A kocsi leengedett ablakán beszökő menetszél felkapja rózsaszín tincsein és finom táncba fognak. A hangja összemosódik a rádióéval, mosolygásra késztetve engem. Én csak finoman dobolok a kormányon, a külvilág elmosódik és megszűnik létezni. Az út üres, mintha a világ is azt akarná érzékeltetni, hogy rajtunk kívül nincs senki. Rajtunk kívül senkivel nem kell foglalkoznunk.