- Loki -

Asgard börtöne még mindig szörnyen poros. Már fél éve be vagyok zárva. Mondhatnám, hogy katasztrófa, de valójában megszoktam. Naphosszat csak olvasok és keresem azt a varázslatot, amivel telepatikusan kommunikálhatok Maggievel. Igen, Maggie.

Visszatértem Asgardba és a Bifrösztnél Heimdal csak ennyit mondott:
- Ha bármikor kíváncsi vagy hol van, mit csinál, csak üzenj értem.
Ő volt az egyetlen, aki belátta, hogy szenvedek. Amint elértem a palotához körbezártak az őrök és Odin elé hurcoltak. Jobbján Thor álldigált vigyorral azon a bárgyú képén, kezében Mlöjnirrel.

- Loki, fiam - kezdte mondandóját Odin és fáradt voltam kijavítani, miszerint nem vagyok a fia. - Bátyjád Thor elmondta, hogy találtál a földön megfelelő nőt. Hozassd elém!

- Odin, Mindenek atyja, Atyám - mondtam az utolsó szót erősen megnyomva. - Sajnos nem tehetem.

Thornak elkerekedett a szeme és lehervadt mosolya. Valószínűleg ő is megkedvelte Maggiet.

- Nem hoztad el? - kérdezte Odin mennydörgő hangon.

- Nem, atyám - hajtottam le a fejem, mert nem akartam, hogy fivérem és Odin lássák a kicsorduló könnyem. Ám drága apámat nem hatotta meg a dolog, mert így szólt:

- Az egyezség adott volt Loki! Amíg szükség nincs rád Asgard börtöne lesz az otthonod! Most vigyék a szemem elől! - kiáltott az őrőknek, akik felszedve a földről elráncigáltak ebbe a poros cellába.

Meglepődtem? Kicsit. Úgy láttam Thor is, de nem szólt semmit. Megértem, és azóta minden nap meglátogat, hogy elmondja mit csinál Maggie.

Jár egy nőhöz, valami pszichológushoz, mert rosszul van. Miattam.

Nem lép ki a házából, ha nem muszáj. Miattam.

Mikor Strange meglátogatta elküldte. Miattam.

Had ne mondjam, mennyire bánom, hogy nem mondtam el előbb neki. Vagy, hogy nem maradtam ott a Földön.

- Maggie -

Hangos kopogásra ébredek a délutáni alvásom után. Senki nem keresett Benedi... akarom mondani Doctor Steven Strangen kívűl.

Kislattyogtam a kis bolyhos papucsomban az ajtóhoz. Közben azért felkaptam egy kést a konyhából. Sosem lehet tudni.

Óvatosan kinyitottam az ajtót, de nem ember, hanem egy levél feküdt a földön. Gyorsan felkaptam és bezártam magam a lakásomba.

Remegő kézzel ültem vissza a kanapéra és a konyhából hozott késsel felbontottam a levelet. Összesen egy cím pontos leírása állt benne meg, hogy legyek ott ma este hatkor. Ez még úgy, ahogy elment és pont leszartam, de az aláírás után nem tudtam mitévő legyek.

Thomas William Hiddleston

Ez állt a levél alján. Visszajött volna? De akkor miért nem Lokiként írta alá? Ez csak a védelem miatt van? Vagy, hogy óvja az én lelkem? Csak mert annak már édes mindegy.

Hatalmas tanakodás után végül ott álltam 17:58 perckor a megadott címen. Egy park előtt voltam, a lámpák ezen a környéken nem égtek. Félelem és izgatottság kavargott bennem. Nem tudtam melyiknek adjak helyet.

Megláttam egy alakot közeledni felém. Elegánsan járt csak úgy mint Tom. Az izgatottság egyből előtérbe került és szinte úgy kellett visszafognom magam, hogy nehogy oda fussak hozzá.

Eddig azt hittem, nem hiányzik. Sőt azt hittem utálom, de most, hogy felém lépked hirtelen ráeszméltem, hogy bármit megadnék azért, hogy újra a karjai közt legyek.

A férfi alak közelebb ért és pár méterrel megállt előttem, majd két határozott lépéssel elém lépett. Magasabbra emlékeztem. Levette a napszemüvegét és a felismerés kést döfött belém.

- Hiányoztam?

Szólalt meg az előttem álló férfi és a félelem előkúszott rejtekhelyéből.