Baszki. Olyan gyönyörű. Ez volt az első gondolatom, mikor Bodza megjelent előttem a fekete fürdőruhájában. Hátul ráadásul kivágott volt, ami nem sokkal a feneke fölött ért véget. Azt mondta magára, hogy kövér, de egyáltalán nem volt az. A hátán semmi háj nem volt, a hasa lapos volt, egyedül a gyomra környékén volt teltebb. És a feneke és a lábai. Előbbi kerek volt, utóbbi pedig izmos-husis. Minden porcikáját meg akartam érinteni. Vörös haját a feje tetején fogta kontyba, oldalt néhány szál szabadon maradt. Ahogy kiléptünk a faházból, a napfény megvilágította a szeplőit az orra körül. A bejáratnál összefutottunk Klárával és Bálinttal, együtt mentünk le a partra. Klára és Bodza azonnal beszélgetni kezdett, mi pedig Bálinttal kissé lemaradva sétáltunk.
- Milyen volt az első éjszaka? – kérdezte.
- Nem volt semmi. Reggel Bodza káromkodására ébredtem.
- Tud olyat?
- De még hogy!
- Képzelem milyen mocskos dolgokat mondhat...
- Ezt a gondolatot be se fejezd! – vágtam közbe. – Ti mit csináltatok?
- Becsiccsentve beszélgettünk. Te, ez a Klára olyan elbűvölő, kedves, nyitott, mosolygós...
- Na mi van, a tábor végére mindenki becsajozik?
- Nem! Ádi sem.
- Ugyan már. Láttad, hogy nézett a szöszire? Ez nem a „meg akarlak dugni" nézése.
- Ha te mondod... Bár nem tudom, ez kölcsönös-e.
- Ne ítélj meg egy filmet az előzetes alapján.
- Szerintem ezt nem így szokták használni...
- A lényeg az, hogy érted. Nekem se szimpi a csaj, de majd kiderül.
A partra leérve leterítettük a pokrócokat és a törülközőket. A többiek már a vízben voltak, épp kakasviadalt tartottak.
Az érkezésünkre mindannyian odanéztek, Bea kihúzta magát Ádi nyakában és úgy integetett oda. Klára, Bálint és én bekentük magunkat napolajjal, majd azonnal a víz felé vettük az irányt, Bodza azonban az egyik parti sziklára ült le.
- Nem jössz be? – kérdezte tőle Klára.
- Talán később – mosolygott Bodza, és elhelyezkedett.
Csupán a lábait lógatta bele a Balaton hűs vizébe. Időközben Robi – Isten tudja, honnan – szermányolt egy labdát, úgyhogy azt kezdtük el dobálni. Már vagy egy fél órája labdáztunk, mikor a szemem sarkából láttam: Bodza megmozdult. Felállt a szikla szélére, aztán beleugrott a vízbe. De nem bukkant fel. A másodperc törtrésze alatt rengeteg borzasztó kép villant fel előttem. Gondolkodás nélkül buktam le a víz alá, míg a többiek döbbenten meredek arra a pontra, ahol Bodza elsüllyedt.
A zavaros víz kitisztult, de Bodza nem volt sehol. Bármerre néztem, nem láttam sehol. Felrúgtam magam a felszínre – és ott volt. A víz felszínén lebegett és nevetett.
- Baszki, a frászt hoztad rám! – kiabáltam, és közelebb úsztam hozzá.
- Komolyan azt hitted, hogy belefojtom magam a Balatonba mindenki szeme láttára? – mosolygott még mindig.
Megragadtam a karjait, erővel rántottam magamhoz közelebb. Az arcunkat alig pár centi választotta el egymástól.
- Ne merj még egyszer így megijeszteni! – suttogtam.
- Különben mi lesz?
Bodza tekintete megkeményedett, kihívóan nézett rám. Eleresztettem őt és visszafordultam a többiekhez, akik nyilvánvalóan minket bámultak.
- Valaki strandröpi? Eleget áztunk már – vetettem fel, mire mindenki kifelé kezdett úszni a vízből.
A pályáig elszívtam egy cigit, miközben Bodza mellettem lépdelt.
- Bocs – súgta. – Nem akartalak megijeszteni.
- Segáz. Csak ne csinálj ebből rendszert.
- Mindig mindent elrontok – meredt maga elé.
Eldobtam a csikket és megragadtam a karját.
- Hé – húztam közelebb. – Nem rontottál el semmit, érted?
A tekintetemet az övébe fúrtam, kényszerítettem, hogy mogyoróbarna szemét rám emelje.
- Engedj el. Kérlek – mondta olyan halkan, hogy én is alig hallottam.
