- Maggie -

Tom ott állt előttem egy csokor gyönyörű tulipánnal és elbűvölően mosolygott rám. Nem tudtam kontrollálni magam és egyből a nyakába ugrottam. Örültem, hogy nem hallgatott rám és átjött.

- Tom legközelebb elég, ha magadat hozod, az is épp tökéletes - úristen miről beszélek? Beljebb tereltem és leültettem egy kanapéra a nappalinak nevezett apró helyiségben.

- Talán nem szereted a tulipánt? - nézett rám féloldalas mosollyal.

- Ha kaphatnék egy csokor Tom Hiddlestont az talán egy kicsivel jobb lenne - válaszoltam somolyogva. Állj le Maggie! Nem szabad csak így flörtölnöd, baszki ő még mindig Tom Hiddleston.

Mikor felé fordultam ő mégjobban mosolygott csak. Sokszor olyan mintha belelátna a fejembe...

- Szóval most akkor mi legyen? Nem számítottam rád, ugye - néztem rá sokatmondóan, mire ismét egy mosolyt kaptam. Nem fáj ettől az álkapcsa? - Úgyhogy semmi kész kaja.

- Főzhetnénk együtt! - lelkesedett. - Mit is csináljunk, ami olyan... Pizza?? - nézett rám nagy szemekkel.

- Hát javarészt van hozzávaló, mert valamelyik nap jól bevásároltam. Talán a sajt fogyott el.

- Nem gond, leugrok majd boltba, de az még úgyis ráér. Te mondod, hogy mit tegyek a tésztába én pedig összegyúrom, mit szólsz? - egy pillanatra talán eszembe jutott, hogy mit kéne még meggyúrnod Hiddleston... naaaa még gondolatban sem Mags! És bár tényleg nagyon szexi meg minden akkor is őrültség ilyenekre gondolni, főleg, hogy épp itt áll a konyhámban és keresgéli a tészta hozzávalóit.

- Mags! Maggie... Dazz! - legyezett Tom a kezével előttem. - Figyelsz te rám?

- Bocsi, elbambultam.

- Csak azt kérdeztem, hogy merre találom a lisztet - vigyorgott rám Tom.

- Adom egy pillanat - átnyúltam dereka mellett előszedni az egyik kihúzhatós fiókból, azonban mikor visszahúztam volna a kezem megfogta és megpörgetett. Kicsit felsikotottam, mire ő hátra vetett fejjel kacagott. Közel húzott magához és úgy ahogy voltam, pizsomában, liszttel a kezemben elkezdtünk táncolni.

- Aztán nehogy a lábamra lépj Hiddleston! - kacsintottam, mert valószínűleg őrült vagyok...

- Akkor táncolj elég jól! Mert én jó vagyok - mondta és tudom, hogy a táncra értette, de én azért magamban hozzátettem, hogy: mindenhogyan jó vagy Tom. Mikor újra a szemébe néztem ismét csak mosolygott és ez magával ragadott, olyannyira, hogy egy óvatlan pillanatban ráburítottam a lisztet Tom vállára. Szerencsére időben kapcsoltam ezért maradt elég a sütéshez, de Tom ingje nyomokban lisztet tartalmazott. Végignézett magán, és már készültem, hogy haragudni fog és leordítja a fejem vagy megüt... nem dehogy ő nem tenne ilyet... ő nem. Felemelte rám a tekintetét belenézett a szemembe, majd felkapott és nevetve megölelt. Hogy mi?!

- Jaj Maggie ne aggódj ezt még visszakapod - nézett rám sunyin, majd letett és megcsókolta a homlokom. - Na kezdjük el, mert sosem végzünk!

Azzal pedig nekiláttunk a pizza tészta elkészítésének. Én és Tom. Valójában régen nevettem ennyit  és rohadt jól esett, mikor már a hasam is fájt tőle. (A nevetéstől, nem Tomtól😏). Majd mikor végeztünk ő leugrott a boltba egy kis sajttért én pedig kidőltem a kanapén. Kicsit elfáradtam ebben a főzés-sütésben, pedig aztán csak akkor ért hozzám liszt, mikor Tom bosszú gyanánt rámfújt egy maroknyit. Mondjuk egyáltalán nem bántam. Nagyon kedves volt tőle ez az egész. Mármint nem a lisztes dolog, az inkább "csak" végtelenül aranyos. Csak jól esett, hogy van, aki újra ennyire foglalkozik velem. Még, ha tudom, hogy nekem ő csak barát lehet.