- Maggie -

Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy a meglepetés vendég Tom Hiddleston és Benedict Cumberbatch (az utóbbit az előadás utan Josh mondta el). Az csak a pláne, hogy Tom volt, aki először kezdett el tapsolni nekünk, mikor meghajoltam. Most a színész-társalgóban ünnepelünk. Mike pezsgőt bontott (ez már az előadás vége óta a 3. üveg, mikor kb. 15 perce jöttünk le a színpadról) és már kicsit ittasan lépett oda Robbhoz, akivel közösen énekelték el ölelkezve a Titanicból a My Heart Will Go On című számot.

- Tapsot a szerelmeseknek! -kiáltott oda nekik Tess, akinek már sokkal jobb kedve volt. "Szerencsémre" én pont ekkor ittam bele a pezsgőmbe, de mivel muszáj volt ezen nevetnem a fele a ruhámra ömlött. Így elsiettem az egyik öltözőhöz, míg körülöttem mindenki bőszen tapsolni, és röhögve kiabálni kezdett. Odaérve találtam egy ruhát, ami a mai estéhez épp illik is, ezért gyorsan felvettem, majd elégedetten a tükörbe néztem. A hajamat kibontottam, így legalább Tess is visszakapja a hőn áhított csatjait.

Visszaindultam a többiekhez, ám valamiért furcsán csend volt és mindenki elhallgatott, majd mikor megláttam miért ismét megdermedtem. A szoba közepén Tom Hiddleston állt tetőtől talpig elegánsan és amint észrevett egyenesen rámmosolygott.

Mivel látta, hogy én nem tudok moccanni sem közelebb jött, megfogta a kezem majd kicsit meghajolva megcsókolta azt. Tudtam, hogy ez szokás nála, de soha nem gondoltam volna, hogy én is átélem ezt.
- Ön bizonyára Maggie, ha nem tévedek - nézett kedvesen a szemembe, tagadhatatlan brit akcentussal.
- I-i-igen.... Maggie Dazzling - mutatkoztam be kicsit (najó nagyon) szaggatottan.
- Maga valóban ragyogó, én Tom Hiddleston vagyok - mintha nem tudtam volna, hogy kicsoda, de ezt inkább csak magamban tartottam /btw a dazzling angolul ragyogót jelent, ügyes nem?😏/
- Nagyon örülök Mr. Hiddleston - mondtam mostmár összeszedettebben, sőt még mosolyogtam is!
- Ugyan kérlek, hívj Tomnak és ha kérhetem tegeződjünk - kacsintott rám bájosan. 
- Igen, hogyne az lesz a legjobb, és köszönjük, hogy ma este megtisztelt... azaz megtiszteltél  minket a jelenléteddel - viszonoztam a kedvességét.
- Részemről az öröm. Nem is tudom mikor volt utoljára, hogy ilyen színvonalas előadást láttam - nézett rám őszinte lelkesedéssel, amitől kirázott a hideg, persze csak pozitív értelemben.
A többiek újból hangzavart csaptak, bár most jóval diszkrétebben, de Tom mégis azt javasolta, hogy menjünk ki a folyosóra beszélgetni kicsit. Beszélgetni akart! Velem! Hülye lettem volna kihagyni, úgyhogy  egyszerűen csak követtem.
- Elképesztő tehetség vagy Maggie! -fakadt ki belőle, amin még ő is meglepődött szerintem, de folytatta. - Mikor a színpadra értél egyszerűen magába szippantott a darab, elérted, hogy semmi más ne érdekeljen épp akkor csak, amit hallok és látok.
- Ugyan kérlek, ez az első szerepem - mondtam lemondóan, de baromira jól esett ezt hallani. Tőle.
- Lehet, hogy ez az első, de akkor született tehetség vagy és nem nyitok vitát - mondta majd megfogta mindkét kezem és a szemembe nézett. - Darling ez varázslatos volt.
- Köszönöm...- csak ennyit bírtam
kinyögni, mert elvesztem a szemeiben

.