Lassan el is telt a két nap így végre a hegyekbe érkeztem. Onnan tovább már csak simán gyalogoltam sárkány formámban a hegyekben hogyha véletlen valami megtámad akkor legalább tudják védekezni ellene. Mivel kezdtett egyre rosszabbra fordulni az idő ezért gyorsan menedéket keresve húzódtam be egy barlangba és gyújtottam meg a tüzifát amit útközben szedtem magamnak.

Sikerült sikeresen felgyújtanom és egy kis meleget is adott szerencsére így a már sötét eget nézve a tűz melledt el is aludtam rögtön.

Másnap reggel még mindig hóvihar volt így a barlangban maradva próváltam még fát gyűjteni vagy valamit hogy fel melegítsem magamat de ekkor megpillantottam egy kisebb fészket a barlang végében így közelebb mentem hozzá de egyből nagyra kerekedtek a szemeim a látvány miatt...

Kirishima Eijiro:🪨

Bakugo egyre komorabb lett a napok miatt és sokkal rosszabb lett a kedve is ami pár emberre ki is hatott. Nem szólt órán egy szót sem és csak néha jött le enni. Folyton a közeli erdőbe ment mindig amit senki sem értett de utána a csapattal azaz én Mina, Sero és Denki kitalálltuk hogy követjük és megnézzük mit csinálhat egyedül.

Na akkor minden a terv szerint fog menni!-mondtam majd Nyújtottam ki kezemet ökölbe szorítva.
Igen!-tette Kaminari is középre a kezét.
Reméljük!-mondta Sero is.
Igen! Reméljük!-mondta Mina is majd egy csapatban ordítottunk fel és vártuk is Bakugot hogy elinduljon.

Legalább 2 óra telt el amire végre le jött majd szó nélkül el hagyta a kolit. Óvatosan követtük őt tőle több méterre lemaradva nehogy észre vegyen minket. Folyton hátra nézett hogy nem e valaki követi e őt de mindig elbújtunk.

Egy kis idő után egy tisztásra értünk ahol csak ült a fűben és a kék eget bámulta.

Szó nélkül csak néztük majd hírtelen felállt majd elindult egy másik irányba.

Hallkan követve őt ment egy kis tóhoz az erdőben majd el kezdett magával beszélni amit nem lehetett érteni de egy szót mégis igen.
Szeretlek...-van valakije... Kezemmel a szívemhez kaptam és bele markoltam a pólomba. Azért szomorú mert szakítottak vagy valami más történt köztük? De...akoor....miért nem mondta el legalább?! A barátja vagyok! Ennyit éj is meg érdemelhetnék! De...nem erőltetem én sem mondok el mindent neki. Megint felállt a partról majd vissza indult a kis ösvényen egészen a koliig.

Ott bement én pedig a földre rogytam. Valaki mást szeret...
Kirishima!-kapott utánam Mina de már sírtam.
Mi a baj?
Mi történt?-kérdezték aggódvaa többiek amire csak egyet tudtam kinyögni sírva.
Mást szeret!

Izuku Midoriya:🥦

A....fészekben egy kis lány feküdt és egy takaró volt rajta azon pedig egy papír. El vettem és el is olvastam hisz sárkány írással volt írva szeremcsére amit minden sárkány el tud olvasni.

Kedves Chouko!
Tudd hogy nagyon szeretlek és nagyon sajnálom hogy itt kelledt hagynom téged! Lehet jönni fog valaki aki majd elvisz téged egy jobb világba de lehet itt kell majd felnőnöd egyedül! Ha valaki megtalállja ezt a levelet akkor tudja meg hogy nem azért hagytalak itt mert utállak hanem mert még akartalak védeni a bajtól! Aki ezt most olvassa az csak annyit tegyen meg nekem hogy vigyázzon rá és gondoskodjon róla!
Köszönöm neked!
Szeretlek anya!❤️

Szegény kislány... Az anyukája azért hagyta itt hogy megvédje.
Ma..mama...-hallodtam meg a kislánytmajd ki is nyitotta a szemeit. A haja világos rózsaszín volt ami már majdnem fehérnem hatott. A szemei pedig világos kékek amik nagyon szépek voltak. Miután rám nézett egyből meg is ilyedt így a fejére húzta a puha anyagot.
Ki...ki vagy?-kérdezte félénken majd kinézett óvatosan az anyag alól.
Izuku! A fehér sárkány!-mondtam és mosolyogtam rá kedvesen.
A fehér sárkány?-kérdezte már kíváncsian- az akiről olyan sok legenda szól?-kérdezte már csillogó szemekkel.
Igen!
Azta...
És hány éves vagy Chouko?
7!
Akkor már nagy lány vagy igaz?
Igen! Már át tudok változni! Megmutassam?-kérdezte amire csak bólintottam és egyből fel is állt és átvaltozott. Egy cuki kis rózsaszín sárkány kék szemekkel. Egyből el is kezdtem dicsérni hogy milyen ügyes majd vissza is változott.
Most te mutasd meg!
Itt nem lehet! Túl kicsi nekem ez a barlang!-mutattam körbe.
Olyan nagy vagy?-kérdezte izgatottan.
Igen! Ha már nem lesz vihar akkor majd elmegyünk repülni! Rendben?
Igen! De... fázok és éhes is vagyok...-mondta majd rakta kezecskéjét a hasára.
Keresek valamit rendben? Addig takarózz vissza! Amúgy milyen sárkány vagy?
Nemtudom....
Tudsz tüzet lehelni?
Nem.
És füstöt varázsolni?
Nem.- mondta majd gondolkoztam tovább.
Mindegy majd kiderítjüme együtt rendben?
Rendben!-mondta boldogan.
De most el megyek egy kis időre!
Rendben!
Adidh maradj itt jó?
Jó!-mondta amire ki is mentem majd le is ugrottam a szikláról. Egyből át is változtam majd el is kezdtem valamerre menni. Az utat megjegyezve persze ami kicsit könnyű volt.

Time Skip✨

Találltam fát de élelmet egy darabot sem... Ez nagy baj! De a táskámban van még egy kis kenyér de az csak neki lesz elég. De....nem is bánom legalább ő tovább élhet!

A nagy fa darabokat vissza is vittem a barlanghoz majd azokatketté törve majd kisebb darabokra törve raktam be a barlangba majd leheltem rá egy kis tüzet.
Aztaaa!-mondta csillogó szemekkel amire vissza is változtam.
Egyből a kimerüléstől térdeimre rogytam majd a födlre is estem.
Fehér sárkány!-szaladt hozzám a kislány majd nézett rám már majdnem sírva.
Nyugi...Chouko...a táskámban van egy kis kenyér és víz! Azt...edd meg és idd meg de maradjon későbbre is neked!-mondtam kicsit köhögve.
De mi lesz veled?
Én meg leszek csak egy kicsit-köhögtem megint -pihennem kell!-mondtam és hunytam le egy kicsit szemeimet majd újra mi is nyitottam.
R... rendben!-mondta majd ült vissza a tűz mellé. Óvatosan oda kúsztam hozzá majd a kabátot a hátára rakva öleltem magamhoz és feküdtem le vele a fészekbe.
Nehogy meg fázz!-mondtam és helyezkedtem kényelembe majd ő is.
Nem fogok de akkor te se fázzál meg!-mondta és adott egy puszit az orrom hegyére.
Értem ne aggódj!-mondtam és hunytam le szemeimet majd aldutam is el.