- Maggie -

Még soha nem repültem, apám pedig így...
Gondoltam magamban, mikor a gép megemelkedett a magasba. Hirtelen Tom kezét éreztem meg az enyémben és Bennel együtt feszülten figyelték az arcom. Mi a szösz talán van valami rajtam?! Talán egy szösz! Eheheh értitek... szar poén...

- Hangosan kimondtam ugye? - kérdeztem kínosan nevetgélve, mire B csak bólintott.

- Maggie, ha előbb szólsz akkor nem kell felülnöd erre a gépre. Londonban lesz a főpremier majd októberben, ez pedig csak egy kisebb zártkörű rendezvény lesz - mesélte Tom és ennek valahogy örültem.

- Jaj Tom semmi baj ez így sokkal nagyobb megtiszteltetés, köszönöm - lelkesedtem, aminek hallatán B. elkezdett kuncogni, Tom pedig mosolyra húzta száját. Hogy bír ez ennyire aggódni? Meg hát ha úgy nézzük és ez egy tényleg nagyon zártkörű cucc, akkor Tom Hiddleston engem barátjaként visz vaaaaagy...? Az pedig, hogy az igazi premier csak októberben lesz, Londonban, azt jelenti, hogy ebben még benne vannak olyan jelenetek is amiket később lehet kivágnak? Wáowá! Aztán lenne még egy icike-picike kérdésem... Miért érzem, hogy Tom épp rákulcsolta az ujjait az enyémekre, amit B. fülig érő mosollyal jutalmaz? Valaki?

- Na drágáim én alszok egyet - szólalt meg Benedict kiszakítva a gondolataimból. Fogta a székét és egy "kecses" mozdulattal hátradöntötte.

- Minden rendben Mags? - nézett rám kérdőn Tom.

- Minden a legnagyobb rendben amíg nem akarunk lezuhanni - mondtam görcsösen viccelődve, ami így jobban belegondolva nem is vicces... ez persze Tomon is látszott, de csak megrázta a fejét.

- Ígérem, hogy mindenhogyan túléljük - szólalt meg, amit nem igazán értettem, de ráhagytam. - Szerintem aludjunk egyet mi is - bökött fejével Benedict felé.

- Ez egy remek ötlet - mosolyogtam Tomra.

- Akár hiszed akár nem nekem is vannak jó ötleteim néha- horkantott fel, majd mindkettőnk ülését hátrahajtotta. Elhelyezkedtem rajta és Tom felé fordultam, aki akkor már engem szuggerált. Megfogta a kezem, és megajándékozott egy isteni mosollyal.

- Vigyázni fogok rád - mondta és egy puszit nyomott a homlokomra, majd pár perc után lassan álomba szenderültünk.

- Tom -

- Tom! - hallottam Maggie hangját, ahogy a nevemen szólongat. Hm édes. - Tom basszameg kelj már fel! - hm hát ez már kevésbé, hirtelen aztán visszacsöppentem az álmaimból a valóságba. Maggie hangjából két dolgot vettem ki míg nem láttam az arcát: sír és fél. Persze, amint tudatosult mindez bennem kipattantak a szemeim és felültem.

- Mi az baj Maggie? - kérdeztem és kezeim közé fogtam arcát. Aztán gyorsan rá is jöttem, mivel vihar dobálta a gépet. Egy légörvénybe keveredtünk, amiről tudom, hogy nem veszélyes és gyorsan meg szokott oldódni a probléma. Maggie viszont mindehhez nincs hozzászokva, ráadásul Ben is eltűnt valahova én pedig aludtam. - Mags nyugi ez csak egy kis légörvény Hamar vége lesz ne aggódj. Benedict hol az anyámban van?

- Én nem tudom, csak arra keltem, hogy dob egyet a gép és Benedict annyit mondott, hogy mindjárt jön. Aztán akkor kezdtelek el felébreszteni, de olyan mélyen aludtál, hogy már azon gondolkoztam, idehozok egy komplett fúvós zenekart... - mondta az elején még ijedten aztán belejött és a végén már muszáj volt elröhögnöm magam. Ebben a pillanatban megszólalt a pilóta hangja a hangosbemondóból.

Fél óra múlva landolunk!

A hír meglepett, nem éreztem, hogy minimum 8 órát aludtunk volna, de ezek szerint mégis. Érdekes. Ha pedig minden igaz akkor fél kettőkor landolunk Los Angelesben.