Bevallom. Ötletem sem volt, hogy mégis milyen csodálatos karácsonyi dologról írjak a mai napon. Az egyetlen gondom az volt, hogy a mikulás témaköre, és az arról szóló legendák sokak számára ismerősek. Így, úgy gondoltam, hogy egy kicsit máshonnan tekintem meg azt az egészet, és valami egészen egyedivel (saját véleményem szerint) rukkolok elő nektek a mai jeles nap alkalmával.

A bevezető után boldogságos mikulást szeretnék kívánni mindenkinek!

Emelt történelmes és magyarosként illene rengeteg mindent tudnom, így úgy gondoltam, hogy egy kicsit hű maradok ezekhez, és ezek alapján készítem el nektek a mai részt, amelyhez valószínűleg pár plusz rész is fog csatlakozni.

A mai téma: Karácsonyon Magyarországon 100 év távlatából.

Ma inkább tudósításszerűen szeretnék beszámolni erről, holnap pedig egy novellával fogok kedveskedni nektek.

A 20. század első fele teljes mértékben széttagolta az alapvetően csapongó társadalmi rétegeket. Rengeteg középosztálybeli volt, akik számára nem adatott meg számos olyan karácsonyi dolog, amelyek ma már alapvetőnek számítanak minden családnál, vagyonuktól, társadalmi helyzetüktől függetlenül. Nem csak társadalmi rétegek alapján lehet felosztani a karácsony ünneplésének a módját, hanem helyileg is. A városok számottevően a mai sémára formálódtak azzal, hogy az anyagiasság volt az elsődleges mérce, amelyen keresztül próbálták a szeretetüket mutatni az arisztokráciába tartozók.

Az első karácsonyfát Brunszvik Teréz állíttatta, a 19. században (Najó nem, egy német fickó írt róla még a 15. században elsőként, ahol konkrétan karácsonyfáról beszélhetünk). Ugyan, akkoriban nem volt olyan elterjedt, drága Brunszvik mama hatására szépen kibontakozott a fakultusz, amely egy státuszszimbólummá vált a gazdaság körében. Ők voltak az egyetlen réteg, akik megengedhették a karácsonyfa tartást, egészen a 19. század végéig, ahol a gazdag parasztság számára is elérhetővé vált. A munkás, és szegényparaszti réteg számára azonban csak a 20. század első harmadában lett lehetőség a karácsonyfa megvásárlására.

A képen éppen egy karácsonyfa eladása van megörökítve, egy jómódú család számára.

A leggazdagabbak azzal f̶l̶e̶x̶e̶l̶t̶e̶k, kérkedtek, hogy egyszerre több karácsonyfát is vásároltak. Ilyen volt a Podmaniczky család, ahol minden gyermek saját fát kapott (én meg nyugalmat se lol).

A fa díszítése az arisztokrácia és a gazdag paraszti rétegnél abban bontakozott ki, hogy a modernizáció által piacra dobott ipari, és kézműves termékeket aggatták a fájukra. A szegényebbek számára a kézzel készített díszek voltak az elérhetőek, és különböző magvak, és gyümölcsök. Hozzá kell tenni, hogy a revízió időszakáról beszélünk, ahol igencsak megsínylette mindenki a Trianont, és annak gazdasági következményeit. Volt ott egy gazdasági világválság '29-ben is, amely után igen gyatra mennyiségben keltek a díszeknek szánt (mai szemmel) csicsás darabok. Emellett a vallás óriási szerepet játszott a karácsonyi ünnepkörben, hisz ez volt az egyház leghíresebb ünnepe a húsvét után, és leginkább a vallásosságnak az emberek szívében volt jelentősége, nem pedig politikai szempontból. Ily okokból kifolyólag a keresztény hagyományok, és szimbólumok igencsak széles körben éltek a karácsonyfa díszítőelemeként is. A Nap, mint Krisztus volt jelen, és a girlandok a tekergőző kígyót szimbolizálták a Paradicsomból, és a fa tetejét díszítő csillag a jászolhoz vezető utat jelentette.

A kereszténység szerepe széles körben jelent volt, hisz szigorú böjtöt követtek az emberek, nem fogyasztottak húst a decemberi hónapban, egészen 24.-ig, ahol azonban csak halat lehetett a húsfélék közül is. A karácsonyi menü kérdése igencsak kérdéses, hiszen mai szemmel igencsak szegényesnek tűnhet, ám mégis érződik rajta, hogy a hagyományok tovább vannak víve, egészen a mai napig is.

Továbbá íratlan szabály volt a templomok mindennapos látogatása, ahol hajnali misén vettek részt az emberek (Help, ateistaként elég ingoványos talaj ez nekem:)). Emellett sokkal kedvesebben próbáltak meg az emberek a másikhoz állni, és családon belül is mellőzni a kocsmakultúr-körű viselkedést, a vallás kedvéért.

A karácsonyi menü leginkább bablevesből, sült tökből, néhol halból, és különböző apróságokból állt, amelyeknek babonás jelentésük volt. Egyszerre hittek babonákban, és különböző eljövendölésekben, valamint vallottak szigorúan vallásos életet, amely kicsit arra emlékeztet, hogy a pogány-kultúrából átvett elemek megmaradtak az egyház erőszakos térhódítása ellenére is.

A karácsonyi vacsora a család minden tagját megillette, és szalmát tettek az asztal alá, amely a bőség jelképe volt, sokszor az ekét is behozták a házba, míg városban ez különböző szabászati eszközökkel terjedt el, amely a munka sikerességét tudta magának.

Az apró étkek, mint például a dió, a következő évre való egészségét mutatta meg a családnak. A kibontott dió romlottsága, vagy egészsége mutatta meg nekik, hogy milyen lesz az egész család egészsége. A gazdasszony nem állhatott fel az asztaltól, mert akkor a kotlósai nem tudtak volna sok tojást tojni. Ennek az a jelentősége, hogy a filmekben, és könyvekben leírt teli, és bőséges vacsoraasztal fogalma ideköthető. Az alma jelképezte a családot, és annak minden tagját, így a gazdasszony annyi cikket vágott az almából, ahány tagja van a családnak, hogy mindig tudják, hogy összetartoznak, és hogy számíthatnak egymásra (ez csak szerintem nagyon, nagyon, nagyon aranyos?).

Úgy gondolom, hogy ez a rész megér egy másodikat is, ahol leginkább az ajándékozás rendszerét fejtem ki, a politikai befolyást, a gazdasági- és hadi állapotot, és utána fog érkezni a novella.

Kérdés: Szeretnétek még látni más országokból is hasonló kis összefoglalót? Skandináv vagy szláv országokra gondoltam elsősorban, de ha esetleg van ötletetek (vagy az országnak kultúrája egyáltalán lol), akkor az örömmel hallgatom.

Egyébként hatalmas köszönet city_of_angels98-nek, amiért elkészítette azt a spotify playlistet, ami miatt konkrétan most sikerült megírnom ezt a részt (Maradjunk annyiban, hogy napokba telt mire rájöttem, hogy hogyan kell a spotis QR-kódot kezelni).