Hinata szobája reggelente kellemes vattacukros élményt nyújtott a benne ébredőnek. A falak kellemes fehér színnel magasodtak a sok apró rózsaszínellő dolgok fölé. A mai reggelen egy bizonyos baba mély álmából ébredvén a következő látványra tátotta el a színesen hímzett cérna szájacskáját.

Egy fiatal lány alvó testére csíkozódik a reluxán át benyújtózó nap fénye. A mályvarózsaszín puha párnán ébenfekete hajzuhatag terül szét, kékesen tündökölve a napfényben. A sötét haj egy fakó, fehér arcocskát keretez mély kontúrokkal, ügyelve arra, hogy kiemelje a fehér bőr puhaságát. Halk szuszogással adja tudtára a világnak a lány, hogy még az álmok birodalmának puha felhőin lépdel. Ajkait lélegzetnyire nyitva felejtve, lezárt sűrű fekete szempillák sora mögött egyetlen álom rejtőzködik csupán, aminek egy szőke üstök a fundamentuma.

Az alvó lány mit sem sejt arról, hogy a maga mellé fektetett búzakék szemű babácska most élvetegen fürkészi az ujjatlan pizsamájából előbukkant fehér vállát, és a tágas nyílásokkal rendelkező ruhadarabot áldva kukucskál be a domborulatok közé. Tevékenységét hosszan művelheti, nincs iskola, és nem ébreszt az átokverte vekker.

Szemöldökeit összehúzva, elmélázva vette leltárba a pár napja történt események menetét.

Elsősorban egy cukimuki, pihe puha testben tért magához, ráadásul arra, hogy egy osztálytársa leporolja róla a havat, és csodálkozva bámul rá.

Maga sem értette a dolgokat, ám amint megszólalt volna, Hinata fenékre huppant és megjelent a Kiba nevezetű osztálytársuk, aki előtt nem akart ilyen alakban mutatkozni. Semmi esetre sem volt szabad összetörnie egyik riválisa előtt a róla kialakult képet, ám a puha kabát alól is hallotta a sértő szavakat, amiket ellene használtak, így kénytelen volt ez elcsendesült pillanatban kiadni a dühét.

Aztán annyi minden kavargott a fejében, hogy idegességében csaknem elrágta a cérnából varrt száját. Mindig éppen akkor zavarták meg, amikor végre meg szeretett volna mukkanni. Egyszer Neji került elő a semmiből.

- Na, ő a másik, akivel véletlenül sem szeretnék ilyen módon összefutni - dohogta dühösen.

Máskor éppen Hinata ágyán sütkérezett egy kis fényfoltban az ágyán, s már- már dorombolásra adta volna a fejét, mikor egy kis mihaszna plüssbuzerátor elemelte őt az ágyról és csakhamar egy konyhai csetepaté kellős közepén találta magát. Nem szívesen emlékezett rá, bár Hinatának elég vérmes oldalát ismerhette meg, miközben őt próbálta visszakapni.

Most pedig, még mindig némán fekszik és nincs kedve összetörni a lányban azt a hitet, hogy ő az a Naruto, akit a többiek a babában látnak, s akit ő a minap meghitt beszélgetőtársnak használt.

Elég arcpirító helyzetekbe sodródott, amióta ebben a testben kénytelen létezni. Hinata többnyire a fürdőből jövet a szobájában öltözött föl, vagy éppen (mint most is) előszeretettel aludt csak fehérneműben és ujjatlan - pántos felsőben. Ilyenkor sosem tudta mit illene tennie, és mit bírna tenni. Első alkalommal, heves mozdulattal akart elfordulni, de merev baba mozdulatait nem tudta irányítani és leesett az ágyról. A lány fölfigyelt rá s meglepetten helyezte vissza a helyére.

- Ennyit a nem nézek oda akcióról - gondolta magában s szórakozottan legeltette végig a tekintetét a karcsú kis hamvas bőrrel fedett testen. - Nocsak, nem is gondoltam volna, hogy az iskolai uniformis alatt, ilyen idomokat rejteget.

