A sárkányokkal együtt a gonoszok is el kezdtek támadni engemet de a többiek ki futva az épületből segítettek ki bár a három sárkány ellen még mindig nem tudtam mit tenni. Egy ötlettől vezérelve kezdtem el csapkodni a szárnyaimmal majd fel szállva kezdtem el az ég felé azaz felfelé repülni.
Mind a három rohadék követett így mikor meg álltam kellő távolságban úgy hogy ne legyek annyira közel ahhoz a háromhoz majd erősen koncentrálva kűldtem feléjük egy nagy narancs golyót ami fejüket el talállva robbantak is fel aztán ezzel el kezdtem meg sorozni így pár perc után mind a három végre le esett a földre azaz az erdőbe mert hát az felé repültem.

Gyorsan össze szedve magamat repültem vissza a többiekhez és akkor láttam meg hogy az a rohadt kezes elkezdi meg közelíteni Katsumit így vissza változva másik alakomba kezdtem el zuhanni a föld felé majd egy kicsit robbantva értem földet pont Katsumi előtt.
Ha hozzá érsz meghalsz!-mordultam rá idegesen de csak tovább közeledett felém.-HALLODTÁL BAZDMEG?!-kérdeztem ordibálva de hírtelen el kezdett sötét lenni az ég majd egy hangos üvöltés rázta meg a földet aztán a kezesbe és a többi gonoszbe bele is csapott a villám...
Ahogy fel fogtam mi is történt úgy az ég kezdett egyre jobban világosabb lenni majd hírtelen valaki meg ölelt hátulról.
Na Katsumi!-mondtam vissza ölelve de ezek a karok nagyobbak voltak.
Hiányoztál Kacchan-mondta az a rég nem hallodt hang amire meg fordultam és a zöld hajúra néztem.
Deku..?-kérdeztem már sírva-De...de...te...meghaltál! Ott voltam és fogtalak aztán meg ...-mondtam volna tovább de megölelt.
Nem haltam meg nyugi. Az csak az egyik sárkány volt akinek az volt a képessége hogyha valaki véréből iszik akkor azzá a személlyé válhat. Amikor jöttem volna vissza akkor el kaptak és ez történt.-mondta rám mosolyogva amire nagyot dobbant a szívem.
Szeretlek Deku!
Én is Kacchan!-mondta majd hajoltam ajkaira és csókoltam is meg. Persze nem tarthatott sokáig mert hírtelen valaki megszólalt.
Papa?-kérdezte Katsumi amire rá néztünk.
Papa?-kérdezte rám nézve Izuku.
Gyere Katsumi!-mondtam neki amire ide is jött hozzám én pedig fel emeltem és el mosolyodtam.-Ő a miénk.-mondtam mosolyogva és pusziltam fején a kislányomat de ahogy Dekura néztem el kezdett sírni-Mi a baj Deku?-kérdeztem aggódva.
Van egy közös gyerekünk?-kérdezte sírva amire bólintottam.
Papa miért sír a bácsi?
Ő nem bácsi kicsim. Ő az apukád!
Az apukám?-kérdezte rám nézve majd Dekura.-Rakj le!-mondta parancsoló hangon amire le is raktam ő pedig oda sétált Dekuhoz majd felnézett rá.
Tényleg te vagy az apukám?
Igen!-mondta Deku a Katsumira nézve.
Utállak!-jelentette ki egyszerűen Katsumi majd szaladt hozzám és ölelt meg.
De miért?-kérdezte Deku kikerekedett szemekkel rám és Katsumira nézve.
Nem voltál velem amikor kellett! Nem védted meg a papát sem amikor kelledt!-mondta mérgesen amire le ültem a földre és térdeimre hajtva fejemet hallgattam inkább csöndben.
Megvolt az okom rá képzled! Nem telt el nap hogy ne gondoltam volna a papádra! Azon voltam hogy kiszabaduljak onnan ahol fogva tartottak és minden nap kínoztak! De most hogy vissza jöttem olyan sok idő után felesleges volt ezek szerint...-mondta Deku idegesen amire el kezdtem sírni.
