Amikor beköszöntött a november az idő is esősebé vált. A kastélyból látszódott hegyek is szürke színt vettek fel. Na persze nem olyan szép szürkét, mint az én szemem, hanem ronda, zord szürkét. Szinte minden napos látvány volt ahogy Hagrid a seprűket tisztította a kviddics pályán, ami egyet jelenthetett. Kezdetét vette a Kviddics szezon!

Ez persze a csínytevésekben is meglátszódott, hiszen nőttek a kviddics edzések számai így nem tudtam Freddel és Georgeval elmenni mindig valami kis csínyt elkövetni. Persze ennek a tanárok jobban örültek, mint mi. De nem volt mit tenni, meg kellett nyernünk a versenyt. Nem csak azért, mert a Mardekárosok ellen játszottunk, hanem mert úgy másodikok lennénk a pont versenyben.

Harryt nem sokan látták még játszani, mert mint a csapat új csodafegyverét, Wood az utolsó pillanatig rejtegette a kíváncsi szemek elől. Ennek ellenére kiszivárgott a hír, hogy a csapatnak új fogójátékosa van (talán, kicsit az én hibám is...), és attól kezdve Harrynek kétféle zaklatást kellett elviselnie: voltak, akik azzal traktálták, hogy briliánsan fog játszani, mások viszont matracot ajánlottak fel neki, hogy puhára essen. Én az előbbivel értek egyet, de nem zaklattam ezzel szegény srácot.

Az, hogy Hermione és Ron összebarátkoztak, sokat segített mindenben. A fiúk is hamarabb be tudták fejezni a lecke írást, hiszen Ronnak Hermione Harrynek pedig én segítettem (már ahol tudtam, de így is sokat gubbasztottunk a könyvtárban. Harrynek pedig a kviddics szabályait is megkellett tanulnia és persze a szabálytalanságokat sem ártott, hogy el ne kövesse őket. Pedig nagyon sok féle szabálytalanság van. Pontosabban hétszáz féle. És nem dobott a kedvén, hogy a legtöbb sérülést a fogók szenvedik el, de ezért kell fürgének lennie.

A kviddics meccs előtti napot az ikrekkel töltöttem, míg Harryék az udvarra mentek le.

-Mit terveztetek mára, én drága ikreim? - néztem angyalian a két vöröshajúra. Az esély, hogy nem egy csíny miatt keressenek szinte nulla.

-Találtunk egy érdekes varázslatot.

-Könyvtárban? Ti? - néztem rájuk hitetlenkedve, mire felkacagtak.

-Nem.

-Ne sértegess minket.

-Bocsánat. - forgattam meg a szemeimet, mire ki tört belőlünk a nevetés. - Na de hol találtátok?

-Lehet

-Hogy a mi

-Drága Charlie

-Bátyánk javasolta.

-Na ne! Akkor biztos eszméletlen. Amennyit meséltetek róla. -lelkesültem fel, mire az ikrek szúrósan néztek rám. - Mi van?

-Mond csak

-Te melyik

-Weasleyért

-Is rajongsz? - kértek számon, mire felkellett nevetnem.

-Természetesen értetek. Titeket senki sem utánozhat drága Fred és George. - ölelem meg őkett, mire ők kicsit később, de vissza öleltek.

-Helyes válasz

-Drága kis Mancs. - nevettek végül fel, majd Fred elő vett egy pergament.

-Láthatatlan gödör varázslat? - olvastam fel majd az ikreimre néztem.

-Belepjük a folyosókat.

-A diákok nem tudnak róla csak mi.

-És random elsüllyedned emberek.

-És ha szerencsénk van akkor Piton is

-Jaja, vagy Mardekárosok.

-Na benne vagy?

-Mikor nem voltam benne? -nevettem fel, mire az ikrek összemosolyogtak.

-Ez igaz. - válaszolták egyszere.

-De...- tartottam hatás szünetet, főleg, hogy húzzam az ikrek agyát. - szóljunk a többi tagnak a kviddics csapatunkból. Nyerni fogtok, de csak ha tudtok játszani.

-Hm..

-Talán

-Igaza

-Van.

-Mi az, hogy talán? - ugrok fel, hogy össze borzolhassam a hajukat, ami nem sikerül és csak elesek. Persze az ikreim jót nevetnek az egészen.

