Üdvözlök minden kedves olvasót, ezúttal energiától szétrobbanva, és boldogan. Úgy éreztem, hogy 4 nappal később itt az ideje a mini-sorozatom második részét elhozni nektek. 

1920-t írunk. Trianon. 

Igazából ettől keservesebb szót a hazaszeretők, nacionalisták számára nem lehet mondani. Egy világától megfosztott kis ország egyedül maradt, szövetségesek, kapcsolatok, és bármilyen gazdasági mozgatórugó nélkül. Ez egy teljes, hitehagyott újrakezdés beindítását eredményezte, a legcifrább és legradikálisabb formákban megnyilvánulva. A legszomorúbb az egészben, hogy az 1914-ben kirobbanó első világégés elsődleges becslései alapján mind-mind a katonák, és az otthon várakozó családanyák és ifjak arra vágytak, hogy együtt töltsék a karácsonyt. A realizmus azonban kegyetlenül vájta fogait bele a haza - és egymást szerető lelkek tudatába, ugyanis a kezdeti siker, és az előre elkönyvelt győzelem oly messzinek tűnővé vált néhány hét, hónap lefolyása alatt. Ezekben az időkben a katonák, politikusok, és közemberek megértették, hogy a karácsonyt nem tudják a családjukkal tölteni. Sajnálatos módon rengeteg fronton harcoló katonának többé lehetősége sem nyílt a közös pillanatokra a családjával. Azoknak, akik szerencsésnek mondhatták el magukat, 4 év múlva lett lehetőségük a közös ünneplés örömére. 

A fronton harcoló katonák azonban ugyanolyan melegszívű emberek voltak, mint azok a nők, és gyermekek akik otthon vártak rájuk. Gyakran előfordult, hogy karácsony alkalmával megajándékozták egymást az ellenséges katonákkal, és velük együtt énekeltek ünnepi hangvételű dalokat, s nótákat. 

A Vöröskereszt gyakran hajtott végre ajándékgyűjtési akciókat a katonák számára.

Az egyik leginkább fájó pont a szerettek hiánya volt a közemberek számára, akiknek a fájdalma végett ezer darabra tört a szívük. A legtöbb ember nem volt képes felállni a családapák hiányából, a férjek rejtélyes eltűnéséből, és abból a tényből, hogy sosem lesz számukra ugyanolyan a karácsony, mint a boldog békeidőkben.  

Az összetört szívekre rátaposó európai nagyhatalmak döntése alapján a Trianon-i békediktátum 1920. Június 4-én következett be. Ez volt az utolsó lépés a pszichésen megostromolt emberek gazdaságának teljes mértékű elpusztítására. Az itt bekövetkező döntések alapján az emberek élete 180 fokos fordulatot vett. Néhai gazdag családok éltek optánsként éveken keresztül, és a legkülönbözőbb emberi gaztettek vezérelték a - haza - menekülő lakosságot. 

A következmény minden olvasó számára levonható, egy gazdaságilag, katonailag, politikailag csődben álló ország összeomlását illetően. 

A karácsony szívek millióit törte össze, az elvesztett pompa és fényűzés haszontalannak bizonyult, és imák hadai szóltak az Istenhez a kegyelemért, a revízióért, egy hazáért, és a szerettek mennybe kerülésért. 

Ugyan a '10-es években megengedhették az emberek a karácsonyfa vásárlást maguknak, akár középosztálybeliként, akár a munkásréteghez tartozóan, az 1920-ban beköszöntő ünnepkör mégsem hozott magával semmi mást, csak a reményt. 

Rengeteg háztartás a betevőért küzdött, és azért, hogy saját tulajdonuk a kezükben maradhasson. Az első stabilnak tekinthető kormány Gróf Teleki Pál által volt vezérelve a Horthy-korszak hajnalán. 

Milliónyi kísérlet történt a gazdasági rendszer helyreállítására, ám ezek hiábavalóak voltak, ugyanis felbecsülhetetlen mértékű kár keletkezett, amelynek rengeteg év kellett ahhoz, hogy elfogadottá, általánossá váljék. 

A karácsony az alamizsna gyűjtésével, és különböző jótékonysági akciók kerete között zajlott. A szegényebb rétegek számára igencsak gyakori volt az élelmiszergyűjtés, amelyet önkéntesek juttattak el városokba, falvakba, ahol szétosztották azokat. 

A gyermekek - mit sem sejtve a pszichés és gazdasági kárról - boldogan várták a karácsonyt. A gazdagabb rétegek számára azonban mindig volt kínálat a kereslet alapján. 

Az előző részben említettem, hogy a karácsonyfán lévő díszek az iparosodás következményében megváltoztak, sokkal inkább ,,modernebbek" lettek, bohókásabbak, és színeiben gazdagabbak, mint az elődjeik. 

A gyermekek számára német, ugyanakkor magyar gyártású játékok is voltak tervezve, a korhoz hűen, ahol a leginkább fogyócikknek számító kisautók, ifjúsági regények ( ̶V̶e̶r̶n̶e̶ ̶G̶y̶u̶s̶z̶i̶ ̶h̶a̶v̶e̶r̶s̶p̶a̶n̶o̶m̶ ̶k̶ö̶n̶y̶v̶e̶i̶) voltak. 

Mondjuk lol olyan durva, hogy ezt a képet nagyanyám házában is megörökíthettük volna, mert ma se lenne közöttük semmi különbség. 

Nem szabad elfeledkezni a felnőttekről sem, akik szintén adtak ajándékot egymásnak, a nők leginkább harisnyát kaptak, a férfiak pedig ébresztő órát. 

Ezen a képen pedig Schoch Frigyes családja látható, ők igazán előkelőek voltak, gazdag családként éltek, szóval egy építési vállalkozó, és annak családjának karácsonya így telt. 

Ez a kissé ijesztő képsorozat szintén az ő házukban készült.

Igazából a mai rész ennyi lenne, remélem tetszett nektek, és igazából most már tényleg egy novellával fogok érkezni ami ebben a témában fog íródni. 

Kérdés: szerintetek megéri angolul írni? Egyre jobban szeretném, és sokkal könnyebbnek tűnik mint a cifrázatos szép magyar nyelvünk. 

#Hehemostmárteljesenkarihangulatbanvagyokjej