- Loki -

Minden a terv szerint halad.
Maggie nem tudja, de mikor megtudtam, hogy testvérem beszélt Odinnal az érkezésünkről átszabtam a tervem és még ideérkezésünk előtt egyedül ellátogattam Asgardba az egyik titkos átjárómon keresztül és álmában kaptam el Odint. Kegyes király mivoltom okán csak száműztem azt a már tesze-tosza, gyenge öregembert a Földre. Nem különösebben ellenkezett, amit kicsit furcsálltam is, de hát nekem kedvezett, így simán véghez tudtam vinni. Azóta egy hasonmásom ült Odin helyén, majd mikor betereltek minket a trónterembe egy varázslattal kicseréltem a hasonmást önmagammal és kész is volt a móka. Csak reméltem, hogy Mags nem veszi magára. Hála az isteneknek nem vette.

Épp a délutáni teámat szürcsölgettem a trónon ülve, mikor Thor rontott be a terembe.

- Atyám! Hivatott - jött közelebb hozzám, majd a trónhoz felvezető hosszú lépcső előtt térdet hajtott. Nem mondom élveztem ezt a hirtelen jött tiszteletet, mely szerény személyemet övezte körül.

- Thor, drága fiam! Beszélni akartam veled elhalasztott királlyá koronázásodról. 

- Bocsásson meg Atyám, hogy így szavába vágok, de eme kérdésről már döntöttem magam is. Nem fogadhatom el a trónt.

- Bár mondhatnám, hogy meglepsz fiam.  Megkérlek gondolj öreg atyádra, kinek már nem áll módjában a hatalom és a trón birtoklása.

- Gondoltam, Atyám. De megannyi királyság még védelmemre szorul, s addig, míg vándor útra lépek a jó nyomán, nem nyomhatja vállam az uralkodás terhe is. Öcsémet, Lokit bezárattad, mégis most arra kérlek, kérd őt és híres eszét segítségül idősödő óráidban, távollétem idején.

- Lokiról egy szót se! - harsongtam. Ha most elfogadnám vagy legalább gondolkozni mernék az ajánlaton hamar lelepleződnék. Így rejtve maradhatok. - Ám legyen fiam, Thor, megértem feladatod, s ha így rendeltetett, hát legyen akaratod szerint.

- Köszönöm Atyám. Búcsúznék - mondja és közelebb lép, ám én visszaintem, Thor felismerne egy ölelés kapcsán is.

- Bár jóváhagytam döntésed, még nem teszel boldoggá. Menj, járj szerencsével. Asgard visszavár.

Thor kimérten, de ismét térdet hajt és kiviharzik a teremből. Nagyot sóhajtok.

A semmiből 3 éles taps veri fel a hirtelen beállt csendet.

- Mindig is sejtettem, hogy valami felséges vagy. Emelkedett, nemes beszéd, szép tartás. Királyom - hajolt meg előttem mélyen a zaj forrása.

- Mags, ha azt mondom fontos királyi teendőm van akkor ...

- Akkor vigyáznom kell Rád, mert amilyen kis "szerencsecsomag" vagy még lelepleződsz - ül az ölembe kacér mosollyal az arcán.

- Mert a hölgy úgy gondolja a király ölében foglalni helyet nem elég átlátszó? - folytatom a játékot és gyorsan szájon csókolom. Életem végéig el tudnék így ülni.

MINDEKÖZBEN A FÖLDÖN

-Darsha-

Mi. A. Fasz.
Ez egy undorító nap. Na akkor hamar, gyorsan mi a retek is történt. Khkhm:
Reggel az ágyról leesve ébredtem. Hajatmostam, mire elfogyott a melegvíz, így egy csomót tököltem, mire teljesen elment az idő így hajszárítás helyett kiöntöttem egy tál gabonapelyhet, rá tejet. Közben elfutottam felöltözni, mire visszaértem a reggelim tiszta szottyos lett a tejben. Kiöntöttem. A kabátom cipzárja elromlott. Vízes hajjal, éhesen és szakadt kabátban indultam el dolgozni. Késésben. A belvárosi reggelit csúcsot elkapva egy óráig ültem a dugóban, ahol máskor mocival simán elhajtok amúgy, közben a főnök már 20x hívott, és túl voltam egy hatalmas lebaszáson. Remek. A Stark Torony mentén az egyetlen üresnek tűnt útszakaszon felgyorsítottam szeretett motorom, ám a semmiből valami oldalra vágott. Nem láttam többet egy fekete csóvánál és máris éles fájdalom hasított az oldalamba, mikor a földhöz csapódtam. Oldalra pillantottam, ahol az én drágaságom ez nagyobb fa törzsébe fúródva állt le. Totálkár. Lehunytam a szemem. Ez. Nem. Lehet. Igaz.
Tehát így kerültem most ide.

