~Zozo szemszög~
Pestre kellett mennem ma és úgy volt, hogy ott is alszom. De Tibi írt, hogy Patrik kertipartit csinál otthon, ezért úgy gondoltam, hogy kár lenne kihagyni. Útközben felvettem Hámorit, Tibit és Bencét is. Együtt mentünk hozzánk.
Mikor odaértünk már Imike szorgosan tevékenykedett a kertünkbe.
-Jó, mindjárt jövök, csak lerakom a cuccom!-kiáltottam vissza a többieknek az ajtóból. Megfordultam, hogy levegyem a cipőm, és akkor megláttam, hogy Mira a kanapénkon ül, Csumpival a kezében. Elmosolyodtam. Leguggoltam, hogy levegyem a cipőm, de még mindig mosolyogtam, és én magam sem tudom miért. Ő még nem vette észre, hogy itt vagyok. Háttal ült nekem. Erőt vettem magamon, és az arcomra varázsoltam a Mirához illő bunkó személyiségemet.
-Te mit keresel itt?-kérdeztem a legbunkóbb hanszínemen, amin csak tudtam. Uhh talán kicsit durva voltam nem?.... Nem! Dehogy is voltam durva. Vitatkoztam... magammal. Talán skizo is lettem.😂
Mira rám sem nézett, csak tovább  simogatta Csumpit.
-Patrikhoz jöttem.-sajnos,gondoltam magamba.- De ezt én is kérdezhetném, úgy volt te nem leszel itt.- válaszolta egyszerűen. Ohh, szóval érdeklődött rólam, ez meglepett. Bár ha tudta volna, hogy itt leszek, valószínűleg el sem jön.

A lány haja rendezetlenül lógott a még innen is puhának tűnő arcába. Legszívesebben gyengéden megsimítottam volna az arcát, majd a fülemögé tűrtem volna a rakoncátlan tincseket. Észre sem vettem, hogy miről fantáziálok, amikor rájöttem, hogy vissza kellene vágnom valami igazán frappánsat a válaszára. Rögtön el is hesegettem a hülye gondolataimat.
-Ugye tudod, hogy ez egy igazán idióta kérdés volt? Itt lakom, és az az én kutyám.-akármennyire is nem akartam, de muszáj volt goromba módon viselkednem vele. Elindultam felé, és kivettem a kezéből Csumpit, majd leültem Mira mellé. Lazán feldobtam mindkét lábam a kanapéra, és felé fordultam. Sosem voltam még ilyen közel hozzá. Sajnos, amint leültem felpattant mellőlem.
-Amúgy ennyire érdeklődsz felőlem, hogy megkérdezted Patrikot, hogy itthon leszek-e?-látszott rajta, hogy idegesítem. Annyira jó egy kicsit húzni az agyát. Lassan kifújta a levegőt majd felém fordult. Sötét barna boci szemeit, egyenesen az én tekintetembe fúrta. Mennyire látszik, hogy nem kedvel,bár nem is csodálom.
-Abba esetleg nem akartál beleszólni, hogy a kanapétokon ülök?-nem, igazából örültem volna, ha még itt ülsz mellettem...
-Nem, amikor megláttalak a házból is kiakartalak küldeni.-próbáltam bunkón válaszolni, de majdnem elnevettem magam.
-Bunkó.-mondta ki egyszerűen, akkor ezek szerint sikerült "kedves" választ adnom.
-De tudod, az öcsémért bármit.-kezdtem volna el a jó testvér szövegemet, mire fogta magát és elindult kifelé.-Amúgy az a fürdőruhás képed nem rossz, tetszik.-erre dühösen visszafordult az ajtóból, és felemelte a középső ujját. Ezzel a mondatommal beszólni szerettem volna, de igazából teljesen komolyan gondoltam. Annyira csinos azon a képen.

Ott maradtam a nappalinkba Csumpival és a gondolataimmal. A gondolataim pedig Mirával voltak elfoglalva. Annyira összezavar ez a lány, annyira baromságokat gondolok. Hisz ki nem állhatom, de néha még is annyira megszeretném érinteni, vagy csak úgy átölelni, mint Patrik. Fogalmam sincs honnan jutnak ezek a dolgok az eszembe, de egyszerűen, csak ezt érzem. Amikor instagrammon végignéztem a képeit teljesen elvarzsolt. Hazudnék, ha azt mondanám azóta nem gondolok rá másképp. Azt hiszem, még imponál is az elviselhetetlenül utálatos személyisége és kisugárzása. Imponál, hogy utál engem... telejesen. Na, meg persze arról is hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem zavar, hogy Patrikkal ennyire jóba vannak. Már csak emlegetni kellett, és megérkezett az öcsém. Őrült gyorsasággal csapta ki az ajtó, majd ezzel együtt be is. Elég dühösnek látszott. Ebből baj lesz. Figyeltem a testvéremet, ahogy leviharzik a lépcsőn, ezzel együtt majdnem meg is csúszott. Kinevettem.
-Minek jöttél haza????Úgy volt, hogy nem jössz ma vissza Gyulára! Miért kellett elrontadnod a délutánom??!-kiabálta rám, én pedig majdnem elnevettem magam.Szegény, kudarcba fulladt a csajozási terve. Annyira sajnálom... ja nem.
-Tibi mondta, hogy sütögettek, mondom akkor feleslegesen maradok Pesten egy éjszakára. Hazajöttem. Megzavartam valamit?-kérdeztem egyszerűen, majd óvatosan Patrikra pillantottam. Szemüvege mögül csak úgy égetett a tekintete.
-Igen, megzavartál. Miattad Mira éppen most indul haza. Baszki, tudod, hogy bejön nekem és mindent elcseszel. -túrd idegesen a hajába, majd megfordult és beleütött egyet a falba. Abban a pillanatban elöntött a bűntudat, és tényleg megsajnáltam Patrikot. Még is csak a testvérem. Nem kellene mindig magamra gondolnom, 1000 másik lány van Mira helyett. Annyira nem is fontos. Segítek Patriknak. Sóhajtottam egy nagyot majd felálltam. Rendbe kell hoznom, amit elcsesztem.
-Hol van most? Hol van Mira?-kérdeztem.
-Már elindult, gondolom otthon.-rántotta meg a vállát.
-Jó, utána megyek és bocsánatot kérek. Visszahívom, és igérem egész este nem fogsz látni. - mondtam, bár elég nehezen. Legszívesebben Mira után sem mentem volna.
-Kérlek Zozo, ne csinálj hülyeséget! Ne cseszd el még jobban.
-Rendben, de nem igérek semmit.-ekkor megint szúrós szemmel nézett rám. Bíztatás képp megütögettem a vállát és Mira után indultam.
Nem volt nehéz megtalálni. Megpillantottam az utca végén, és utána szaladtam.
-Mira.-szólítottam meg, és a keze után nyúltam. Apró keze szinte elvesztett az én óriási kezembe. Annyira meleg és puha a keze. Ettől a mozdulatomtól egyből elrántotta a kezét...

🌸Sziasztok! Megkésve, de itt az új rész❤️🌸