- Szereztem labdát! – integetett Robi.
Eleresztettem Bodzát és két lépést hátráltam. Óvatosan rámosolyogtam, hátha... Ő pedig megeresztett egy apró, pillanatnyi mosolyt.
A partszakasz végén volt egy kisebb röplabdapálya, azt vettük birtokba. Klára és Bea nem akartak játszani, szóval ők a homokos rész mellett, a fűben ültek le, mi, többiek pedig csapatot osztottunk. Bodza Robival és Ádival került össze, én pedig Zsuzsival és Bálinttal.
Felálltunk a háló két oldalán egymással szemben, aztán Bodza nyitott. Meglepetten tapasztaltuk, hogy hatunk közül ő játszik a legjobban.
- Bodza, nem is mondtad, hogy röpizel – kiáltottam oda neki.
- Nem kérdezted – felelt egy pimasz mosoly kíséretében.
Boldognak látszott, felszabadultnak. Azt csinálta, amit szeretett. Szerettem volna még ilyennek látni, szerettem volna tudni, mi mást szeret még.
Valamikor egy óra körül fejeztük be a játékot. Mindannyian izzadtan, kimelegedve indultunk vissza a szobáinkba, hogy aztán a délutáni program előtt ebédeljünk egyet. A lányok előttünk mentek, mi fiúk lemaradva követtük őket.
- Srácok, este bemennék Füredre, szükségem lenne néhány dologra. Akartok jönni? – kérdeztem a barátaimat.
- Bocs, de én kihagynám. Klárával már megbeszéltünk egy programot – szabadkozott Bálint.
- Milyen program? Ismerjük meg egymás testét program? – röhögött Robi.
- Barom!
- Jól van, nyugi! – emelte fel a kezét védekezően. – Amúgy én is offolom, Zsuzsi mindenáron sétálgatni akar a parton.
- Komolyan, lecseréltek a nőitekre? Ádi?
- Nincs az a pénz, haver. Bocs, de nem akarok vásárolgatni veled.
- Kösz, rendesek vagytok...
- Hívd el a te csajodat – vetette fel Robi.
- Nem a csajom. És nem hiszem, hogy eljönne velem.
- Próba szerencse, Dani.
Miután lezuhanyoztunk, Bodzával együtt mentünk át ebédelni. Egy fekete, pántos pólót és rövidnadrágot vett fel, a haja még mindig kontyba volt fogva. A zsebemből előkotort cigarettásdoboz utolsó szálát is elszívtam, majd beléptünk az ebédlőbe. A többiek már ebédeltek, mikor leültünk melléjük és leraktuk magunk elég a tarhonyás hús szerű kajánkat.
- Jobb, mint a menzás - mondta teli szájjal Robi, mire a barátnője tarkón vágta.
- Viselkedj már!
A tányérainkat továbbra is úgy néztük, mintha valami radioaktív cucc lenne. Egymásra néztünk Bodzával és elnevettük magunkat. Még nem hallottam ilyen őszintén nevetni. Egyszerre emeltük a villát a szánkhoz és pozitívan csalódtunk, mikor megéreztük, tényleg egész finom.
Az asztalnál mindenki beszélgetett, egyedül Bodza evett teljes kussban. Bármikor pillantottam rá a szemem sarkából, mindig ugyanúgy nézett ki. Néha mondott valamit a vele szemben ülő Klárának, de ennyi.
- Sziasztok - jött oda az asztalunkhoz Ricsi.
Megállt Bodza mellett, kezét a vállára tette.
- Fél óra múlva találkozunk a faházatok előtt, jó?
Mindenki bólintott. Gyilkos pillantást lövelltem felé, mire elengedte Bodzát és hátrált két lépést. Akármit akart még mondani, magában tartotta és kiment.
- Lassan mehetünk? - Bea nem várta meg a választ, azonnal felállt és visszavitte a tányérját.
Követtük őt és csoportosan kivonultunk az ebédlőből.
A szobánkban Bodza lehuppant a barikád túloldalán az ágyára, én vele szemben, a saját térfelemen ültem le. Azonnal a telefonját kezdte nyomogatni, tojva a fejemre.
- Este bemegyek Füredre. Van kedved jönni velem? - kérdeztem.
Felnézett a mobiljából, pár másodpercig csak nézett engem.
- Miért?
- Kell egy-két dolog.
- És nekem mi a hasznom ebből?
- Az utánozhatatlan társaságom - a válasz egy megvető pillantás volt.
- Meghívlak egy sütire? - próbálkoztam.
- Legyen inkább fagyi.
- Akkor ez egy igen?
