A tenger fenekén pihen egy kocsi. Egykor fekete színben pompázott, mindenki azt figyelte, de mára már a rozsda eszi.

Benne ülők én is. Figyelem az ablakon keresztül a halakat, segítséget ajánlanak, viszont visszautasítom. A kocsit elpusztítja a rozsda ahogy én önmagamat.