-Megjöttem!

Nate és Luna egyből eltávolodtak egymástól, s másodpercekkel később feltűnt előttük a csodálkozó nagynéni képe.
-Ó ne haragudj Nate, nem tudtam, hogy itt van a barátnőd.-nevetett fel kínosan a nő. Luna még sosem találkozott vele, annak ellenére, hogy már számtalanszor volt Nate-nél vendégségben.
-Nem nénikém, Luna nem a barátnőm. Egy osztályba járunk, és épp egy táncot gyakorolunk.-válaszolta kissé zavartam Nate, s közben a tarkóját vakargatta.
-Ó ne haragudj. Kate vagyok, Nate nagynénje.-rázott kezet Kate Luna-val.
-Én meg Luna. Nagyon örülök!-mosolygott a lány.
-Nem maradsz vacsorára? Összeütnék nektek valami finomat.-kérdezte Kate, s közben sejtelmesen elmosolyodott. Luna segélykérően nézett szőke barátjára, ám az csak kiporult arcal mosolygott a jeleneten.
-Noss.....maradhatok......-válaszolta dadogva Luna.
-Remek! Nate, menjetek fel a szobádba, szólok ha készen vagyok.-tolta az emelet felé a két fiatalt Kate. Luna remegő gyomorral követte a már magabiztosan lépkedő Nate-et. Volt már néhányszor a fiú szobájában, ám Nate-en mindig volt póló, s mindig kettesben voltak.
Nate szobája egész szép volt. A falak halványkékek, a falnál egy nagy franciaágy szintén kék huzattal. Mellette egy íróasztal, melyek néhány füzet volt szétdobálva, illetve egy laptop is található volt rajta. A szoba többi részét szekrények és fiókok töltötték be, melyek tele voltak a fiú személyes holmiaival.
-Ülj csak le. Mit csináljunk?-kérdezte Nate. Eközben Luna helyetfoglalt a fiú ágyán.
-Nem tudom. Te mit szeretnél csinálni?-kérdezte Luna, ám azonnal meg is bánta amikor meglátta a fiú szemében azt a bizonyos csillogást.
-Megmutassam mit szeretnék csinálni veled?-kérdezte suttogva Nate, s közben egyre közelebb lépkedett a lányhoz.
-In-inkább nézzünk valami fil-kezdte Luna, ám nem tudta befejezni ugyanis Nate előtte termett.
-Késő.-adott hangot Nate a lány gondolatának, s ledöntötte az ágyra. Két csuklóját leszorította, s közel hajolt az arcához.
-Nate mit akarsz......
-Amit akarok azt még nem tehetem meg. Nem foglak semmire kényszeríteni, sem pedig ráderöltetni, hogy végre valld be, mind nekem, mind magadnak, hogy igenis szeretsz. Nekem elég annyi, hogy én tudom. De esküszöm neked Luna Petron, hogy senki másé nem leszel.

--Time skip--

Luna már hazaért, s az ágyán elfeküdve gondolkodott el a történteken. Nate "vallomása" után Kate ismét megzavarta őket azzal, hogy kész a vacsi. Egyszerű melegszendvicseket csinált, mégis isteni finomak lettek.
Ezután Luna hazaindult, mivel holnap sajnos Iskola. Amikor kilépett az ajtón Nate még visszahúzta egy apró arcrapuszira, s így engedte útjára a lányt. Luna azóta egy értelmes mondatot sem tudok kinyögni. Túlságosan foglalkoztatta az, hogy Nate konkrétan szerelmet vallott neki. A táncal viszonylag jól haladtak, bár az a bizonyos majdnem csók lehetséges, hogy nem lesz benne a koreográfiában.
Luna gondolatai egyre csak a szőke fiú körül jártak, s így jött álom a szemére.

Luna álma:

Ismét ott állt Nate házában, ám ekkor külső szemlélőként figyelte meg a ma történt eseményeket. Ám mikor Nate és ő majdnem csókolóztak a kép szertefoszlott, s immáron a Nate szobájában törtenteket figyelhette meg.
-Készülj fel Luna!-hallodt egy női hangot mikor a kép ismét elsötétült. Nem látott semmit, csupán sötétséget, talpa alatt pedig mintha végtelen víz tocsogott volna.
-Készülj fel!-halladszott ismét a hang.
-Ki vagy te?-kérdezte a lány.
-Hogy ki vagyok az nem érdekes. Hamarosan minden meg fog változni Luna! Az egész életed fel fog fordulni. Fel kell készülnöd mielőtt idérnek érted!-figyelmeztette a hang, s immáron elég félelmetesnek hangzott.
-Kik?!
-A démonok! Az árnyak! Az úrnő megmaradt követői! Mindenki! Te vagy az utolsó akadály!-s ekkor hatalmas füstfelhőből előlépett egy szinte teljesen ugyan olyan nő, mint ő.-Meily és Sharil már harcképtelenek, s mivel a nővérem gyermeke nem született meg csak te akadályozod őket.
-Akadályozom, de miben?-lépett közelebb Luna.
-Abban, hogy feltámasszák az Úrnőt. Tudják, hogy te képes lennél megállítani őket. Félnek tőled Luna.
-Te vagy az, ugye anya?-kérdezte Luna a nő szemébe nézve, mire az bólintott egyet.-Ez a valóság? Valós dolgokat mondasz nekem?
-Igen. Ugyan te nem láthatsz, de mindig veled vagyok. Sose hagylak magadra.-ölelte át a lányát Crysta.-Add át apádnak amit mondtam neked. Hamarosan háborúba fogtok sodródni. Minnél több szövetségest kell gyűjtenetek. Vigyázz magara kislányom! Vigyázzatok egymásra!

Amikor Luna ébresztője pittyegő hangon megszólalt, ő egyből felriadt rá. Lerúgta magáról a takarót és szaladt is le a konyhába az apjához.
-Apa!-kiabálta mikor a konyha közelébe ért.
-Mi a baj kicsim?-sétált elő egy kávéval a kezében.
-Gáz van! Rohadt nagy gáz!