Harry amint tudta elhagyta a pályát és velünk (Hermione, Ron és én) kiegészülve ment le Hagrid kunyhójába. A vadőrünk készített nekünk finom teát, miközben kibeszéltünk a mecset.

- Piton tette - magyarázta Ron. - Hermione és Alice is látta, és én is.

-Igen, motyogva megátkozta a seprűdet, és közben végig téged nézett.

- Badarság - legyintett Hagrid, aki semmit nem vett észre a lelátón történtekből. - Mi oka volna rá Pitonnak, hogy ilyesmit csináljon?

Összenéztünk a többiekkel. Senki se tudta mit mondjunk Hagridnak, végül Harry döntött.

- Megtudtam valamit Pitonról - fordult Hagridhoz. - Halloweenkor megpróbálta kijátszani a háromfejű kutyát, de az megharapta őt. Gyanítjuk, hogy el akarta lopni, amit a kutya őriz.

Hagrid kezéből kiesett a teáskanna.

- Mikor találkoztatok ti Bolyhoskával?

- Bolyhoska? -Akadtunk ki.

-Ki ad ilyen nevet egy óriási bestiának? – akadt ki Ron és egyet kell, hogy értsek vele. Az nem volt kutya.

- Igen... az én kutyám. Kéz alatt vettem egy görög pasastól, akivel a kocsmában ismerkedtem meg, még tavaly. Kölcsönadtam Dumbledore-nak, hogy őrizze neki a...

- Mit? - faggatta kíváncsian Harry.

- Elég a kérdésekből - fordult el mogorván Hagrid. - Ez szigorúan titkos dolog.

- De hát Piton el akarja lopni azt a micsodát! - Dobtam vissza a labdát.

- Badarság - ismételte Hagrid. - Piton, a Roxfort tanára soha nem tenne ilyet.

- Akkor miért akarta megölni Harryt? - csattant fel Hermione. Az aznapi események gyökeresen megváltoztatták Pitonról alkotott véleményét, pedig ő kedvelte a bájitantan tanárunkat. - Felismerem a szemmel verést, Hagrid. Épp eleget olvastam róla. Szemkontaktus kell hozzá

- És Piton még csak nem is pislogott, úgy bámulta Harryt! -teszem hozzá, hiszen azt a könyvet én is elolvastam.

- Badarság az egész, ha mondom! - csapott az asztalra Hagrid. - Nem tudom, mi ütött Harry seprűjébe, de azt igen, Piton sohasem bántana egy diákot! Ide figyeljetek, mind a hárman - olyan dologba ütitek az orrotokat, amihez semmi közötök. Veszélyes vizeken eveztek: Azt ajánlom, sürgősen felejtsétek el a kutyát, meg azt is, amit őriz, mert ez csak Dumbledore professzorra és Nicolas Flamelre tartozik...

- Aha! - kapta fel a fejét Harry. - Szóval egy Nicolas Flamel nevű illetőnek is köze van az ügyhöz.

Hagrid legszívesebben visszaszívta volna utolsó mondatát. Önmagát átkozta a gondolataiban, igazából elég vicces volt. Ez után persze hamar kirakott minket, így betértünk az ünneplő toronyba, ahol szétváltunk. A tömeg elvitte Harryt, míg én az ikreket kerestem meg. Mert nem felejtettem el. Megszívtad Marcus Flint.

-Én drága kedvenc ikreim. - léptem Fred és George elé, akik összemosolyogtak. Pontosan tudják mit akarok mondani. - Megígértem magamnak, hogy Marcus Flint rózsaszínben fog virítani és gondoltam megkérdezem segítetek-e.

-Milyen kérdés ez már?

-Naná, hogy megyünk

-Elvégre egy Mardekárost

-Akarsz megszívatni. - nevetek az ikrek.

-Szuper! Csinálhatjuk most?

-Persze

-Csak kellene a térkép

-Milyen térkép?

-Mindjárt megtudod kis Mancs. - nevetett fel Fred miközben George felszaladt a szobájukba. Nem telt el három perc, de mi hárman már egy kárpit takarásában voltunk, ahol George előszedet egy pergament.

-Minek ez a pergamen? Úgy tudtam valami térkép kell nektek, nem?

-Ez a térkép, butuskám. - borzolta össze a hajam Fred.

-Mi?

-Megvárod amig megmutatjuk? - kérdezte George, mire dühösen néztem rá. -Na azért.

Mindketten elő vették a pálcájukat és a pergamenre tették a pálca hegyét.

-Ünnepélyesen esküszöm, hogy rosszban sántikálok. - mondták egyszere és felém tartották a pergament, amin elkezdett kirajzolódni egy szöveg. "A nemes Ágas, Tapmancs, Holdsáp és féregfark úr bemutatja a tekergők térképét"

-Elképesztő. Ezt apáék csinálták? - kérdeztem, de csak suttogva mondtam, hiszen igazából magamhoz beszéltem.

-Ezt nézd meg. Mindenkit mutat, aki itt tartózkodik. Pl Dumbledore a szobájában sétál. - mutatott Dumbledore irodájára Fred.

-Mindig sétál. - tette hozzá George és majdnem felnevettem.

-Hogy szereztétek?

-Tudod első évben

-Amikor még ártatlan ifjoncok voltunk. - hangosan felnevettem Fred mondatán.

-Sose voltatok azok.

-Dehogy is nem.

-Na de még év elején

-Frics bevitt minket az irodájába

-Teljesen jogtalanul

-Jah, persze...- néztem rájuk felhúzott szemöldökkel, mire fel nevettek.

-Nem is értem mi volt a problémája volt.

-Jah, hiszen csak egy trágya gránátot dobtunk el a folyosón. - magyarázta Fred mire felnevettem.

-Na igen, ültünk az irodában

-Mikor George meglátta a különösen veszélyes elkobzott tárgy feliratú fiókot.

-Na ja, Fred eldobott egy újabb gránátot és én kivettem gyorsan, ami a fiókban volt.

-És ez volt benne.

-Jah, vagy két hónapba telt amíg kitudtuk nyitni.

-Csak is azért, mert találtunk pár elhagyott jegyzetet, amin fel volt írva.

-Ez eszméletlen. Ooo, és Marcus most jönn ki a klubhelyiségéből. - lelkesedtem fel.

-Akkor induljunk. - mosolyodtak el az ikrek is és elindultunk a titkos folyosókon keresztül. Így hamar utol értük a mai áldozatunkat. Félre toltuk a szobrot, aminek a takarásában álltunk és kikukucskáltunk. Majd mindannyian elkezdtük mondani a saját varázs igénket. Én a haját és a bőrét varázsoltam rózsaszínre, George a ruháit és Fred pedig egy állandósító bűbájt használt. Igazán vicces volt a végeredmény, de sajnos nem időzhetünk sokáig, nehogy észre vegyen minket. Bár valószínűleg tudja, hogy mi voltunk, de azért hamar vissza siettünk a klubhelyiségbe és ott szakadt ki belőlünk a nevetés. Egyedül Leenek esett le, hogy nem csak a megnyert meccs miatt vagyunk felhőtlenül boldogok, de miután elmeséltük neki ő is csak nevetett.

Másnap persze kaptunk egy hét büntető munkát, amikor takaríthatunk varázslat nélkül. Khm... mi jól el szórakoztunk.