet olvasson le a lány arcáról, ami nem tetszését mutatná.

- Miért nem szóltál róla?

- Mert reggelre minden visszafordult és úgy ébredtem, hogy.. hogy..

- Baba vagy? – fejezte be a lány a mondatot, amire borzongós bólintás volt a válasz. – Mi történt, amikor rájöttél, hogy ember vagy?

Jól láthatóan nagy nyelés és kínosan félrenézés féle reakciót kapni erre a kérdésre igencsak arra utal, hogy valamit nem szívesen vallanak be. Naruto szívverése megszaporázódott. A mellette álldogáló lány is ugyanazt a szívverés számot produkálta, míg a válaszára vált.

- Először visszaraktalak az ágyra.

- Leestem?

- Rám. – Ijedt pillantások kezdték el bombázni a hunyorogva válaszoló, kínosan vigyorgó fiú arcát. Jól láthatóan kialakultak a lány két orcáján a vörös foltok, amik lassan teljesen elborították az egész fejét.

- És én nem ébredtem föl erre? – sikkantott fel, ájulás közeli reszketést produkálva. Narutonak már sikerült ezt az állapotot néhányszor kihoznia belőle, és lassacskán rájött, hogyan kellene kezelnie ezt a fura ájulási kényszert. Kezei maguktól mozdultak, amikor odanyúlt az ágy mellett állóhoz, és közelebb húzta magához. Nemet intett neki, s ahogy a hatáskörébe került, ujjait végigsimította a nyakán lévő foltokon, és halkan lehelve belesúgott a fülébe.

- Nagyon mélyen tudsz aludni, de ezekre felébredtél. – Hinata megborzongott a közelségtől és a bőrét cirógató forró lehelettől, amitől gyomrában egy zsáknyi halacska kezdett el ficánkolni. Kérdően próbált oldalra pillantani, ám a levegő is megrekedt a tüdejében a látványtól, hogy Naruto-kun a szemeit fürkészve lassan közelebb hajol hozzá.  

^ˇ^ˇ^ˇˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇˇ^ˇˇ^ˇˇˇˇ^ˇˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^

gondoltam beköszönök, mert már rég jártam erre :D

Hali. 

egyébként mostanában kicsit hibernáltam magam... néha el vagyok havazva, olykor megmozdulni is lusta vagyok... és kéne valami melót válllni >__<

hogy érzitek magatokat ilyen szép tavaszi napon? :D

(dögöljek meg, tudom XD )