Luna és Nate az ágyon feküdtek egymást ölelve és bámulták a plafont. Mindketten érezték azt a furcsa érzést ami belülről lassan égeti őket: hamarosan minden megváltozik. Nem csak ők tudták. Ma az ég is felvette a borongós, szürke árnyalatot, az állatok pedig ma ki sem mozdultak a lakhelyükről. Még az emberek is a szokásosabbnál morcosabban indultak el a munkahelyükre vagy az iskolába.
-Luna?-szólitotta meg barátnőjét Nate.
-Igen? - kérdezett vissza a lány.
-Csak azt akarom, hogy tudd; hiszek benned. Képes leszel arra, hogy legyőzd Lucyt és megakadályozd a tervét..
-De?-kérdezte Luna, mert Nate ezután nem folytatta, csak megbűvölve nézett barátnője szemébe.
-Nincs de! Szeretlek Luna Petron, bármi is történjen! - csókolta meg a lányt Nate. 
-Én is szeretlek Nate!-válaszolta a lány két csók között. Ekkor azonban félbeszakította őket az a hatalmas csattanás, ami az udvar irányából érkezett. Luna és Nate azonnal szétrebbentek és a hang forrása felé indultak. Nate tudta, hogy valami nincs rendben, ezért szorosan maga mögött tartotta a barátnőét, ahogy nagynénje tanította neki. Ahogy az udvarra értek, meglátták, hogy Lucy két társa, Stacy és Walery állnak velük szemben. Semmilyen jelet nem adtak arra, hogy támadni akarnának, csupán álltak és nézték a párt, akik meglepetten pislogtak vissza rájuk.
-Mit akartok? - kérdezte gorombán Nate. Stacy erre elmosolyodott, majd megszólalt.
-Lunáért jöttünk. Lucynak beszéde van vele! - közölte nyugodt hangon.
-Nem megy sehova. - jelentette ki Nate, majd, ha lehetséges, mégjobban eltakarta Lunát a támadók elől.
-Azt nem te döntöd el. - húzta össze a szemét Walery.  Nate ekkor lépett akcióba. Elindult a két lány irányába, azonban Stacy egy kézmozdulattal az udvar túlsó felébe repítette.
-Walery, kérlek vigyázz Lunára. Nem lenne jó, ha megszökne. Én addig elintézem ezt a kis mitugrászt. - adta ki az utasítást a tűzmágus, majd határozott léptekkel irányába. Eközben Walery követte a parancsot és Lunához lépve elmormolt néhány idegen eredetű szót, mire a lány körül egy furcsa, arany színű kör jelent meg. Luna megpróbálta kezét átjuttatni a kör túloldalára, de az egy láthatatlan falba ütközött.
-Engedj ki! - kiabálta mérgesen Luna miközben kezeit a láthatatlan csapda falainak támasztotta.
-Majd ha Stacy végzett a pasiddal. - vigyorgott ördögien a lány. Luna erre csak mordult egyet és elkezdte ütögetni a falat, azzal a szándékkal, hátha ki tud szabadulni. Stacy eközben odaért Natehez, aki időközben feltápászkodott és harci pozíciót vett fel. Nekirontott a lánynak, ám az könnyen hárította a másik mozdulatait.
-Nate, Nate, Nate. Megtanulhattad volna, hogy ellenem nem győzhetsz.-mosolyodott el Stacy, miközben a varázserejének köszönhetően Nate három méterrel a föld felett lebegett és kezdett elfogyni a levegője. - Milyen érzés tudni, hogy az áldozatod hiábavaló? Hogy a kis védenced a halálod után Lucy kezei közt végzi?
-Engedd el!! - kiabálta Luna, miközben szeméből már folytak a könnyek. - Engedd el és veletek megyek!!
-Luna... ne... - suttogta Nate elhaló, rekedtes hangon.
-Stacy, tényleg nem lenne jó ötlet egy holttestet itthagyni. - kontrázott rá Walery.
-Ünneprontó. - bosszankodott a vörös, de leengedve a kezét, ezzel együtt pedig a fiút is, elindult Walery irányába. Nate amint ismét a talajon volt megkönnyebbülve kapott a nyakához.
-Induljunk. Ne várassuk meg Lucyt. - mondta Stacy, majd egy intéssel megnyílt előttük egy portál, a Luna körüli fal pedig eltűnt.
-Noss, jössz magadtól, vagy rásegítsek? - vigyorgott ördögien a tűzmágus.
-Tudok járni, köszönöm. - mondta, majd egy szomorú pillantást vetve Nate felé elindult a portál irányába. Ahogy egy lépésnyire került a kaputók abból arany színű fénycsóvák kúsztak a lány felé, majd körülfonták a testét és berántották az örvénylő mélységbe. Luna körülnézett és meglepve tapasztalta, hogy a várt zuhanás helyett egy kékes színű, csillogó térben lebeg, aminek a másik felén egy ugyan olyan portál vár rá, mint amibe az imént belépett. Egy kéz ragadta meg az ő karját, Stacy keze volt az. Luna nem szivesen volt a lány közelében, hisz az előbb majdnem megölte a szerelmét. A vörös hajú a kivezető kapu felé kezdte őt húzni. Ahogy elindultak Luna úgy érezte mintha a tengerben úszkálna, csak épp itt kap levegőt. Amikor odaértek a kérdéses kapu elé ismerős fénycsóvák kanyarodtak fel ismét a lány testére, amik kirántották a fényes térből, egyenesen a másik oldalra, ahol Lucy várt rá.