Egy teljes egész hét telt el a majdnem csókunk óta. Őszintén bevallom, annak a napnak az éjszakáján csak Zozón járt az eszem. De, azóta már teljesen kizártam, mert ettől függetlenül ugyan úgy utálom. Ő tipikusan az a fiú, aki csak szédíti a lányokat, és mindegyik csak Arra kell neki. Hát én nem állok be a sorba. Engem elfelejthet.

Az elmúlt egy hétben semmi sem történt. Mivel nem jártam ki a skate parkba, mert semmi kedvem nem volt hozzá, ezért szerencsére Zozóval sem találkoztam. Patrikkal meg Imivel beszéltem messengeren, meg néha kimentünk sétálni.

Apropó, Patrik és Imi. Patriknak ma van a születésnapja(tudom,hogy igazából nem nyáron van a szülinapja.-szerk.-), és hivatalos vagyok a meglepetés buliba. Eleinte elgondolkodtam, hogy vajon jó ötlet-e elmenni, de aztán rájöttem, hogy miért is ne? Patrik szinte az egyetlen barátom itt Gyulán, és egyáltalán nem érdekel az ott lévő többi emberke.  Patrik megérdemli, hogy tökéletes szülinapja legyen, hiszen annyi mindent segített már nekem,amióta itt vagyok.

A buli Imikéjék házában lesz. Patrik holnapra szervezett egy bulit, ami persze  így már nem lesz megtartva. Úgy tudja, most csak összeülünk iszogatni páran. Jelenleg fél négy van. Imike anyukája egy félóra múlva lesz itt értem, hogy elvigyen hozzájuk, mert ők Gyula másik végén laknak. Plusz, az üdítők és papírtányérok vásárlása az én feladatom volt, ami azt jelenti, hogy ezt mind el kellene cipelnem oda, de szerencsére így nem kell.

Éppen most fejeztem be a hajam kiegyenesítését, majd az utolsó simításokat végeztem a sminkemen. Gyorsan magamra kaptam a lege kis nyári ruhámat és a napszemcsimet. Kész voltam, amikor is Imike anyukája dudált.

Egy Alfa Romeo állt a ház előtt.

-Csók...-nyitottam ki a kocsi ajtót, majd azzal a lendülettel be is csaptam. Ezt nem hiszem el.

-Nem gondoltam volna, hogy egyből a tárgyra térsz.-szállt ki a másik oldalt a nem kívánt személy.

-Neked is szia.-köszöntem el tőle, majd csuktam volna be a kaput magam mögött, de kitámasztotta a lábával.

-Szerintem egyedül nem bírod ki a cuccokat.-mikor feladtam a kapunk rángatását, és rájöttem, hogy esélytelen, hogy bejussak szemüvegemet a fejemre téve segélykérően  hátra néztem Rá.

-Engedd már el a cseszett kaput Kempf.-rivalltam rá, de nem tántorodott csak mosolygott.-Megvárom Imi anyukáját. Veled nem megyek sehova.

-De mocskos valakinek a szája. Nem szabad csúnyán beszélni Miruska. Nem tanítottak meg rá?-mosolygott huncutul, ez olyan ijesztő. Nekem ne mondja meg egy senki, hogy hogy beszéljek. Csak megforgattam a szemem. -Imi anyukája engem küldött érted, szóval velem kell jönnöd. Vagy netán Patriknak csalódást szeretnél okozni??

-Ahj...-sóhajtottam.- Akkor segíts kihozni a cuccokat. És ne hívj Miruskának, mert a kezem megint az arcodon kíván csattani!!- de amint ezt kimondtam meg is bántam. Többet nem kellene felhoznom a pofon témát.

-Ennyire nehéz visszafognod magad, hogy ne érj hozzám Mirus?-jött közelebb,mire hátrálásközben nekidőltem a kapunak, és mivel már nem tartotta így egy óriásit estem.

-Bazdmeg Zozó.-kiabáltam a földön ülve, mire ő csak egyszerűen kikerült és nevetve az ajtó felé vette az irányt.

Nagy kínok közt végül kihordtuk és bepakoltuk a motyót a kocsiba. Szerencse, hogy senki nincs itthon és elkerülhették a Zozóval való csodálatos találkozást.

