-Luna!-kiabált fel Dylen az emeletre.-Gyere le légyszives.
-Megyek!-kiabált vissza a lány, s lefutott a lépcsőn. A nappaliban Meily, Sharil és az apja mosolyogva fogadták őt.
-Szeretnénk mondani neked valamit.-kezdte Sharil.-Mivel a csillagok fontosnak tartanak téged, így osztottak be melléd egy védelmezőt.
-Egy védelmezőt?-ismételte Luna. Ő még nem hallott a csillagok testőreiről, hiszen nem mindennapi dolog volt a csillagok bolygóján sem, hogy valaki mellé testőrt osszanak.
-Igen. Ő fog rád vigyázni a nap minden percében.-bólintott Meily.
-És ha én nem akarom?-kérdezte Luna.
-Nincs választásod. Amíg ki nem tanulod az erőd irányítását addig nem mehetsz sehova nélküle.-jelentette ki Dylen.
-És mi lesz a privátszférámmal?-akadt ki Luna, megjegyzem érthetően. Ki örülne annak, hogyha mostantól nem lenne egy perc nyugta sem?
-Sajnáljuk, de így lesz a legjobb.-tette a lány vállára a kezét Meily.
-Legalább azt tudhatom, hogy ki lesz a testőröm?-kérdezte beletörődve Luna.
-Persze. Indulhatunk?-forgatta meg a kulcsot az ujján Sharil.
-Hova?-kérdezte Luna miközben nagynénje már karon ragadta és kifelé húzta.
-Hát a testőrödhöz. Bemutatunk neki.-mosolygott a lányra.
-Nagyon jó srác.-súgta oda neki Meily úgy, hogy Dylen ne hallja. Luna persze erre semmit sem szólt. Őt nem érdekelte más srác. A szívébe csakis egy fiú lopta be magát akit már jól ismerünk.
Az út csendesen telt, bár Luna-nak azért feltűnt, hogy Nate háza felé haladnak. Először azt hitte, hogy csupán véletlen egybeesés, azonban mikor az autó megállt, s az ismerős ház előtt egy szőke fiú áldogállt, Luna szíve kihagyott egy ütemet. Kipattant a kocsiból és a fiú elé futott.
-Te?!-akadt ki a lány. Nate csak mosolyogva megpaskolta a vállát.
-Én.-nevetett a fiú.
-Ti ismeritek egymást?!-ért Luna mellé Dylen.
-Igen......apa ő itt Nate.-mutatta be a fiút az apjának.
-Örülök uram.-nyújtott kezet a fiú amit Dylen el is fogadott, s kisé erősen szorította meg azt.
-Csak, hogy tud: árnylény vagyok. Értek az öléshez.-fenyegetőzött az apa, mire Luna a kezébe temette az egyre vöröslő arcát.
-É-értettem uram.-válaszolta zavartan a szőke, s megszakította a kézfogást-A nénikém bent van.
Mielőtt beindultak a házba Nate és Luna egy pillanatra összenéztek, s mindketten megeresztettek egy apró mosolyt.
A nappaliban Kate várt rájuk, aki mosolyogva fogadta Luna-t. Megkínálta őket étellel, majd őket felparancsolták Nate szobájába, hogy ők " fentőttesen" beszélgessenek.
Engedelmesen felmentek, azonban egyikük sem tudott megszólalni. Némán ültek az ágyon, míg Luna meg nem törte a csendet.
-Mióta tudod, hogy mi vagyok?
-Amióta megismertelek. Mindig is tudtam, hogy egy nap meg kell majd védenem téged.-válaszolta a fiú, s közben végig az előtte ülő lány arcát fürkészte.
-Akkor csak azért közeledtél hozzám, hogy......-kezdte Luna szomorúan, ám Nate nem hagyta, hogy befejezze. Ledöntötte az ágyra, s a csuklóinál fogva szorította le.
-Sosem hazudtam neked az érzéseimről.-suttogta miközben a szemébe nézett.
-Miért higyjek neked?-kérdezte Luna.
-Megmutassam?-hajolt közelebb a fiú, s meg sem várva a választ megcsókolta az alatta fekvő szépséget. Luna ugyan meglepődött, de viszonozta a csókot, s átkarolta Nate nyakát. A fiú elengedte Luna csuklóit, ám csak épp annyira, hogy egy kezével fogja össze, míg a másikkal cirógatni kezdte a lány oldalát. Keze megállapodott Luna pólójának alján, s elkezdte felfelé csúsztatni a puha anyagot. A lány nem ellenkezett, de nem is tudott volna. Túlságosan élveszte a helyzetet. A csuklói végül kiszabadultak Nate szorításából, hogy a fiú levehesse az anyagot amivel eddig játszott. Luna a kezeivel próbálta magát takargatni, ám Nate ezt nem hagyta neki, s óvatosan elvette a kilátást zavaró karokat Luna mellkasa elől.
-Gyönyörű vagy.-mosolygott majd ismét megcsókolta a lányt, aki immár felbátorodva fordított a helyzetükön.-Főnökösködsz Luna?
-Fogd be!-utasította a lány, majd kibújtatta a pólójából Nate-et. Ezuttal Luna kezdeményezte a csókot ekkor azonban nyílt az ajtó, s amint meglátták ki az rögtön rájöttek, hogy mennyire kínos percek várnak rájuk.
-Luna ti mégis mit csináltok?!-kérdezte Luna apja  Dylen.