- Tom -

Hiányzik. Igen, pontosan tudom, hogy egyetlen napot kéne kibírnom, de leginkább minden percemet vele tölteném. Nem, nem azért mert szeretem csak, hogy szemmel tartsam. Nem szabad sérülnie. Az lesz a legjobb ha felhívom, úgyis már sötétedik.

Nem vette fel elsőre, ezért mégegyszer megpróbáltam. Ekkor a harmadik csengés után beleszólt valaki:

- Hallo?! - mondta a hang, ami egészen biztos, hogy egy férfitől származik.

- Öhm hello... Tom Hiddleston vagyok, Maggiet tudná adni?

- Nem most elég elfoglalt, üzen neki valamit? - kérdezte már túl illedelmesen.

- Elnézést, de maga kicsoda? - muszáj volt számonkérnem rajta, de bár ne tettem volna.

- Maggie férje vagyok és ha megbocsájt... Viszont hallásra! - azzal fogta és letette.

Hogy Maggie férje?! Mi a jó édes Odinról beszél ez?! Maggienek nincs férje ugyanmár! Azt tudnám! Tudnám? Vajon egész eddig csak hazudott?

Forrt bennem a harag és a kíváncsiság egyszerre. Nem akartam látni se Maggiet se senkit. Bassza meg minden úgy ahogy van! Soha nem találom már meg, akit keresek!

- Maggie -

Daviddel meglepően jót beszélgettem. Furcsa ezt így kimondani, de élveztem a vele eltöltött időt. Most hazakísért és egy kis sütit készítek neki. A rohadt telefonom meg csörög, de nyakik benne vagyok a tészta gyúrásában. Aztán alig, hogy elhallgat kezdi ismét.

- David! - kiáltottam át a szoba egyik végéből neki. Épp a nappaliban olvasta az egyik könyvem. - Kérlek vedd fel a telefonomat!

Néhány halk léptet hallottam, majd a telefonom csörgése abbamaradt. Nem tudtam megfigyelni, hogy David kivel vagy mit beszél, de mikor visszajött kiderült, hogy nem is fontos. Azt mondta csak valami robothang akart eladni valamit, így tovább folytattuk a teendőinket.

- Tom -

- Tom szerintem jobb lenne ha ránéznénk - nézett az arcomat fürkészve Benedict.

- Nem Ben, nem érdekel többé Maggie. Hogy titkolhatta el, hogy férje van?

- Nem gondolod, hogy veszélyben van? - drága barátom soha nem adja fel. - Csak menjünk el, győződjünk meg róla, hogy minden oké, aztán ha tényleg férje van, akkor majd le tudod cseszni.

- Figyelj én ehhez gyenge vagyok. De legyen, menjünk el, de a kocsiban maradok. Nem viselnék el egy újabb kudarcot.

- Rendben - mondta, majd bátorítóan megütögette a vállam.

Fél óra múlva már Maggie lakása előtt parkoltunk le épp. Semmi idegen autó vagy egyéb nem volt, ami valaki más itt tartózkodására adhat következtetést.

- Biztos a kocsiban akarsz maradni? - kérdezte meg Ben már sokadszorra.

- Igen, biztos - mondtam ő pedig egy lemondó sóhaj kíséretében kiugrott a kocsiból. Odasétált a házhoz és bement a lépcsőházba. Én pedig pár percig malmoztam kinn a kocsiban, míg meg nem hallottam egy hatalmas sikolyt. Maggie!

Egyből berohantam az épületbe, majd konkrétan kibasztam Maggie lakása ajtaját. A kép, ami fogadott sokkolt.

Benedict a földön ült a fal mellett. A homlokán egy sebből ömlött a vér. Maggie egy férfi fejét hajtotta az ölébe, akinek az orra és az álkapcsa vérzett.

- Maggie - mondtam ki a nevét alig hallhatóan, mire felkapta a fejét. Odarohant hozzám és a nyakamba ugrott. Úgy szorított mintha az élete múlna rajta. Nem viszonoztam csak eltoltam magamtól, bár mikor megláttam arcán egy vértől csillogó vágást megsajdult a szívem.

- Ki ez az ember? - mutattam rá a még ájult srácra a földön. Maggie nem szólt semmit. Mire újból megkérdeztem. Továbbra is semmi. Odamentem Benedicthez, aki nagyot szisszent, mikor a vállamra tettem a kezét és felsegítettem a padlóról. Már épp vittem ki az ajtón, mikor megszólalt:

- Ő a férje...

- Nem! Kurvára nem a férjem csak az volt! Tom hinned kell nekem! Ő már nem a férjem... - hallottam Maggie tiltakozó hangját. Mondata vége sírásba torkollott.

Itt állok a barátomat támogatva és épp nézem a nőt, akire szükségem van, mellette pedig a "férje" fekszik ájultan.

Fogalmam sincs mit tegyek.