Bólintott, majd előhalászta a füzetkéjét a táskájából és írni kezdett.
- Ez az a könyv, amit rólam írsz? - próbáltam beszélgetést kezdeményezni - sikertelenül.
Bodza levegőnek nézett, úgyhogy előszedtem a gitáromat és pengetni kezdtem. Bodza felnézett, majd vissza is tért a könyvéhez. Lerakta az ölébe a füzetét és elkezdte átírni a telefonjába az egészet.
- Ez mi? - kapta fel a fejét mikor a Kaliforniai álom ikonikus dalát kezdtem pengetni.
- City of Stars. Ryan Gosling énekli az egyik filmjében.
- Melyikben?
- Kaliforniai álom. Komolyan nem láttad?
- Nem - rázta meg a fejét.
- Pedig romantikus film. Egész jó betétdalokkal.
- Te miért láttad?
- Volt kivel megnéznem. Egyszer a te hiányosságaidat is pótoljuk - mondtam, majd újra pengetni kezdtem a gitárt, miközben énekeltem hozzá a dalt is.
City of stars
Are you shining just for me?
City of stars
There's so much that I can't see
Who knows?
I felt it from the first embrace I shared with you.
Mosolyogva néztem, ahogy Bodza lehunyt szemekkel élvezi a dalt. A hangok az egész szobát betöltöttél, valahogy megtelt élettel.
Az ajtónkon valaki eszméletlen erővel kezdett dörömbölve, ezzel totálisan zétzúzva az idillt.
- Srácok, gyertek! - ordított be Robi.
Bodza fájdalmas arcot vágott, a zsebébe rakta a telefonját és elindult az ajtó felé. Követtem a példáját. A fényre kilépve mindketten felvettük a napszemüvegünket és megálltunk a csoport mellett.
- Mindenki itt van? Remek. Akkor mehetünk. Gyertek utánam - mondta Ricsi, és elindult kifelé a táborból.
- Ricsi! Vacsora után Bodzával bemennénk Balatonfüredre, hogy jutunk el oda? - sétáltam mellé.
- Busszal sehogy, illetve kifelé még oké is, de vissza... Gyalog messze van...
- Bökd már ki!
- Odaadom a kocsimat. Ne bámulj így, szerinted mi hogy jutottunk ide?
- Komolyan ideadnád?
- Persze. Nem ismerlek túlságosan, de Bodzáról van szó, úgyhogy...
- Köszi.
Közben megérkeztünk a közeli kalandparkba, ahova a délutáni programot szervezték. Rajtunk kívül senki más nem volt ott, a többi csoport is mögöttünk járt még.
Pár ember elénk jött a kalandparkból, és mosolyogva vezettek minket egy akadálypályához.
- Sziasztok! Mint látjátok, a mai program: végigmenni a pályán. Ám a kedvetekért kicsit megbonyolítottuk a dolgokat: csak a párotok segítségével tudtok átjutni egyik helyről a másikra. Csoportonként különböző pályákat kell teljesítenek, hogy még ma végezzetek. Ahogy elnézem, lassan ideérnek a többiek is, úgyhogy kövessétek Katát, ő majd folytatja az eligazítást a pályánál.
Egy mellben igencsak erős, a kalandpark logójával ellátott pólót viselő, göndör, barna hajú lány jött oda hozzánk.
- Sziasztok, Kata vagyok! Az lesz ott a ti pályátok – mutatott egy helyre alig pár méterre tőlünk. – Úgy kell végigküzdeni magatokat az akadályokon, hogy végig fogjátok egymás kezét. Ha egy pillanatra is elengeditek, újra kell kezdeni. Ne féljetek, végig biztosítva lesztek! Álljatok légyszi párba!
Odamentem Bodza mellé, akinek az arca falfehér volt.
- Jól vagy?
- Hát persze, csak végig kell mennem egy akadálypályán, aminek a fele a levegőben van, úgy, hogy közben fogom a kezed, ezzel kockáztatva a te életed is. Nem, nem rettegek attól, hogy miattam fogsz meghalni, á, dehogy – hadarta el, aztán összefonta maga előtt a karjait és előre-hátra hintáztatta magát.
Elnevettem magam, mire ő szúrós szemmel nézett rám.
- Nem vicces.
- Nyugi, Bodza. Nem fogok meghalni, szívósabb vagyok én annál – fordítottam szembe magammal.
- Ha miattam lesz valami bajod, akkor...
- Nem lesz semmi, hallod? – mosolyogtam még mindig, majd jobb kezembe fogtam a balját.
- Nahát, meg is van az első páros – lépett oda hozzánk Kata, majd karon ragadott engem és Bodzával együtt az akadálypálya startjához vezetett minket.