Többször is szórakozottan figyelte végig a jelenetet amint öltözik, vagy éppen az ágyán végig hasalva, a kezei közé veszi őt, és a vonásait tanulmányozva, halkan beszél hozzá.

Egy igen fontos dologra ébredt rá. A lány az iskolában mindig halkan dadogva, vagy ijedten beszélt hozzá. Az új alakjában viszont még nem hallotta őt akadozva beszélni. Érdekes. Azt hitte, hogy beszédzavarai vannak, de úgy tűnik tévedett.

A reggeli napsütésben megrecsegtette cérnáit, meg nyújtóztatta varratait és oldalra sandított a csapzott hajkupacra. Most már a hátán fekve aludt, nemrég kitornázta a párnáját és a karjai közé ölelte. Haja kuszán tekergett mindenfelé, s alóla halk szuszogás töltötte meg a szobát. Kimerítő estéje volt, amiért nem irigyelték őt. Hinata apja elég komor ember volt, akit szinte féltek otthon. Az iskola mellett, bár volt bejárónőjük, Hinata rendszeresen besegített a háztartásba, s az alkalmazott lebetegedése folytán a lánynak rengeteg dolga akadt otthon.

- Lassan ideje lenne elmondani – sóhajtott fel halkan, s az ágy sarkából lecsusszant a lány arca mellé. Vett egy utolsó mély lélegzetet, és megpaskolta az alvó lány arcát. – Hinata-chan, ébredj! – Válaszul halk nyögést kapott, s egy álmos nyújtózást. A lány egy pillanatra kinyitotta a szemeit, rámosolygott, majd magához ölelte és tovább alváshoz helyezkedett el.

- Hű, de kínos – csurrant le egy cseppecske az arcán - roppant kellemetlen. – Kevésbé sem az zavarta, hogy egy lány ölelgeti, mint inkább az a tény, hogy magához húzva igencsak mély belátása volt a lány felsőjébe. Valljuk be, ha KONnak (BLEACH) hívták volna, bizony rózsaszín vattacukorfelhőkben úszott volna a boldogságtól, és holmi gyümölcsökről hadovált volna, ám ezt a plüssit most Narutonak hívták, így kénytelen volt nevéhez mérten értetlenül elpirulni.

- Hinata-chan ne hozz ennyire zavarba! - nevének említésére a lány újra kinyitotta a szemeit és lesandított a kis figurára, aki rámosolygott és üdvözlésre lendítette a karját.

- Hali! – bíztató mosoly.

Hosszú, fagyos csend telepedett a szobára. Naruto számára egyre kellemetlenebb kezdett lenni a széles mosoly és a résnyire húzott szempár. A reakciómentességre nem tudott nem fölpillantani.

Tekintete összefonódott a lány már cseppet sem álmos inkább ledöbbent szemeivel. Halkan köhintett.

Hinata egy sikolyszerű nyüsszentéssel legurult az ágyáról, és beszaladt a fürdőszobába.

- Biztos pisilnie kell, van ilyen – nyugtatta magát a baba az ágyon, s leült, hogy türelmesen kivárja a saját idejét. Míg egyedül volt a szobában, unalmában a reluxa által a falra vetített csíkokat számlálgatta.

Többedszerre végzett a számolással, mire kattant a fürdő ajtaja, s kilépett rajta egy frissen zuhanyozott, törölközőbe csavart leányzó.

- Khm – próbálta ismét magára vonni a figyelmet, a nem túl nagy tekintéllyel rendelkező kitömött baba.

- Hah!? – Sikkantott fel a lány, s megmarkolta a törölközője alját. Elsápadva figyelte, hogy az ágyán lévő plüssöcske tekintélyt parancsolóan próbálja magára vonni a figyelmét. Remegő lábai beadták a kulcsot, és viszlátot intve hagyták cserben a megdöbbenéstől ledermedt testét. A lány lassan csusszant a padlóhoz közeli állapotba, hogy a leesett állával lehessen egy vonalban.

