Reggel a fiúkkal együtt bár kimerültek voltunk, az előző nap miatt, de csodálatos hangulatban mentünk le reggelizni. És csak még jobb lett amikor megláttuk Malfoy arcát. Úgy nézett ránk, mint aki nem hiszi el, hogy itt vagyunk. Ami a három fejű kutyát illetti, már inkább egy elképesztő kaland, mint rémálom. Alig vártam, hogy folytassuk. Harry elmondta nekünk, hogy amikor a Gringottsban járt, akkor Hagrid elhozott egy titokzatos csomagot Doumbledornak. Azt is mondta, hogy szerinte ez a csomag került a Roxfortba, mert Hagrid szerint a Roxfort biztonságosabb hely, mint a Gringotts. Így már hárman találgattuk, hogy mi lehet az.

-Valami roppant értékes lehet. - találgatott Ron.

-Vagy nagyon veszélyes. - kezdek én is találgatni.

-Esetleg mindkettő. - bólintott Harry. Bárhogy is, csak annyit tudtunk, hogy a tárgy körülbelül öt centis. Muszáj lesz még információt szereznünk, különben nem fogunk tudni haladni. Persze Nevillet és Hermionét ez kicsit se izgatta. Vagyis Nevillet csak az érdekelte, hogy többet ne lássa a kutyát, míg Hermione úgy tett mintha nem látott volna semmit. Mondjuk még csak szóba se akart állni velünk, ami fura volt, mert szoba társak vagyunk. Persze így legalább volt időnk azon filózni, hogy tudnánk visszavágni Malfoynak. A pökhendi srác gyorsan rendezte az arcát és kezdett megint nagyképűsködni. Fhu, ha egyszer felpofozom, akkor azért mondanám, hogy bocsánat, de... Nem fogom sajnálni.

-Fred, George! - szóltam az ikrek után, amikor elváltam reggeli után Harryéktől. Végül két vörös fej nézet kérdőm rám és egy harmadik arc is. Az arcom valószínűleg kérdő volt a harmadik személy felé, mert az ikrek jót nevettek rajtam. - Szia! A nevem Alice Black.

-Én Lee Jordan vagyok. Szóval te szívattad meg ezt a kettőt. Gratulálok hozzá. - nyújtott kezet az eddig ismeretlen srác. - Úgy tudom te is velük fogsz csínykedni, gratulálok hozzá.

-Köszönöm, igazából emiatt jöttem.

-Hogy érted? - kérdezte egyszere a három fiú, és elnevettem magamat.

-Unatkozom, és kellene egy kis csínytevés. - mosolyogtam rájuk.

-Hallottátok?

-Unatkozik.

-Pedig alig kezdődött el a tanév. - nevetett a két iker.

-Mire gondoltál? - kérdezte Lee.

-Szinte bármire. A trágya gránát, szerintem túl egyszerű lenne, de még az is lehetséges.

-Nem gondolod,

-Hogy előbb az iskolát kéne

-Ki ismerned? - kérdezték az ikrek a szokásosan felváltva.

-Hm... Igaz. Akkor majd jövők. - intettem az ikreknek és Leenek. Majd el indultam, hisz a srácoknak igaza van. Meg kell ismernem az iskola alaprajzát. Így a délutánjaim az elkövetkező egy hétben az iskola felfedezésével teltek. A legtöbbször vittem magammal Harryt és Ront is, de a vége felé már nem igazán érdekelte őket, hogy milyen titkos alagutat találok. Pedig szerintem vicces volt felfedezni a kastélyt és amikor takarodó után mentem akkor kijátszani az "őröket" is. De mondjuk, kiderítettem, hogy Frics még nem tudta leszedni a matricákat se.

-Láttuk, hogy egész héten

-A kastélyt fedezted fel.

-Mit találtál? - faggattak az ikrek, a szokásukhoz, híven felváltva beszélve.

-Sok mindent. És sok ötletet. - mosolyogtam az ikrekre, akik furán össze néztek, majd rám emelték tekintetüket.

-Ezt

-Mégis

-Hogy

-Érted?

-Tessék. - adtam a kezükbe egy nagy ósdinak tűnő könyvet. Olyan bamba képet vágtak, hogy azt hittem menten röhögő görcsöt kapok. - Ez egy füzet, ami könyvnek van álcázva, hogy idegenek ne nézzenek bele. Még Reg segített elvarázsolni otthon.

-Oké? - kérdezték egyszere, mert nyilván nem érteték mit akarok mondani. Elővettem a pálcámat és a könyv elejére szegeztem.

-Csínyek csínye tárulj fel! - mondtam, mire a könyvön elkezdtek előjönni a már számomra ismert szöveg. A könyv elején arany betűkkel megjelent a cím "Csínytevők krónikája". Az ikrek többször is megforgaták, majd kinyitották.

-Ez üres. - mondta Fred csalódottan, mire elnevettem magamat.

-Nos mivel idén kezdtem írni, így csak az első oldalakon van bármi is. - így az ikrek hamar oda lapoztak, majd hangosan fel nevettek.

-Te okoztad,

-Frics irodájánál

-A sokszorozó

-Matricákat?

-Természetesen. - mosolyogtam rájuk angyalian. Mire kaptam két hajborzolást.

-Zseniális volt. - ismerték el, mire megforgattam a szemem.

-Tudom, nem vagyok kezdő. - öltöttem ki a nyelvem, amin ők jót derültek. - Ebben a könyvben fogom vezetni a csínytevéseimet az elkövetkezendő hét évben és tovább adom majd az után jövőnek.

-beszállunk.

-Tessék?

-Mi is veled fogjuk írni ezt a könyvet. - nevetett George és Fred.

-Tényleg? Az szuper.

-És hogy lehet lezárni? - kérdezte Fred, mire rá mosolyogtam.

-Ennyi volt mára. - mutattam a pálcára a könyvre, mire a betűk eltűntek róla és a könyv oldalán csattok jelentek meg és zárták le. A fiúknak nagyon tetszett, így gondoltam megmutatom nekik az egyik titkom. - De Reg nem csak a könyvel segíti a csínytevő létemet.

-Tessék?

-Van még valami?

-Hihetetlen vagy.

-Tudom. - néztem rájuk majd, megérintettem a fülbevalómat.

-Te Szent Merlin!

-Láthatatlan vagy.

-Köszönöm George, nem jöttem volna rá, ha nem mondod. -nevettem fel, majd újra látthatóvá tettem magam.

-De ez

-Hogyan?

-Nem tudom. Reg adta nekem.

Ez után még sokáig beszélgetünk az ikrekkel, így szerintem hivatalosan is mi leszünk a Tekergők utódai. Persze szinte végig robbantó snapliztunk.

Az után írtam egy levelet a Tonks családnak.

"Drága Tonks család!

Kedves Ted bácsi, Androméda néni és nővérkém!

Képzeljétek Griffendéles lettem. Szuper nem igaz? Pont, mint anya és apa. Meg ismertem Harry Pottert és Ron Weasleyt az évfolyamomon (mivel egy házban vagyunk) és sok időt töltünk együtt már most. Sokszor szidjuk Pitont, bár velem elnézőbb. Mondjuk szerintem csak Reg bácsi miatt. De vannak csínytevő barátaim is! Ők Ron iker bátyai, Fred és George Weasley. Nagyon jó fejek és már most kedvelem őkett. Ha csínytevésről lesz szó, tuti őkett keresem majd. Neville még mindig elég esetlen, de szerintem ez majd fog változni. Más házból nem igazán ismerem a többieket, de majd igyekszem.

Na de mi van veletek? Írjatok hamar, puszi

Alice C. Black"