Az éjszaka

Asztronómia. Csillagászat. Hát nem a legcsodálatosabb tudomány a földön? Minden ember egy kicsit belekóstol élete során ebbe a kimondottan misztikus, régi, és rendkívül érdekes jelenségbe. Ha valaki kimegy a szabad ég alá az éjszaka leple alatt, a gyepre terített plédre lefekszik, s csak lesi kíváncsi szemeivel a csillagokat, majd egy nagy, széles mosoly húzódik édes ajkaira, ahogy felfedezni véli a Göncölszekeret. Hisz persze, hogy csak azt ismeri fel, mert még nem bonyolódott bele a csillagászatba eléggé, amivel elérhetővé válna számára egyéb csillagképek felismerése. Legrégebbi tudomány a világon, s még mindig nem látjuk tisztán a képet, hisz csak nézz a csillagos égre, ott a megszámlálhatatlan mennyiségű égitest, melyeknek a tizedéről is alig tudunk valamit valójában.

Winnie az ablakpárkányon ülve pásztázta fáradt szemeivel a csillagos eget. Úgy érezte magát minden egyes alkalommal, mikor felpillantott oda, mintha egy teljesen új világ nyílt volna meg előtte, mely arra vár, hogy felfedezze. Az összes égitestnek van egy története, s belegondolni is hihetetlen, hogy szinte másodpercenként tűnnek el, s jelennek meg új csillagok egyaránt. Emiatt egyetlen pillanatot sem lehet elszalasztani a sötétségben utat adó világosságnak, bármennyire pislákol már csak az a halvány fény, s alszik el, mint a gyertyaláng.

Akárhányszor látott egy hullócsillagot, úgy élte meg minden egyes pillanatot, mintha először látott volna olyat életében. Egy kincsként jegyezte meg a pillanatokat elméjében, s nem engedte el őket soha. Képes volt akár egész éjjel virrasztani, miközben a csillagos eget kémlelte, s próbálta megfejteni azt. A gyönyörű dimbes-dombos vidék megadta a hangulatát az igazi élvezetnek csillaglesésre. Winnie a már kihűlt teáját kezébe vette a hófehér párkányról, s nagyokat kortyolva ki is ürítette a 'Bangor Universtity' feliratú bögréjét, melyet több mint két éve kapott az egyetem első hetében.

Bangor egy gyönyörű szép walesi kisváros Gwynedd régióban, Walesben az egyik legkisebb város. Családias hangulatú környezete van, alig húszezer lakossal, melynek több mint a felét egyetemi diákok teszik ki. Nem is kérdés, Bangorban az emberek jönnek-mennek, párévente cserélődnek újakra, s régiek mennek el, amint befejezték tanulmányaikat. Kissé nehéz barátokra lelni hosszútávon, és ismerkedni a környéken, hisz általánosságban körülbelül öt évet töltenek itt, viszont cserébe a föld bármely pontjáról származó emberrel összefuthatsz. Az intézmény egy mesebeli építmény, mintha a Roxforddal néznénk szembe, bár itt nem voltak mozgó lépcsők, s beszélő festmények. Winnie is ide járt, ötödik félévét kezdte földrajz és fizika szakon.

Visszatette a bögréjét az ablakpárkányra, majd bő, fekete hosszú ujjú pizsamafelsőjének ujját gyűrögette, kék kockás, szintén bő férfi pizsamanadrágja a tetőt súrolta, ahogyan Winnie az ablakpárkányon üldögélt. Pizsama gyanánt bármilyen ruhát képes volt felhúzni, de isten bizony soha az életben nem viselt rendes pizsamát alváshoz. Elnyűtt régi pólók is hálóruhának számítottak, és a lyukas zoknik is.

Mellette pihenő világoskék tokkal borított telefonja rezegni kezdett. Megfordította a készüléket, s elolvasta a felugró értesítésben ki üzent neki, és pontosan mit, mire mogyoróbarna szemei azonnal felcsillantak és egy pajkos mosoly húzódott mézédes ajkaira. Az üzenetben ennyi állt;

"megyünk kfc-be?"

