Mit mondjak én?- kérdezte egy hang amire hátra néztem. Ott állt a tűz birodalom királynője becses nevén
Hiromi Noriko királynő!-mondtam és hajoltam meg előtte.
Felség! Ez a három betolakodó át akarnak jutni kristály birodalomba!
Igen és miért?-kérdezte rám nézve majd Chouko rá és Dekura nézett végül.
Felség! Szeretnék haza jutni tündérországba és szeretnénk át kelni kristály boradolmon majd onnan az egyik kapu egyenest oda vezet!-mondtam amire megint Dekura nézett.
És ők?
Ő Chouko ő pedig Deku! Segítségre van szüksége!
Deku... A legendás fehér sárkány?-kérdezte amire csak bólintottam.
Ti ketten!-fordult a két őr felé akik szeppenten figyelték a nőt.
I..igen?
Igaz hogy ő a fehér sárkány?
Ne..nem tudjuk felség de amikor ide értek egy nagy fehér sárkányon utaztak aki össze esett majd ez a fiúvá lett hírtelen!-mondta az egyik amire a királynőben megfagyott a levegő.
Ti idióták!-gyulladt meg alatta a föld amire mind a ketten hátráltak egy lépést- hogy lehettek ilyen hülyék?! Ő itt egy legendás lény és még csak át sem engedtétek őket segítségért?! Ha meghal akkor midnnenek vége lesz!-mondta a királynő mérgesen.
M..mi?-kérdezte a kettő őr egymàsba kapaszkodva.
Ha meghal a Fehér sárkány akkor kitőr a háború és ez majd miattatok lesz MERT TI NEMNORMÁLISAK NEM ENGEDTÉTEK ÁT ŐKET EZEN A KAPUN!-mondta és gyúlladt meg a két fiú alatt a föld.
Bocsánat!! Bocsánat!!-mondtak ugrándozva nehogy megégesse őket a tűz.
Ne... nem...kell...agg...gódni miattam!-hallodtunk meg egy hangot amire arra néztünk.
Deku?!

Izuku Midoriya:🥦

Mikor fel kelltem teljesen fáradt voltam de már egy kicsit jobban voltam szerencsére. Még mindig a tűz birodalomban voltunk és egy ordítozó nőt hallodtam de azt is hallkan. A hang irányába néztem de a látásom homályos volt így csak gondolkoztam hogy mit tehetnék.
Ne...nem...kell...agg..gódni miattam!-mondtam amire mindenki felém kapta a fejét
Deku?!-kérdezte Ohara amire próbáltam felállni de így is majdnem össze estem.- ne ne kelj fel!-nyúlt hozzám és ültetett vissza.
Ne..nem akarok! Ne..menjünk tovább!-mondtam amire rám nézett mindenki aggódva.
Nem lehet!-mondta a nő aki még az előbb ordibált.- addig nem mehettek el amíg jobban nem leszel!-mondta amire Chouko gyorsan hozzám szaladt és le vette a táskát a hátáról amit neki adtam.
Tessék! Lehet éhes vagy vagy szomjas!-mondta majd utasítottam vissza a kenyeret és a vizet.
Nem lehet! Nem akarom előletek megenni!
És ha én adok útravalóra élelmet és ivó vizet?-kérdezte a nő amire kicsit gondolkoztam de utána bele is mentem az ötletbe.

El is küldte a kettő őrt hogy hozzanak élelmet és italt is majd csak 4 én maradtunk.
Lehet tudok segíteni a sebeden!-mondta Chouko majd majd nyúlt a karomhoz ahol egy nagy vágás volt.
Oh...nem is vettem észre...-mondtam majd kezeit oda tartva gyógyította is be- köszönöm Chouko!
Szívesen!-mondta és adott egy puszit.
De édesek vagytok együtt. Az apukád kicsim?-kérdezte a nő lehajolva Choukohoz.
Nem!
Akkor? A tesód?
Nem! Ő a fehér sárkány aki megmentett a hegyekben jégbirodalomban!
Tényleg?-nézett a kislányra majd rám- ez igaz hogy meg mentettek a hegyekben jégbirodalomban?
Igen! Próbáltam meg keresni ezt a bakat és utam során egy hóvihar miatt be kelledt mennem egy barlangba és akkor találltam rá!
Azta...szegény kicsike! Egyedül már rég megfagytál volna a hegyekben!
Igen de pontosan ezért is hoztam magammal hogy majd haza viszem magammal és jó kis sárkányt nevelek belőle!-mondtam és simogattam meg rózsaszín kis buksiját.
Sárkányt?
Igen!
Ő egy gyógyító sárkány!-mondtam amire a nő meglepődott nem is kicsit.
Az ritka tudod kislány?
Igen! Mondta nekem a fehér sárkány!-mondta és nézett rám amire majdnem elájultam így le is estem a kőröl amin ültem.
A két marha hol van már?!-kérdezte idegesen a nő amire még jelent a két alak.
Bocsánat felség! Próbáltunk sietni amennyire tudtunk!!-mondta a kettő egyszerre majd le is tettek egy zsákot a födlre. Egyből megcsapta orrom a húd szaga így ki sí bontottam majd egy darab friss húst el is vettem és bele is haraptam.
Ez... nagyon finom! Köszönöm az ételt!-mondtam amire csak bólintott majd Ohara felé fordult és el is kezdtek beszélgetni.
Te is éhes vagy Chouko?
Igen...
Akkor gyere nyugodtan egyél amennyit csak szeretnél!-mondtam amjd mutattam az ölembe ahová le is ütl majd el keztünk enni mind a ketten egy egy darab finom husit.
Köszönöm Izuku-san!
Én is köszönöm Chouko-chan!-mondtam és csak egtünk tovább.

Miután végleg jól laktunk mind a ketten és a hátizsákba is rajtunk egy kevés élelmet egyből el is indultunk kristály birodalomba ahol nem várt dolgok történnek majd velünk...