Drága Maggie!

Amikor olvasod ezt a levelet én már messze járok, de ne hidd, hogy nem érdekelsz. Valójában azt hiszem csak te érdekelsz...

De kezdjük a legelejéről!

Azt hiszem rájöttél már, hogy minden, amit a világról hittél hazugság. Részben tényleg az.

A valódi nevem Loki Laufeyson, testvérem Thor, akit te Chris Hemsworthként ismersz. Benedict pedig Doctor Strange. Tehát mikor Thor véletlenül így szólít minket, akkor az azért van mert gyökér és óvatlan. Főleg, hogy Strange-ről még nem készült el a film.

Ez pedig a másik... a Marvel Film Univerzum. Részben valós eseményeken alapszik. Az egész pedig csak azért jött létre, mert a S.H.I.L.D-nél borzasztó módon féltik az embereket, és a hitüket. Aztán mivel választhattam, hogy belemegyek e néhány ilyen filmbe, (amiről akkor még pontosan azt se tudtam, hogy mit jelent) vagy bezárnak Asgardban. Nekem pedig fontos a szabadság és reménykedtem, hogy így kaphatok némi hatalmat. Aztán ez nem igazán valósult meg. Jelenleg ott tartunk, ahol a filmben láthattad. A Tesseract Asgardban. Röviden ennyi lenne...

Mindenkit kiosztottak a bolygótok valamely pontjára. Így kerültem én és Strange Londonba. Aztán ugye nem mászkálhattam a zöld ruhámba fekete hosszú hajjal. Pedig ragaszkodtam hozzá, mondván: Steve csak leveszi a nevetséges jelmezét, Tony a páncélját, de nekem csak az arcom vonásai maradtak meg talán. Még a szemem is kék lett. És ugye kellett mindenkinek egy álnév, az adott volt, hogy színészek leszünk, így lettem Thomas William Hiddleston.

Küldetésem volt. Szerezni egy lányt, akit a saját képmásomra kell alkotnom. Abban reménykednek, hogy jó kézbe kerül az erőm. Már jó ideje szivat ezzel Fury meg Thor, sőt még Odin is, de válogatós vagyok. Nem volt igazi. Egészen eddig...

Maggie, mikor előszőr làttalak a színházban, le sem esett, hogy te vagy az, akit keresek. Strangenek viszont igen, ezért bàtoritott, hogy elhívjalak a premierre. Megtörtént, majd utána eddigi életem legjobb napjai következtek. Soha nem gondoltam volna, hogy ez lehet ilyen tökéletes.
Szinte elfelejtettem, hogy ki vagyok valójában. Visszagondolva jobb volt Tomnak lenni melletted, mint nélküled a csínytevések istenének.

Tudom, hogy ez az egész most szörnyen sok, főleg úgy, hogy játszottam a bizalmaddal. Talán esélyem sincs már. Van egy mese és azt hiszem részben illik most ránk.

Volt egyszer egy Queqauchu nevű szellem (tudom, szörnyűek ezek a nevek). Rémesen szerelmes volt a holdba. Minden nap azért küzdött, hogy megszerezze. Kedveskedett neki, szebbnél szebb szavakkal becézgette, míg a hold is belészeretett. Azonban volt egy gonosz, irigy szellem, aki nem nézte jó szemmel az ő szerelmüket. Így egyszer azt mondta Queqauchu-nak: "Ha tényleg szereted a holdat, akkor hozol neki virágot. A földön láttam gyönyörűszép rózsákat! Szedj neki, biztosan örülni fog!"  Queqauchu pedig el is ment a földre és szedett virágot. Ám amikor vissza akart menni a holdhoz, rájött, hogy becsapták. Soha többé nem mehetett, ha átlépett a földibe. Minden éjjel, ha látja a holdat felüvölt bánatában. Queqauchu azt jelenti: farkas.

Most én is ilyen messze érezlek magamtól, pedig még itt alszol mellettem...

Tudnod kell még, hogy muszáj visszamennem Asgardba. Egy időre eltűnök. Lejárt az időm ma éjjellel és be fognak zárni, mert veszélyt jelentek.  Ha magammal vihetnélek Asgardba, akkor nem kerülnék rács mögé, de az egyetlen kikötés az volt, hogy nem vihetlek el, ha nem akarsz jönni. Reméltem, hogy mire eljön ez a pillanat, már annyira belémszeretsz, hogy vakon követsz. Naiv voltam.

Csak azért a percért fogok élni, mikor újra látlak.

Szerelemmel:
Loki