A hajnali órákban minden sokkal mulatságosabbnak tűnt Winnie számára, legjobb barátja, Nellie ezt nagyon is jól tudta. Épp ezért egy jó kis KFC-zés nem maradhatott ki a hajnali órákban. Winnie épp ezért barátkozott a vele egyidős lánnyal, imádta a spontaneitását, és hogy mindig meg tudja lepni valami jó szórakozással. Másoktól kissé eltérő világnézete miatt úgy látta a dolgokat, élni kell minden egyes pillanatnak, hisz a mi Naprendszerünkben adatott meg az a csoda, melyet életnek nevezhetünk. Az univerzum élettartamát a miénkhez hasonlítva az emberiség csupán egyetlen másodpercét tenné ki az univerzum életének, s az az egyetlen másodperc is kulcsfontosságú a világegyetemben, még ha senki se fog erre emlékezni a későbbiekben.

Winnie azonnal visszaküldött egy vigyorgós és egy like emojit, majd kinézetét figyelmen kívül hagyva mászott ki az ablakpárkányból. Letette az éjjeliszekrényére a bögréjét, telefonját pedig a férfi pizsamanadrágjának zsebébe nyomta. Fehérre festett ajtaján át a lépcsőn irtózatosan halkan lesietett, s mikor a fekete tornacipőjét vette fel, már látta Nellie kocsijának fényszóróját a bejárati ajtó tejüvegén keresztül beszűrődni. Kulcsait felkapva a cipőtárolóról zárkózott be maga után, és szaladt ki Nelliehez, majd pattant be a sötétbarna hajú sorstársa mellé, majd egy elpoénkodott "szép estét hölgyem, hova megy a fuvar?" szöveggel útnak is indultak a gyorsétterembe.

- Na és hogyan okosodtál ma este a csillagokat figyelve? Valami újat megtudtál? – Nellie barátságosan érdeklődött Winnie felől, miközben a viszonylag kihaltnak nevezhető utat kémlelte, s holtbiztosan tartotta egyenesen a kormányt. Kék szemei tündöklöttek az éjben, pupillái mint egy fekete lyuk a mindenségben szűkült össze folyamatosan, mikor egy utcai lámpa fénye érte el szemeit.

- Tudod jól, minden egyes pillanatot úgy élek meg, mintha Arisztotelész lennék, aki most fedezte fel, hogy a Föld gömb alakú vagy valami ilyesmi – ajkai még szélesebbre húzódtak, mogyoróbarna szemei pedig izgatottságtól csillogtak. Minden egyes szava a szívéből szólt, a csillagászatot velejéig magáénak érezte. – Remélem veszel nekem csirkeszárny kosarat, a twisterrel sosem elégszek meg, gondolom az utóbbi alkalomból okultál. – Azonnal a mellette ülő Nelliere sandított, kinek ajkaira szintén egy széles vigyor húzódott mondata hallatán.

- Akár kettőt is veszek neked. – Barna hajú barátnője nevetni kezdett. – Amúgy cuki a pizsid. Férfi nadrág? – Egy pillanatra Winnie ruhájára vezette szemeit, aztán azonnal vissza az útra. Winnie bólintott, nem értette miért jegyzi meg mindenki, hogy férfi nadrág volt a pizsamája. Ennyire szembetűnő a különbség a férfi és a női pizsamanadrágok között? Nellien se volt különb ruha, egy fekete Nike melegítőnadrágban és egy fehér, elnyűtt pólóban feszített, lábai pedig szokásos fekete Vans cipőbe voltak bújtatva.

Az apró utcába érkezve, ahol a lámpák fénye is gyéren pislákolt, Nellie parkolóhelyet keresett, ami egyáltalán nem volt nehéz, figyelembe véve, hogy hajnalok hajnala volt, csak a környéken lakók járműi voltak ott. Ez a hely volt legközelebb a gyorsétterembe, s a kocsiból kiszállva Winnie a csillagos égre pillantva azonnal kiszúrta a Nagy Göncölt, majd pár pillanatra rá a hozzá tartozó további csillagokat, melyek együtt a Nagy Medvét alakítják.

- Kérlek ne most figyeld a csillagokat, éhes vagyoook! – Nellie a karjánál ragadva húzta maga után az önkívületi állapotban lévő elbambult lányt, ki még mindig nagy odaadással figyelte a csillagképeket, mindaddig míg a magas épületek közé nem értek, s elveszteni vélte az apró fénypontokat.

Úgy tíz méter előre, balra fordulsz, további húsz méter után jobbra, és a H&M-mel szemben ott is van a fiatalok számára közkedvelt gyorsétterem, a KFC. Nem egy óriási étterem, tulajdonképpen nincs drive-ja, nem tudsz sok helyre leülni. Leginkább arra jó, hogy bemenj, elvitelre kérj kaját, és otthon elfogyaszd. Ennek ellenére mikor Winnie és Nellie belépett, a négyfős asztalnál négy, velük egykorú srác ülhetett, s úgy tűnt, mintha a két lány félbeszakította volna őket valamiben, nagyra nyílt szemekkel figyelték őket.

