Értetlenül bámultam a telefonom képernyőjét, és próbáltam rájönni arra, hogy kedves Zoltán barátom mit érezhetett mikor belájkolta a tavalyi nyaralós képemet. De, eszembe jutott, hogy egyébként egyátalán nem érdekel. Lezártam a telefonom és mentem aludni.

Másnap reggel 11kor keltem. Mama csodálatos reggelivel várt engem, majd most már tejes egészében elrendeztük a szobámat. Minden a helyén. Közbe apa felhívott telefonon. Azt mondta, hogy szeretné, ha nyáron még elmennék hozzá egy kicsit nyaralni. Éppen azon gondolkodtam, hogy milyen jó lesz majd újra a kinti barátaimmal lenni, (és természetesen apuval is), amikor jelzett a telefonom.

Patrik Kempf: Szia Mira❤️ Este átjönnek hozzánk a többiek sütögetni. Téged is szívesen látunk. Lenne kedved hozzá?
Mira Pintér: Haliiii😃 Köszi a meghívást, de nem hiszem
Patrik Kempf: ja, azt kihagytam, hogy Zozo nem lesz itthon😘
Mira Pintér: akkor ott a helyem😄
Patrik Kempf: 😍😍nagyon örülök. Akkor várlak❤️
Mira Pintér: és hova menjek? ... nem tudom hol laktok😂
Patrik Kempf: elmegyek eléd. Hatra legyél kész😉

Őszintén, biztos, hogy nem mondtam volna igent, ha Zozo otthon lett volna. Semmi kedvem ahhoz, hogy egy ilyen emberrel legyek egy társaságba, sőt valószínűleg neki is mennék. Nehéz lenne visszafogni magam a kisértéstől, hogy újra megüssem.

Hat óra előtt 15 perccel már készen is voltam, és vártam, hogy megérkezzen Patrik. Nagyon örültem, hogy a fiú ilyen közvetlen velem annak ellenére, hogy szinte most ismertük meg egymást. Ez a kis összeülős sütögetés pont jó alkalom lesz arra, hogy új embereket ismerjek meg itt Gyulán.

Egy sima fehér rövidujjút vettem fel, magasított derekú farmerrel. A hajamat egyszerű copfba fogtam és a biztonság kedvéért a derekamra kötöttem egy pulcsit. 

Megfogtam a délután vett  vodkát és csipszet, majd az ajtó felé indultam. Amint kinyiottam Patrik szemüveges és vigyorgó fejével találtam szembe magam.
-Szia.-jött oda rögtön hozzám, és szorosan átölelt. Fura volt ez számomra, hisz kint Bécsben sosem ölelkeztünk barátaimmal.
-Szia.-köszöntem és öleltem vissza a szemüveges, hozzám képest óriást.-Vezess mester!-mondtam, mire elnevette magát. Elindultunk hozzájuk.
-Mit hozol magaddal?-nézett rám fürkésző tekintettel.
-Csak egy kis piát meg csipszet.
-Ahj Mira, nem kellett volna. Van nálunk minden.
-Vendégsébe sose megyek üres kézzel.-mosolyogtam rá.
-Jajj te lány. - válaszolt Patrik. Egyik kezét levette a mellette lévő bicikliről, amit tolt, majd átkarolta a vállamat és úgy mentünk egészen a házukig.
Ebben a helyzetben még furábban éreztem magamat.
Patrik a testvére szöges ellentéte volt. Rendes kedves és figyelmes. Fogalmam sincs, hogy tartozhatnak ezek egy családba.

Észre sem vettem, de megálltunk egy gyönyörűszép óriási ház előtt. Patrik kinyitotta nekem a kaput, mire két kutyus kezdett felém szaladni. Az egyiket már ismertem. Ő is megismert engem és simogatásért könyörgött.
-Megjöttünk!!-kiáltotta el magát Patrik. Nagy bánatomra ott kellett hagynom a kutyákat. Hátra mentünk a kertbe , ahol nagy meglepetésemre, csak Imi állt egyedül a grill mellett. Jó hogy nem gyújtotta fel a kertet a házzal együtt. Veszélyes.
-Miruuuuuus, hát eljöttél!-szaladt oda hozzám Imre, és a közös köszönésünkkel üdvözölt. Pacsiiii. Bár most kihagyhattuk volna, mert persze piszkos lett a kezem, az ő ragadós fűszeres kezétől.
-Szerintem bemegyek kezet mosti.-jelentettem ki.
-Bemenjek veled?-kérdezte rögtön Patrik.
-Nem kell, megoldom egyedül is, inkább segíts Iminek, mielőtt bajt csinál.
-Héjjj, én sose csinálok bajt, csak jót.-szólt sértődötten Imi. Amúgy de, mindig azt csinál.
Hamar megtaláltam a fürdőt,gyorsan kezet mostam. A nappaliban megpillantottam Csumpit, aki az ágyon heverészett. Mellé ültem és rögtön az ölembe mászott. Már egy jó ideje elvoltam a kutyival amikor...

-Jó mindjárt jövök, csak lerakom a cuccom.-kiáltott kifelé az ajtóból egy számomra ismerős hang, túlságosan is ismerős. Miután levette a cipőjét és felállt, megláttam. Ezt nem hiszem el, úgy volt, hogy nem lesz itthon.
-Te mit keresel itt?-szólított meg egy reszelős hang a hátam mögül.
-Patrikhoz jöttem. De ezt én is kérdezhetném, úgy volt te nem leszel itt.-válaszoltam.
-Ugye tudod, hogy ez egy igazán idióta kérdés volt? Itt lakom, és az az én kutyám. - mutatott Csumpira, és kivette a kezemből. - Amúgy ennyire érdeklődsz felőlem, hogy megkérdezted Patrikot, hogy itthon leszek-e?-ült le nevetve mellém a kanapéra, mire én egyből felálltam. Idegesít.
-Abba esetleg nem akartál beleszólni, hogy a kanapétokon ülök?
-Nem, amikor megláttalak a házból is kiakartalak küldeni.
-Bunkó.-vágtam rá egyszerűen. Ő meg csak folytatta, mintha meg se hallotta volna, amit mondtam.
-De tudod, az öcsémért bármit.- nem is volt kedvem tovább hallgatni Őt. Megfordultam és elindultam kifelé.
-Amugy az a fürdőruhás képed nem rossz, tetszik. -kiáltott utánam, én pedig az ajtóból visszafordultam és bemutattam neki. Zozo erre csak kacsintott és tovább nevetett. Utálom.

~Zozo szemszög~

🌸Sziasztok! Bocsi, hogy tegnap nem volt rész, de nyaralni vagyok, és nem igazán volt időm írni. De, ezért ma két részt teszek majd fel! Este jön Zozo szemszöge! ❤️🌸