A tetőkön ugrálva haladok előre, ahogy oda érek a találka helyre leülök a tisztáson és a régi templomot figyelem. Ezt a helyet, pont az átváltozásunk napján találtuk meg, nem tudom, hogyan csak ide kerültünk és hogy senki nem képes rajtunk kívül ide jutni, ez lett a főhadiszállásunk. Figyelem csendben a helyet, gyönyörű, varázslatos és titokzatos.. A szél bele kap a hajamba és a felkelő nap sugarai megcsillanak hajamon. Valahogy mindig elvarázsolt ez a hely azóta, hogy először megláttam. Azóta sokszor jártam itt és békésen elnyúlhatam a fűben. Nem kellett olyankor semmivel foglalkoznom, csak magammal és a tájjal. Csend és béke uralkodót, fura élőlények repkedtek körülöttem, de már őket is megszoktam, de még mindig nem tudom mik lehetnek. Lehet kis tündérek vagy csak fura szentjánosbogarak. De mindig különös érzések fogtak el, mikor azokat az apró lila fény pontokat láttam. Repkedtek békésen és olyan, mintha semmi gondjuk nem lett volna.
Aztán megjött a békém megzavarója is, név szerint az idegesítő Tigen, jó persze nem annyira idegesítő, mint az egyik osztálytársam, de ő is eléggé megtudja zavarni a nyugalmamat.
- Szia, kedves. - csókolna egyből kezet, de én elhúzóm.
- Tudod, mit akarhat Hebi? - mondom ridegen, amin ő csak elmosolyog.
- Úgy, imádom mikor ilyen vagy. - kacsint.
Mire végre az említett késős barátnőm vagy is Hebi a kígyó is megjelenik. "Na végre" gondolom.
- Ide hívsz és késsel. - mondom egyből, mire ő csak ásít egyet és legyint.
- Jó van - jó van.
- Miért hívtál?
- Szerintetek, kígyó farkamat, lábá is tudom alakítani. - mondja unottan, mire fel megy bennem a pumpa.
Ha most komolyan csak ezért hívott, meg hasonló baromságokért, akkor tuti megfojtom. Megroppogtatam az ujjam. Mire hátrálva elneveti magát.
- Nyugi - nyugi, Megan. Csak vicceltem.
- Akkor nyögd ki, mielőtt...- de nem tudtam befejezni, mert félbe szakít.
- Tegnap nem éreztettek valami furát? - néz most kicsit komolyabban.
Mire megdermedek, talán ők is....

Tegnap...
Vacsorán és már fürdésen is túl voltam, az ágyban feküdtem mikor valami szokatlanra figyeltem fel. Először csak, mintha vonyítást hallottam volna a fülembe, elsőnek azt hittem hallucinálok, de aztán a piros csattjaim izzani kezdtek és egy farkas képe jelent meg előttem, de olyan gyorsan tűnt is el, mint ahogy megjelent, egy fura fény kíséretében és olyan érzésem volt hirtelen, mint akibe a villám csapott. Legelsőnek azt hittem, hogy megint valami gonosz jelenik meg, de azután semmi nem történt és ártó szándékot se éreztem sehol.

- Neked is valami furcsaság történt tegnap? - kérdezem aztán, mikor magamhoz tértem az ábrándozásból.
Mindketten bólintanak.
- Szerinted mit jelent? - kérdi aztán Tigen.
- Még nem tudom, de szerintem hamarosan meg fogjuk tudni.
- Ezt érzed? - kérdez vissza Hebi és rám pillant, amire csak bólintok.

Ezek után nem sokat beszéltünk, gyakoroltunk egy kicsit a hatalmunk és edzettünk. Aztán tovább álltunk vagy is barátnőmmel megvártuk, míg az egyetlen fiú lelép. Utána vissza változtunk és beszélgetünk. Heverésztünk a fűben és hülye sztorikat meséltünk.
- Amúgy Tigen, szerintem tök jól néz ki. - már komolyan vártam mikor fogja ezt mondani. - De láthatóan csak érted van oda.
Felvonom a szemöldököm és morgok egyet. - Megan-ért. - teszem hozzá.
- Jó, igaz. - nevet. - És neked?
- Kösz nem, kihagyom.
Amire hangos kacagásba kezd és megveregeti a vállam. - Gondoltam, hogy ezt mondod.

Miután kibeszéltük magunkat, haza indultunk.

Eközben a város másik végén...egy összetört szív épp most alakul át egy furcsa zombi szerű lényé.
Akit egy fura figura figyel, akinek farkas fülei vannak és egy farkas kölyök áll mellette.
- Megérkeztünk...