Hiába foglalkozom írással szinte napi szinten már több, mint négy éve még mindig képtelen vagyok bánni a szavakkal - legalábbis akkor, ha nem egy történetet kell körül írnom. 

Nem tudom hogyan hálálhatnám meg azt, hogy végig kitartottatok emellett a lényegében napló mellett - főleg, hogy vannak olyanok, akik már a második ilyet viszik végig. Nagyon sokat nekem az, hogy ilyen formában kiírhatom az érzéseimet és már nem egyszer kaptam olyan üzeneteket ezek a kis szöszenetek alá, amik nagyon sokat segítettek abban, hogy ne adjak fel mindent.

Tényleg nagyon hálás vagyok mindenért, elmondani nem tudnám. Ha esetleg továbbra is érdekel a gondolataim legmélyebb bugyrai, Táncoló hópelyhek alatt megtalálod a folytatását, ha nem, köszönöm, hogy eddig kitartottál és puszi a nózidra, vigyázz magadra és nézd mindig az árnyékot idéző tárgy másik oldalát - ott megtalálod a napot♥