Végül nagy nehezen sikerül betanulnunk a bűbájt és utána elkezdjük teli szórni a folyosókat. Bár az ikreket csak nehezen lehetet meggyőzni, hogy ne azonnal "aktíváljuk" a gödröket, hanem miután elhelyeztük a kviddics csapatunkon is azt a bűbájt, amivel, láthatják a gödröket. Úgyhogy szinte szaladtunk fel a toronyba ( valójában Fred és George repült, mondván lusták sétálni...) ahol legnagyobb szerencsénkre a teljes csapat a klubhelyiségben volt és készült lélekben a holnapi meccsre. Kivéve az ikreket, ők lazán szórakoztak velem, imádom őkett. És persze a munkát is egyenlően osztjuk el, így én helyezem el a varázslatot Harryn (és Ronon meg Hermionén) addig az ikrek Woodon, Alicián, Angelinán és Katien. Valószínűleg Wood kicsit kiakadt a csínyünk miatt, hiszen lefordította az ikrek fejét, így én csendben csak rá raktam a barátaimra a bűbájt és inkább nem szóltam róla. Hermione igy is elég sok csínyünket nem kedveli. De legalább már nem morog miatta.

Míg Hermione Ron bűbájtan leckéjét nézte át (én már segítettem Harrynek) és javította ki addig Harry fel alá járkált. Mint kiderült Piton el vette a könyvét és így elterelni se tudja a gondolatait.

-Na jó, vissza kérem Pitontól a könyvet. - jelentette ki élete (megelőlegezem) legrosszabb döntését.

-Inkább majd én. - vágtuk rá csuklóból mindhárman, de Harry hajthatatlan volt. Ő akart elmenni, talán azért, hogy magának bizonyítsa ő nem fél Pitontól. Szerintem akkor se jó ötlet, de ő elment. Ron és Hermione még egyszer végig ment a "Ronmiért nem másolhatja le Hermione háziait" vitán, miközben mi az ikrekkel aktiváltuk a gödröket.

-Mit mondott Wood amikor rá tetétek a bűbájt? - kérdeztem, mert tényleg érdekelt.

-Semmi különöset.

-Azt mondta

-Hogy szerencsénk

-Hogy a csapatot nem

-Akarjuk bántani.

-Szóval a szokásos. - nevettem fel, hiszen köz ismert tény, hogy Woodot semmi más nem érdekli, mint a kviddics és a csapata. Ekkor ért vissza Harry de üres kézzel, így oda sasszéztam, hogy megtudjam mi történt.

-Na, visszaadta? Mi a baj? - kérdezte Ron amikor Harry helyet foglalt vele szemben a földön.

-Nem elküldött, mert Frics éppen akkor tisztította a sebét. - rázta a fejét a fiú. - Az egyik láb szét volt marcangolva, miközben a három lábú bestiát szidta.

Döbbenten néztünk össze. Piton elég köcsög, gonosz, de hogy ki kezdene a három fejű kutyával...

- Tudjátok, mit jelent ez? - fejezte be hadarva. - Azt, hogy Halloweenkor ki akarta játszani a háromfejű kutyát! Amikor láttuk, éppen oda tartott - meg akarja szerezni, amit a kutya őriz! A seprűmet teszem rá, hogy a trollt is ő szabadította a nyakunkra. Figyelemelterelésnek szánta!

-Nem! - rázta a fejét Hermione, míg én csak döbbenten néztem rá. - Piton nem tenne ilyet. Nem valami kedves ember, de biztosan nem lopná meg Dumbledore-t.

-Ugyan már, Hermione. Mik a tanárok szerinted? Szentek? Ugyan olyan emberek, mint bárki más. Simán hátba támadna Piton bárkit, elvégre Mardekáros volt. - néztem kicsit megvetően a barátnémra.

-Harrynek igaza van, úgy ahogy Alicenek is. - intette le Hermionét, amikor a lány már szólni akart. - Pitonról mindent el tudok képzelni. De vajon mire fáj a foga? Mit őriz az a kutya?

De sajnos ezt nem tudtuk megválaszolni. Lefekvés előtt még Harry elhívott négyszem közt beszélni (bár szerintem ennyi festménnyel ez lehetetlen).

-Az a sok gödör, amit senki se látott a folyosón, az ikrek és a te műved, ugye? - nézett rám halvány mosollyal.

-Igen. Tetszett?

-Nagyon, de főleg az tetszik, hogy én láttam őkett és ki tudtam kerülni. - nevetett halkan, mire szélesen elmosolyodtam.

-Ugye nem gondolod, hogy hagyjuk, hogy valamelyik játékosunk lesérüljön? Nem-nem, őkett védjük. - Harry felhúzta a szemöldökét.

-Ha Hermione megtudja ezt, akkor aztán hallgathatjátok.

-Már Wood is kioktatott minket. Vagyis az ikreket. Én nem voltam ott amikor az ikrek beavatták. - nevettünk fel mindketten, majd tényleg nyugovóra tértünk, hiszen hosszú lesz a holnapi nap.