Éppen a kocsiban ülök és bámulok kifelé az ablakon. A fülemben jelenleg Shawn Mendes ordít. Csak nézem ahogyan rettenetes gyorsasággal suhanunk el a fák mellett az autópályán. Hogy hová tartok? A világ másik végére, Gyulára. Hogy miért miért száguldok Bécsből, ilyen messzire? Egyszerű. A szüleim elválltak kerek egy hónapja. Édesanyám pedig úgy döntött, hogy magával rángat egyenesen Gyulára. A nagyszüleimnél fogunk lakni, ameddig nem talalálunk valami lakható helyet a környéken. Kiskoromban rengeteg időt töltöttem a nagyiéknál, sokszor nyaraltam ott. Ezekre persze már nem igazán emlékszem.

Jelenleg június vége van, tehát javában tart még a nyáriszünet. Fogalmam sincs mit fogok magammal kezdeni, hisz senkit nem ismerek. De, magammal hoztam az elengedethetetlen Bmx-em, szóval azzal elleszek a hátra lévő két hónapban. Van mit gyakorolni a tükkeimen.

Azt nem mondanám, hogy Ausztriában hihtetlen sok baratom lett volna, de akadt pár. Mivel nem volt olyan erős a barátikötelék, ezért nem igazán hatott meg az, hogy ott kellett hagynom őket. Megjegyzem, szerintem őket sem hatotta meg a távozásom. Tehát, ilyen rettentő nagy pozitivitással érkeztem Gyulára, édesanyám társaságában.
-Megérkeztünk!-szólt oda nekem anya, ezzel megszakítva a csodálatos gondolat menetenet. Észre sem vettem, hogy már a nagyiék háza előtt állunk. Csak ültem és néztem kifelé a fejemből. Nem azért mert csodálkoztam, hanem azert mert minden olyan új.
-Mira, kérlek siess, rengeteg mindent kell kipakolnunk!- szólított megint anyu.
-Jó,jó! Megyek már!-nagy nehezen kimásztam az anyósülésről, és elkezdtünk cipekedni. Amikor meglátott a mami és a papi, rögtön jöttek segíteni, persze csak a hosszú üdvözlés után. A nagyszüleim igazán fiatalosak, és ez nem csak kinézetükön, de életstílusukon is megmutatkozik. A ház kertje valami csodás, a ház maga pedig nagyon modern. Szerencsére kaptam egy külön szobát, ami hát lilia, mert régen állítólag szerettem a lilát. Mindegy is, ez legyen a legkevesebb, becuccoltam a szobámba és elkezdtem kipakolni. Utálok pakolni, ezért hamar meguntam. Hiányzott már a biciklim, úgyhogy úgy gondoltam összerakom,és gurulok vele egy kicsit. Átöltöztem bicózós ruhába, ami egy hosszúnadrágot és pulcsit takart, mert kicsit hűvös volt már így este felé.

Gyorsan bevédőztem a fejemere vettem a sisakot, elköszöntem anyuéktól, és már a biciklin is voltam. Úgy emlékeztem van itt valahol egy skate park. Nem csaltak az emlékeim, bő 10 perc után megtaláltam. Nincs is messze a nagyiék házától, és nincs épp senki a pályán. Tökéletes. Így lesz időm bénáskodni, ugyanis, már egy hete nem bmx-eztem, a pakolás és költözés miatt. Rögtön elkezdtem tekerni és be is adtam az első trükköt, ami egy kp volt. Siker, nem estem. Ekkor vettem észre, hogy érkezett egy csapat fiú, akik mind engem bámulnak. Nem érdekelt. Megszoktam már, hogy egy bmxező lányt, érdeklődő vagy megvető pillantások fognak érni. Tovább bicikliztem, majd elmentem a táskámhoz vízért.
-Halííííííí-gurult oda mellém valaki, aki rém hosszúra nyújtotta az I betűt.-Nagyon jó trükköket csináltál, engem nem akarsz megtanítani?-ezen elnevettem magam.
-Szia. Elszőször is köszi, másodszor pedig, más lánynál ne próbálkozz így.-láttam el tanáccsal a barnahajú kisfiút.
-Ohh, az csak Poééééén volt.-szólalt meg újra...sajnos. Nem akartam bunkó lenni, de nem igazán akartam társalogni. Pláne nem fiúkkal.
-Góg Imi vagyok.-nyujtotta a kezét. Hát akkor nekem is muszáj lesz bemutatkoznom...
- Pintér Mira.-montam, majd kezet ráztunk. Itt reméltem, hogy elmegy, és hagy egy kicsit biciklizni, de természetesen nem. Miért is tette volna azt?
-Nincs kedved odajönni hozzánk? A többiek is szívesen megismernének.- abban biztos vagyok, gondoltam magamban, ő pedig csak mondta tovább.
-Nem, köszi, inkább kihagynám. Jó nekem egyedül, amúgy is éppen indulni készültem.- sajnos ezt kellett tennem, majd holnap visszajövök korán, amikor nem lesznek itt.
-Új vagy erre felé?-ezt nem hiszem el.
-Ami azt illeti, igen. De most már tényleg mennem kell. Szia.-köszöntem el, és hatalmas gyorsasággal indultam kifelé, Imi pedig visszament a fiúkhoz.
-Szia!-köszönt nekem ordítva az egész banda.
-Sziasztok!-erőltettem magamra egy csodás mosolyt, majd hazamentem...

Vacsi után gyorsan csekkoltam az instagrammot és a facebookot.
@imigog követni kezdett
Imi Góg ismerősnek jelölt.
-Istenem-gondoltam magamban. Ezen kívül belájkolta az összes képem instán, nem viccelek. Az összeset. Majd jött amitől féltem.

Imi Góg: Szia Mira😊
Mira Pintér: Szia
Imi Góg: Nem kellett volna úgy haza sietned, a fiúk azt mondták nyugodtan lóghattál volna velünk. 😛
Mira Pintér: Nem igazán szeretek ismeretlenekkel "lógni"
Imi Góg: Holnap kijössz bmx-ezni?🚲
Mira Pintér: Mikor lesztek kint?
Imi Góg: Ugyan úgy mint ma😄😄
Mira Pintér: Akkor nem
Imi Góg: Miért??
Imi Góg: Mira?
Imi Góg: Haaaa?

Ezzel szépen befejeztem a beszélgetés. Nincs szükségem egy csapat nyomulós fiúra.