Osszián Bálinttal szemben ült a fiú ágyán. Mindketten egy-egy papírlapot fogtak a kezükben. Osszián keze egy egészen picit remegett.

– Készen állsz? – kérdezte Bálint.

– Igen – mondta Osszián.

– Akkor háromra – mosolygott Bálint.
Közösen számoltak, elnyújtott magánhangzókkal, aztán háromnál kicserélték a listájukat. A karácsonyi bakancslista Osszián ötlete volt, a megvalósítást Bálint találta ki.

Osszián Bálint sietős betűit olvasta. Ő is felírta ezeket a saját listájára:

Adventi vásár
Forrócsokizás
Menjünk moziba

Aztán a következő mondatot olvasva elöntötte a forróság:

Aludjunk egymásnál

Osszián itt ugrott fel, és vetette magát Bálintra, hogy visszaszerezze a listáját.

– Auuu – visított Bálint, de nem engete el Osszián cetlijét. – Nem adom!

– De hülyeséget írtam!

– Nem hiszem – ficánkolt Osszián alatt Bálint. A mellkasához szorítva védte a papírt.

– Na, légyszi.

– Már mindegy, úgyis láttam – nevetett Bálint.

Osszián pipacspiros arcát Bálint vállába temette.

– Gáz?

Nem. Olyan szépen fogalmaztál. Szeretkezzünk kandalló előtt – súgta Bálint, mintha nem merné hangosan kimondani, Osszián pedig még jobban Bálint pólojába bújt.

– Nem kellett volna leírnom – motyogta.

– Mégsem akarod?

– De, csak...

– Akkor jó, mert van Rókáéknak egy nyaralója a Pilisben, ahol van kandalló is.

Osszián felnyögött, amikor Bálint a nyakába csókolt.

– És szerinted elmehetnénk oda?

– Hát... Talán éppen itt lenne az ideje, hogy kedvesebb legyél Rókával.

Osszián felsóhajtott.

– Én már így is nagyon próbálok kedvesnek lenni vele.

– Tudom – simított Bálint Osszián hajába. – Ha mégsem adja oda, akkor esetleg nálam alhatnál. A mamám tuti megengedi.

– Az jó lenne – sóhajtott Osszián, majd megcsókolta Bálintot.