De...én...-mondta volna tovább Katsumi de Deku hírtelen már el is tűnt én pedig sírni kezdtem.
Bakugo!!!-rohantak hozzám a többiek amire képességemnek hála el is löktem őket.
FOGLYÁTOK BE!-ordibáltam majd hírtelen teleportáltam is el a barlanghoz ahol régen Deku lakott.
Fel állva kezdtem el menni az ismert ösvényen amit már réges rég tudtam mint a tenyeremet majd értem el a folyóhoz ahol elősször talállkoztam Dekuval. Most is ott volt a farönkön ült. Hallkan oda mentem hozzá majd át öleltem hátulról.
Sajnálom csak új neki még ez az apa dolog.
Tudom...-mondta majd ölelt vissza de karjaiba mászva ültem bele az ölébe és inkább úgy öleltem tovább.
Igaz hogy bántottak?-kérdeztem amire el húzta a kölenyét és egy csomó vágás volt a karján.
Nem fájnak nyugi de azért majd Choukoval meg kell gyógyítani. Amúgy hogy van Chouko?
Nagyon jól és már akkora mint egy 14 éves!
Az jó. Akkor már nagyon okos igaz?
Igen de Katsumi is nagyon sokat nőtt ahogy láthattad pedig még kettő hónapja sincs hogy megszületett.
Azt hittem előbb született mint kettő hónap.
Pedig nem.-mondtam de hírtelen lett előttem a kettő lány.
Sajnálom apa!!!-mondta sírva Katsumi majd mivel már kimásztam Deku öléből így most ő ült bele és ölelte meg Izukut.
Semmi baj kicsim! Megértem.-mondta majd puszilta fejen, után pedig el is kezdtek beszélgetni miközben Chouko meg gyógyította Deku sebeit.
Kész van apa!
Köszönöm kicsim.-mondta Deku majd fel állva indult is el a mező felé.
Hova mész apa??-kérdezték egyszerre a lányok.
Papa biztos tudja!-mondta rám kacsintva amire el pirultam de egyből mellé teleportálva fogtam meg a kezét.
Na nem jöttök?-kérdeztem a kettő gyerekre nézve akik össze néztek majd kézen fogva el kezdtek futni felénk.
Hiányoztál Kacchan.
Te is nekem.-mondtam majd arcára adva egy puszit ültünk is le egy takaróra amit Deku teleportált nekünk.
Köszönöm Kacchan hogy vagy nekem!
Én is köszönöm Deku!-mondtam majd ahogy hajoltunk közel egymáshoz csók érdekében hírtelen közénk tette a fejét Katsumi így őt pusziltuk meg.
Naa Katsumi!-mondta Deku a lányra nézve.
Engemet szerettek a legjobban tudom ám!!-mondta amire egyszerre el kezdtünk nevetni Dekuval majd egy nagy családi ölelést adtunk egymásnak.
Nagyon de nagyooon szeretlek titeket!-mondta Deku a két gyermekünket ölelgetve amire rá néztem.
És én?-kérdeztem szomorkodva amire kaptam számra egy puszit.
Téged pedig a legjobban!-mondta fülembe súgva majd adott is rá egy puszit utána pedig a pokrócra feküdve néztük is a csodaszép eget.

A nagy talállkozás után barátok lettek majd lassan barátságból szerelem. Az első csók és az első közös élmény után jöttek sorra a rosszabbnál rosszabb kalandok mindneki számára, de az utolsó harc után végre egy család lehettek. A két fiú szerelme nem ér fel annyi csillaggal az égen mint ők ketten,de ők még a csillagokat is túl szárnyalták szerelmükkel!
Ezek a csodálatos és borzalmas kalandok után melyet át éltek főleg a Fehér sárkány meg érdemli hogy ő legyen a Csodaszép lény.

Vége