-Miért jöttünk egy cukrászdába?-törtem meg a már lassan 10 perce tartó kínos csendet, amikor megálltunk egy cukrászda parkolójában.
-Mert cuki vagyok.-jelentette ki Zozó, majd leállította a kocsit és kiszállt. -Nem jössz?-nyitotta ki a mellettem lévő ajtót.
-Inkább nem mutatkoznék veled, ha lehet.
-Kezdjük ott, hogy jelenleg az én autóban ülsz, szerintem ez éppen elég velem mutatkozás. Nem gondolod??-félkezével támasztotta a kocsiajtót,és kérdése közben felhúzta sötétbarna vastag szemöldökét.-De hát, ha nem jössz akkor nem jössz.-majd gondolkodást se hagyva, csak úgy rámcsapta a kocsiajtót.
Káromkodtam egy sort, majd végül is utána mentem.
Zozó már a sütispult előtt állt, majd lassan mellé sétáltam és megálltam. Nem szólt semmit, rám pillantott és félmosolyra húzta a száját. Én rögtön elfordultam és az édességeket kezdtem el tanulmányozni.
-Uuuu minyon.-mondtam ki hirtelen mikor megláttam a kedvenc süteményem. Ekkor megérkezett a cukrász néni Patrik becsomagolt tortájával és Zozó kezébe adta.
-Szeretnénk még egy olyan rózsaszín minyont.-szólt Zozó a néninek, majd átkarolta a derekamat. Érintésétől kicsit megugrottam, mert eléggé váratlanul ért. Ő ezen halkan kuncogott. Fizetett, majd elindultunk kifelé. A furcsa az, hogy keze még mindig a derekamon pihent, mintha az természetes lenne. A pumpa egyre feljebb ment bennem, de nyugodtak kellett maradnom, hogy ne égessem le magunkat a város legforgalmasabb cukrászdájában.
-Fiatalok.-szólt utánunk a kedves néni, mire mind ketten odakaptuk a fejünket.-Nagyon aranyosak vagytok így együtt, sokáig maradjatok meg egymásnak.- az állam a földet érte, mégsem olyan kedves ez a néni.
-Mi nem...-kezdtem volna bele, amikor a mellettem ácsorgó fiú 1000wattos mosolyt villantva válaszolt.
-Köszönjük.-mondta Zozó egyszerűen. Majd végre kisétáltunk az üzletből. Azonnal leráztam a kezét magamról. Mit képzel ez?? Kezdtem volna a mondandómba, de inkább elszámoltam 10ig és beszálltam az autóba.
-Ez a tiéd.-ült be mellém Zozó, majd felém nyújtotta a rózsaszín finomságot.
-Kösz, de edd meg inkább te.-válaszoltam egyszerűen, de egyébként teljesen levoltam döbbenve. Sütit vett nekem.
-Neked vettem.-továbbra is nyújtotta felém.-Vedd már el.
-Nem.-felé se néztem.
-Esküszöm, hogy az arcodba nyomom, ha nem veszed el.-erősködött tovább, mire megforgattam a szemem és lassan elfogadtam tőle a kedvenc sütim.
-Oké, de kifizetem.-kutattam a pénztárcám után a táskám mélyén.
-Nem, nem kell a pénzed.-jelentette ki.
-Hát akkor nem eszem meg.-mondtam én is makacsul.
-Akkor dobd ki vagy mittudom én.-rántotta meg a vállát.-Így legyen kedves az ember...
-Velem amúgy sem kellene kedvesnek lenned.Utállak.-emlékeztettem a Őt a viszonyunkra.
-Én is téged.-pillantott rám, majd aprót kacsintott.-Akkor megeszed?
-De csak azért mert utállak.-csomagoltam ki a sütit.-Ha már nem engeded, hogy kifizessem, kérsz belőle?
-Hát, talán egy harapást.-mondta, mire én hirtelen gondolattól vezérelve a szájához emeltem a minyont. Elmosolyodott majd beleharapott. Az ölembe lévő kis papírra helyeztem a sütit, majd újra ránéztem.

🌸Sziasztok! Köszönöm a több mint 400 megtekintést ! Annyira cukik vagytok!❤️❤️😭 Új rész bár nem a legjobb!🌸