Ránk adta a bukósisakot, majd belebújtatott minket a hordozó szerű...izébe. Kata végigcsúsztatta a kezét a férfiasságomtól egészen a mellkasomig, majd alig hallhatóan a fülembe súgta:
- Ha végeztetek, találkozzunk a bejárat melletti mosdónál.
Nem válaszoltam neki, csak újra megragadtam Bodza kezét és felmásztunk a nem túl magasan lévő starthoz.
- Indulhattok! – fújta meg Kata a nyakában lógó sípot.
Bátorítóan megszorítottam Bodza kezét, és elindultunk az első akadályon. A függőlegesen kifeszített hálón alapból gyerekjáték lett volna végigmászni. Így azonban olyan összehangoltságra volt szükség, ami köztünk nem volt meg. Legalábbis azt hittem. Bodza velem egyidőben szólalt meg:
- Csúsztasd fel a kezed a csuklómra és kapaszkodj abba! Én megyek elől, te utánam.
- És ha eltöröm a csuklód? – kérdeztem vigyorogva.
- Fogd be és csináld!
És működött. Meglepően gyorsan végigmásztunk a hálón, majd a rönkökből tákolt hídon is. A szárítókötél-szerűen kifeszített zsinór előtt megtorpant, hatalmasat nyelt, de aztán legyűrte a félelmét és nekiindultunk.
Húsz perccel később lemásztunk az akadálypálya végén, és Bodza konkrétan a nyakamba esett.
- Ilyet soha többé nem akarok csinálni – lehelte.
- Ügyes voltál, hallod? – öleltem szorosan magamhoz.
Mint akibe villám csapott, úgy lépett hátra Bodza, mikor rájött, mit csinálunk épp.
- Kösz. Te se voltál rossz. Na menj, dugd meg azt a ribancot.
- Nem megyek.
- Miért?
- Engem csak egy ember érdekel – fúrtam a tekintetem az övébe, de mintha immunis lett volna rá.
- Nekem aztán mindegy.
- Ricsi kölcsönadta a kocsiját. Még mindig bejössz velem a városba, ugye?
- Aha, persze – mondta olyan kedvvel, mintha épp a fogát húznák.
Hátat fordított nekem és egy pad felé indult, távol mindenkitől. Megindultam utána, de valaki a vállamra tette a kezét.
- Én a helyedben nem tenném. Ahogy elnézem, egyedül akar lenni. Mit csináltál? – kért számon Ricsi az idegesítő lila pólójában.
- Őszintén fogalmam sincs.
- Nem tudod vagy nem akarod tudni?
- Te most kinek az oldalán is állsz?
- A Bodzáén, természetesen.
- Természetesen.
- Szóval? Mit csináltál?
- Megöleltem. Meg mondtam neki, hogy nem kefélek Katával.
- Hogy jön a képbe Kata?
- Hosszú.
- Figyelj, nem ismerem jobban, mint te, de úgy tűnik, különös kapcsolata van a férfiakkal.
- Nem mondod, Sherlock... Tudod mit? Inkább ne szólj bele ebbe az egészbe – hagytam faképnél és hirtelen nagyon csábító lett Kata ajánlata.
Rossz szokásom, hogy a feszültséget szexszel vezetem le.
Kapja be az egész kurva világ, kezdve Ricsivel, azzal az arrogáns, idegesítő...
- Halihó – karolt belém valaki a gondolatmenetem közepén. – Nem jöttél – búgta Kata, miközben a mellét nekem dörgölte.
- Felbasztak. Bocs.
- Talán valahogy tudok segíteni...
Felmordultam, behúztam az egyik épület mögé és szinte dacból csókoltam meg. Kéjesen nyögdécselt alattam, ahogy a kezeim közé vettem a melleit és kényeztettem őket. Lehunytam a szemeimet, próbáltam élvezni a helyzetet.
Bodza.
Őt láttam magam előtt, körülötte forgott minden gondolatom. Elváltam Katától, aki kérdőn nézett rám.
- Ne haragudj. Nem megy – mondtam neki.
Elfordultam tőle és elindultam a többiek felé.
- Miatta van? A vöröske miatt?
- Mi közöd hozzá? Még a nevemet sem tudod.
- Sokkal jobbat érdemelnél nála. Nézz rá, olyan kövér, mint...
- Fogd. Be. Ő a legtökéletesebb lány, akivel valaha találkoztam – a hangom fenyegetően halk volt.
Megint elindultam a többiek felé, és ezúttal nem állított meg.
Lassan mindenki végigért a pályán, együtt mentünk vissza a táborba vacsorázni.