- Tuti a pizsiden akadtak fent. – Nellie azonnal oldalba bökte barna hajú barátnőjét, kinek szemöldökei az egekbe repültek, aztán morcosan visszabökött társa karjába.

- Annyira nem szeretem mikor kifigurázol! – Felháborodva sandított vissza a fiúcsapatra, akik érkezésük után mintha mi sem történt volna, újból nevetgélni kezdtek, s ették tovább a csípős csirkeszárnyakat. – Egyébként is, kiknek jutna eszébe szombaton hajnali fél kettőkor még elmenni a KFC-be? Rajtunk kívül persze. – Hiába beszélt, Nellie teljesen figyelmen kívül hagyta, s a pultosnak kezdte felsorolni a rendelésüket. Nellie Winnienek passzolta a poharakat, hogy töltse meg mindkettőt kólával, míg ő fizet, s a még mindig durcizó fejével Winnie teljesítette is barátnője kérését. A vállig érő hajú Nellie mellé sasszézott, s suttogni kezdett;

- Nézd már, a göndörke elég helyesnek tűnik! – Ajkai széles vigyorra húzódtak, miközben Winnienek magyarázott, fél szemével közben a zöld szemű srácot figyelte, kinek a fejére egy fekete egyszínű bandana volt kötve, és egy egyszerű fehér pólót és fekete pizsamanadrágot viselt. Winnie feléjük fordította a fejét, s jobban szemügyre vette a négy fiút.

- Szerintem meleg – szólalt meg Winnie, aztán vállat vont. – Nézd, hogyan néz a mellette ülő kék szemű, fekete pólósra. Cukik. – Visszafordult, rátette a két papírpohárra a műanyag tetőt, majd a szívószálakat kicsomagolta és a kólába tette. Egyiket kezébe vette, s nagyot kortyolt az innivalóból.

- Most miért vagy ilyen kedvrontó? – Ezúttal Nellien volt a sor, hogy felháborodjon, de továbbra is a fiúkat elemezte. Kissé kínos volt, úgy figyelte őket, mintha valami gyűrűk lennének az ékszeres bolt kirakatában - amire meg kell mondani, kifejezetten kellemetlen szituáció, de szerencsére egyik hímnemű egyed se figyelt fel Nelliere. Ezúttal a fekete pólós, kissé borostás, kék szeműre vetette tekintetét, aki ajkain széles mosollyal figyelte hol a mellette ülő göndört, hol a velük szemben lévőket. A bandanás sráccal szemben egy festett szőke volt, kinek csak a szürke pulcsija látszódott a pult felől, viszont amikor beléptek, Winnie azonnal kiszúrta az égkék tekintetet. Az utolsó fiú még a hajnali kiruccanásra is teljesen tökéletesre beállította mogyoróbarna haját, viszont borostája neki is volt. Egy piros pulóvert viselt fekete nadrággal és egy papuccsal. Tagadhatatlan, ők is véletlenszerűen gondoltak egyet, és elmentek egyet KFC-zni. A pizsama nagy úr.

- Kész is van a rendelésetek. – A szőke, kócos, copfos lány egy fáradt mosollyal tette le Winnieék elé elcsomagolva a gyorskajájukat, s éppen ebben a pillanatban pattant fel a négyes nagy hanggal. Kidobták a szemetet, s a tálcát a kijelölt helyre visszarakták, majd nagy hangzavarral elköszöntek és elhagyták a gyorséttermet. Winnie egy kedves mosolyt küldött a pénztáros lánynak, és az elvitelre kért csomagot megfogva Nellievel együtt elköszöntek, s ők is útnak indultak a csillagos éjszakába. Terveik szerint a part mellett leparkolnak, a kocsi végébe, a csomagtartóba letelepednek, és Winnie hosszas meséit hallgatva a csillagok történetéről, elfogyasztják a kosaras csirkefalatkáikat.

...

helóka!♡
úristeen, végre rávettek, és én is rávettem magam, hogy kitegyem a sztorit!!
hogy tetszett? nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre!
hagyjatok nyomot, kommenteljetek, voteoljatok!
külön köszönet yazinak, ancsynak, barbynak és monának!!♡
puszi mindenkinek!
M

2020.07.05.