Szinte azonnal felém siető lépteket hallottam meg, egy alak pedig közvetlen mellettem állt meg.

- A kurva életbe! - ennyit tudtam kinyögni, mert nem volt kedvem magyarázkodni a jólétemmel kapcsolatban.

- Hé, nagyot estél, de nem kell csúnyán beszélni azért - hallottam meg az idegen hangját. Szívem szerint felképeltem volna. Most még okítson is ki valaki könyörgöm. - Segíteni jöttem. Nézz rám kérlek! Mi a neved? - folytatta, mikor ismerős lett a hangja. Az alak leguggolt mellém én pedig felé néztem. Mi. A. Fasz. Ez ma már a második, de mit kéne reagálnom, mikor épp maga Amerika Kapitány beszél hozzám? Úgy tűnt egy pillanatra ő is megakadt, majd mikor már kínosan sok idő telt el megszólaltam végre:

- Darsha. A nevem Darsha.

- Én Steve vagyok, őőő....

- Steve Rogers. Mindenki ismer ezen a Földön - mondtam, s közben próbáltam magamra erőltetni valamivel közönyösebb hangnemet. Nehogy már azt higgye, hogy én is olyan visítozó tinipicsa vagyok. Mondjuk az is lehet, hogy ő ezt szereti. Kitudja, még csak nem is ismerem. Ó Darsha már teljesen.... - Elkések! - kiáltottam fel hirtelen, mire a kapitány kicsit hátrahőkölt, de továbbra is szorosan tartott. Várjunk csak? Szorosan tartott? Most veszem csak észre, hogy mindkét keze a csípőm alatt ölel körbe és lassan emel fel.

- Sajnálom Darsha, de így nem lényeges a munka. Meg kell vizsgálni, több helyen vérzel - suttogja, nem, nem tudom miért suttog, és teljesen a karjaiba von. Peckes léptekkel indulunk el a Stark Torony felé, miközben ismerős idegenek mellett haladunk el. Az egész Bosszúálló csapat a motorom romjait takarítja. Ez azért elég menő lenne. Kár, hogy az én motoromról van szó. Ellenkezni meg sem próbálok, röhejes lenne, így csak hagyom, ahogy a Stark Torony tetejére induló liftbe vigyen Amerika hős kapitánya.

VISSZA ASGARDBA

-Maggie-

Alig telt el fél nap mióta Asgard aranyozott köveit taposom a palotában mégis furcsábbnál furcsább dolgok történnek velem szinte folyamatosan. Képek csúsznak a szemem elé általában egy még idegenebb helyről, ahol mindent hó és jég borít. Nem értem, Lokit pedig nem lenne időszerű zavarnom ezzel, hisz olyan boldog most, hogy le sem száll a trónról. Mégis valami égető érzésem van a dologgal kapcsolatban.

Ahogy tovább sétálgatok a hatalmas épületben hirtelen egy tetőkertben tálalom magam. Mindenfelé vagy lángolóan bordó, vagy arany virágok zárják be lassan szirmaikat. Esteledik. Az arannyal borított kovácsoltvas párkányhoz lépkedve a szemembe vakít a drágakövekkel és nemesebbnél nemesebb a Földön nem is ismert fémekkel borított Asgard és a rajta megcsillanó lemenő napfény.

Hirtelen közvetlen mögülem gyereksírásra leszek figyelmes, ám mikor megfordulok nem látok senkit. Pár másodperc és ismét elnyel a sötétség.

◇◇◇◇◇◇◇◇◇◇◇◇◇◇◇◇◇◇◇◇◇◇◇◇

hála néktek!

unok mindig magyarázkodni, úgyhogy jön rész mikor tud jönni:D most épp képes és tud

fogyasszátok egészséggel!

lovelovelove