Naruto reménykedett, hogy ájulásra nem kerül sor. Rengetegszer látta már a jelenetet, hogy amikor szeretne kérdezni tőle, vagy csak hozzálép, egyszerűen elájul. Nem tudott más következtetést levonni, a lány beteg. Bár nem sejthette milyen kór gyötörheti, nem is gondolkodott még rajta mostanáig.

Most kegyetlenül fohászkodott, hogy eszénél maradjon, ugyanis nincs más választása, vele kell szövetkeznie.

- Hinata. Tudom, hihetetlennek tűnik, de igaz! NE! Ne! Kérlek, ne ájulj el! – a fiú leugrott az ágyról, és oda bukdácsolt a már félig ájult lányhoz, hogy eszméleténél próbálja tartani. Hinata kezeit az arcára szorítva fennhangon motyogott magának, hogy legyőzze ájulási kényszerét. Mélyeket lélegzett, s közben idegesen előre hátra hintáztatta magát.

- Ez nem valóság, ez csak álom, ez nem lehetséges, még mindig álmodom – a halk tantrázás hallatán Naruto csak felbosszantotta magát. Piros arccal ugrott a lány ölébe, majd a törölközője szegélyén felkapaszkodva közelebb húzta magát az arcához.

- Figyelj! Nekem sem könnyű ezt feldolgozni, de ez van. Segítened kell! Nem tudok feltűnés nélkül kimozdulni, hogy megértsem, miért történhetett ez!

Hinata mormolása abbamaradt, már csak teste reszketése árulta el a benne feszülten keringő ideget. A csendet Naruto reménykedve vette tudomásul, ám balsejtelem borsódzott végig a háta varratain. Lehet, nem véletlenül. A lány kilesett a kezei mögül, s leblokkolt. Egyetlen törölközőben ül a padlón, és egy Naruto hangú és kinézetű baba éppen a törölközője felső szegélyét markolja, észre sem véve, hogy az egyre jobban kioldódik.

- Hina.. – nyel –.. ta.

A szólítottról lelibbenő törölköző az utolsó pillanatban el lett kapva, ugyanazzal a hévvel, ellenkező kézzel kimért pofon repítette az átlós sarokba a pimaszkodó babát. Íves röptében Naruto hálát adott a teremtőnek a mostani formájáért, sejtvén hány csontja tört volna el egy ilyen merénylet közepette.

- Szedd össze magad! – rivallt ki a sarokból ideges-kérlelően – Amíg ebben a testben vagyok, segítség nélkül, nem boldogulok.

- Ho.. hogy.. hogyan, le.. le..

- Nem tudom, hogyan lehet ez. Így tértem magamhoz. – Naruto megkönnyebbülten nyugtázta, hogy a lány lenyelte az alélhatnékját és immár a visszatért dadogós betegségével együttesen a figyelme középpontjába helyezte a személyét. Hinata többedik döbbenetén is túllépve végig pörgette a fejében azt a megannyi dolgot, amit mondott a baba ellőtt.

- Mi.. miért nem szólaltál meg hamarabb? – sikoltozta lehunyt szemmel, míg Naruto előmászott a sarokból, leporolta magát, és immár kissé bátrabban lépett előrébb pár lépést. Válasz, azonban nem hagyta el a száját, nem állt módjában kifejteni, hogy mindig volt illetéktelen fül a közelben. Amikor meg nem, hát... akkor éppen elmerülten beszédes kedvében volt, és álmodozva ecsetelte mennyire szereti nézni egy srácnak minden mozzanatát.

*Ám legyen – gondolta magában, s tapintatosan próbált másfele összpontosítani, és nem odafigyelni a tömjénnel és őszinte csodálattal átszellemült szavakra. * Egy szerencsés fickóba nagyon mélyen bele van gabalyodva ez a lány – sóhajtott fel, s visszazökkent a valóságba, ahonnan még mindig kényesen kicsi szemmel nézett föl a NAGY világra.

▒▒▒▒▒▓▓▓