"Az ölembe lévő kis papírra helyeztem a sütit, majd újra ránéztem."

-Van egy kis süti a szádon.-nevettem és újra nem gondolkodva kezemmel közbe fogva az arcát hüvelyujjammal letöröltem a szája széléről a rózsaszín krémet. Néhány röpke másodperce elvesztünk egymás  szemeibe. Nem tagadom, talán még élveztem is  a pillanatot, és azt hiszem közben szinte elfeledkeztem mindenről, ami körülöttem történt.

-Khmm...-a megfeledkezésből Zozó hangja zökkentett ki. Zavartnak és frusztráltnak tűnt. Nyelt egy nagyot és szemeit az útra szegezte. Beindította az autót majd elindultunk. Az út hátralévő részében egy szót sem szólt hozzám, mintha ott sem lettem volna. Csak üveges tekintettel bámulta az utat. Jobbnak találtam, ha inkább nem szólok hozzá.

Leparkoltunk Imiék palotája előtt és automatikusan a csomagtartóhoz siettem. Semmi kedvem nem volt még egy perccel tovább is Zozóval együtt lenni.

-Istenem! Ne szerencsétlenkedj már, légyszives!-förmedt rám.
-Nem kellene talán minden szart egymásra pakolni!!!-itt már kezdtem bedühödni ismét.
-Tessék itt a szarod!-kiabálta, közben teljes erővel kirángatta a telepakolt szatyrot és a kezembe nyomta. Elképedve bámultam az idiótát, aki előbb még jópofizott a cukrász néni előtt. Nagy kezeivel idegesen túrt gesztenye barna hajába, majd erősen lecsapta a kocsi hátulját.
-Mit bámulsz?-rivallt rám.-Nem érünk rá estig, szóval haladhatnál.-elindult befelé, ezzel a lendülettel pedig akkorát lökött rajtam, hogy majdnem elestem. Ezután még hallottam, hogy halkan azzal a szóval illetett, hogy béna.

Ott álltam Imréjék kapujában, kissé meglepetten. És azon gondolkodtam, hogy hogyan lehet valakinek ilyen hangulatingadozása percek leforgása alatt. Egyik pillanatban kedves, sütit vesz, mosolyog. Másik pillanatban pedig egy világi bunkó, aki lányokat lökdös. Mivel az utóbbi énjéből többet láttam valószínűleg ez az igazi. Tehát vettem egy nagy levegőt és lassan kifújtam. Miket meg nem teszek Patrikért...még a skizo kutyaőrült bátyját is elviselem. A készülődés hátra lévő részét Imivel és az anyukájával töltöttem, ezzel együtt nagy ívben elkerülve Zoltán barátomat. A meglepetés nagyszerűen sikerült, Patrik teljesen odavolt érte.

A buli már javában tartott, szinte mindenki lerészegedett, kivéve engem és Imit. Mi voltunk a felvigyázók. Imi az előbb küldött be néhány pohárért.

A kint hangzavarból annyira jó volt bekerülni a ház csendességébe. Percek óta kerestem a poharakat, amikor végre megtaláltam őket. Egy baj volt, a polc legtetején voltak. Próbálkoztam elérni, nyújtózkodtam, de sehogy sem sikerült. Meg hát... egy törpe vagyok. Ekkor valaki a hátam mögé jött, jó szorosan nekem simulva, és levette az említett poharakat majd mellém helyezte.

-Tessék szivi.-suttogta fülembe. Egyből tudtam, hogy kihez tartozik ez a hang.-Jó volt nézni ahogy szerencsétlenkedsz.-meleg lehelete bizsergést váltott ki belőlem, és hirtelen elfelejtettem levegőt venni. Kezeit a derekamra helyezte majd maga felé fordított, és kezeit továbbra is ott tartotta. Még a félhomályban is el lehetett veszni sötét barna szemeiben.

-Te mit csinálsz?-kérdeztem olyan halkan, hogy szinte még én is alig hallottam. Csak azt nem tudom, hogy magamnak tettem fel a kérdés vagy neki. Homlokát az enyémnek döltötte és egyenesen a szemembe nézett. Vészesen közel voltunk egymáshoz, egy cm hely sem volt köztünk.

-Azt, amit már egy hete meg kellett volna tennem.-szinte be sem fejezte a mondatot, de már ajkai az enyémen voltak. Megcsókolt. Én pedig vissza csókoltam. Vadul faltuk egymás ajkait. Csókja heves volt, tüzes és vággyal teli. Fogalmam sincs mi ütött belém. De nem ellenkeztem, akkor abban a pillanatban jó volt, és akartam. Kezei a derekamról egyre lejebb vándoroltak. Megmarkolta a fenekem, ami apró nyögést váltott ki belőlem. Erre ő belemosolygott a csókunkba, majd újra letámadott az ajkaimra. Apró kezemmel beletúrtam sötétbarna hajába. Zozó felemelt, és pedig lábaimat a dereka köré kulcsoltam. E közben egy pillanatra sem szakadtunk el egymástól.

És akkor óriási csattanással ért földet az egyik üvegpohár. Hirtelen mindketten szétrebbentünk. Én azon kaptam magam, hogy a konyhapulton ülök, valószínűleg én löktem le azt a nyamvadt poharat. A felsőm teljesen félre volt csúszva. Zozó jóval távolabb állt előttem,ő már póló nélkül. Ez onnan tudom,hogy a padlót bámultam, ahol ott hevert az egyszerű fehér póló. Rá sem mertem nézni. Rögtön lepattantam a pultról és a törött üvegszilánkokat kezdtem el szedegetni. Azt hittem majd Ő is idejön mellém és segít. Pár másodperc kínzó szenvedés után megszólalt hidegen:

-Attól, hogy smároltam veled, ne hidd, hogy bármikor is kellenél, vagy egyáltalán érdekelnél.-mondta. Szavai pofon szerűen érkeztek arcomba, és valamiért azt éreztem, hogy menten elsüllyedek a szégyen egyetlen és legmélyebb tengerében.

🌸Sziasztok! Tudom, nagyon nagyon sokat kellett várni az új részre. Ami valljuk be, rövid lett és egyáltalán nem a legjobb. Nem igazán vagyok büszke erre a részre, de ez sajnos ilyen lett...Annyira nagyon boldog vagyok az 1000 megtekintés miatt. Erről álmodni sem mertem volna! Nagyon szépen köszönöm a sok kedvelést és a csodálatosan cuki kommenteket! Nagyon nagy boldogsággal tölt el ez az egész engem! Igyekszem több és izgalmasabb részekkel jelentkezni, de a nyár ellenére semmi időm. Sok sok pusziiiii 💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖🌸