Trinity:
Két héttel a szemeszter megkezdése után pontosan az történik, amire számítottam. A főnököm egy seggfej, aki előszeretettel zsarol akkor is, amikor a tanulmányaim múlhatnak azon, hogy bemegyek-e dolgozni, az edzések ezerrel pörögnek, a beadandók száma már most ijesztő és az orvosi szak harmadéveseként elkezdenek megismertetni az alaptudományokkal. Amikor anno erre a szakra jelentkeztem, pontosan tudtam, hogy mit vállalok és ha újra kellene kezdenem, akkor is így cselekednék, mert embereket akarok menteni, ahogy anno engem is megmentettek, de ettől még riasztó a gondolat, hogy jövőre azon izgulhatok majd, hogy az orvosegyetemi felvételim sikeres lesz-e.
Két hete megy a suli, de már most tiszta stressz vagyok és alig van időm a barátaimra és a családomra, amitől pocsék gyermeknek és barátnak tartom magam, de esküszöm, hogy nem direkt csinálom. Szimplán az egyetem, a meló, az, hogy ne nyírjam ki Rydert és az edzések annyi időmet és energiámat elveszik, hogy néha azt érzem, hogy meghalni sincs időm. Mázli, hogy nincs még egy pasi is a nyakamban, akivel foglalkoznom kellene.
Nem hittem, hogy valaha ezt mondom, de jó, hogy a srácoknál lakunk, mert sajnos igaza volt Zacknek, amikor rávett erre. Ha valamiben tévedek, akkor azt elismerem és most ki kell mondanom - még ha csak magamban is -, hogy amennyiben még otthon laknék, biztos, hogy nem bírnám. Így is hullának érzem magam, ha minden nap otthonról kellene bejárnom a kampuszra és oda kéne hazamennem, akkor tuti, hogy már összeestem volna végkimerülésben. Ráadásul így nem kell anyáéknak magyarázkondom, hogy mégis mi az új munkám, ahova éjjelente kell bejárnom. Alapvetően őszinte a kapcsoltunk, de lehet, hogy jobb, ha nem tudnak róla, hogy abban a bárban dolgozom, amit az a volt osztálytársam üzemeltet, aki biztos, hogy nem százas. Arról sem tudnak, hogy tavaly meglátogatott a Charityvel közös otthonunkban és felpofozott, mert semmi kedvem nincs ahhoz, hogy az édesapámat és a bátyámat csak a börtönben láthassam, emberölés miatt. Jobb ez így mindenkinek, jobb a békesség. Az egyetlen baj ezzel, hogy így a személyes poklomban lakom, ami még feszültebbé tesz.
Már egészen jól megszoktam a fiúk kis rendszerét és az együttélés is viszonylag jól megy, de Ryderrel a helyzet baromi kellemetlen tud lenni a legutóbbi kettesben maradásunk óta és ő nem könnyíti meg a dolgot, hogy egyszerűbb legyen. Sikerült elérnie, hogy amikor csak tudok, Derekhez meneküljek, hogy tanulni tudjak, mert ha nem teszem, akkor az új hobbiját csinálja, ami pedig a "hogyan bosszantsuk Trinity Coopert" tevékenység. Szinte biztos vagyok benne, hogy szándékosan visz haza akkor is csajt, amikor tudja, hogy otthon vagyok. Nyilván amikor belementem abba, hogy beköltözöm hozzájuk, tudtam, hogy mire vállalkozom. Négy hokis nem a legdiszkrétebb szerető, ha lehet így fogalmazni. Zack és Charity szerelmeskedését már megszoktam, hiszen nálunk is tapasztaltam, viszont a másik három fiú szokásai újak nekem. Nem vagyok kislány, sem pedig szégyellős, de néha még az én arcom is elpirul, amikor hallom őket. Warren legalább arra figyel, hogy akkor ne legyen nővel, amikor kettesben lennénk együtt vagy ha van is, akkor is a szobájába zárkózik vele, de Ezra és Ryder nem viszik a szobájukba a csajokat. Ezt persze tudtam, de nekik nem is céljuk a diszkréció. Ezra kifejezetten élvezi a helyzetet, amikor egyszer megkérdeztem, hogy ugyan már mi kifogása van a saját szobájában történő aktusok ellen, szimplán annyit felelt, hogy semmi, csak izgatja, hogy rajtakaphatják. Persze a lebukás veszélye valóban izgató, na de ő nem is igyekszik visszafogott lenni. De mentségére legyen mondva, hogy legalább engem próbál nem kellemetlen helyzetbe hozni, ellenben Ryderrel, aki szerintem kifejezetten élvezi, hogy az agyamra megy azzal, hogy akkor van nővel, amikor én tanulni szeretnék. Csak fenyegetésnek szántam, de ha így folytatja, nincs kizárva, hogy valóban levágom a farkát, a hogy azt Zacknek mondtam a beköltözésem előtt.
Miatta nem az a hely a mentsváram, ahol lakom, hanem Derek lakása és bárja vagy az edzések vagy a suli, ahol korrepetálok egy kislányt. Hannah-t évekkel ezelőtt vettem a szárnyaim alá, mint egyfajta pótnővér, segítek neki, amiben csak tudok. Az iskolájába már simán van bejárásom, így oda beszéltük meg a korrepetálásokat, a könyvtárba. Előző héten ez elmaradt, mert az anyukájával még elmentek nyaralni egyet, mielőtt teljesen beindulna a mókuskerék. Valószínűleg ezért - és mert ha nem muszáj, nem beszélgetek a fiúval - ér váratlanul, amikor leparkolok az iskolánál és meglátom, hogy Ryder éppen a csomagtartójából emel ki egy nagy táskát. Annyira elönt egy pillanat alatt a méreg, hogy amint leállítom a motort, felkapom a táskám és elindulok felé.
- Te... mégis mit keresel itt? - érek oda hozzá és bármennyire szeretnék ellenállni a kísértésnek, végigfuttatom a tekintetem rajta.
Persze ettől csak még bosszúsabb leszek, mert megint azzal szembesülök, hogy Ryder ma is jól néz ki. Mostanában egyre több férfi jár melegítőbe olyan helyekre is, ahova régen normálisan felöltöztek a férfiak és lehet, hogy én vagyok válogatós és velem van a baj, de szinte herótot kapok ettől. Ezzel szemben ez a seggfej itt előttem sosem engedné meg magának, hogy melegítőbe menjen el az egyetemre például, ahhoz túlságosan figyel a megjelenésére. És pont azt viseli, ami hatalmas gyengém, a fekete farmerbe bújtatott izmos lábakra hosszú vászonkabát lóg, ami szerintem baromi jól tud állni egy férfinak, alatta pedig egy sötétkék felső feszül a mellkasára. Nem látom, de biztos vagyok benne, hogy a szokásos kiegészítők is rajta vannak és az összképnek hála megnő bennem a késztetés, hogy felpofozzam.
- Én is örülök - csukja le a csomagtartó tetejét és feldobja a táskát a vállára.
- Komolyan kérdezem, Ryder! Ez az egyetlen hely, ahol nyugtom lehetett volna, férfiaktól...
- És tőlem - szúrja közbe, de nem törődöm vele.
- ... távol. Mit csinálsz itt? - kérdezem szavakra bontva.
Ryder ártatlan tekintettel az iskola felé pillant, majd vissza rám, de az égkék szemei csillogása elárulja, hogy mennyire élvezi a helyzetet.
- Ezt én is kérdezhetném tőled - biccenti oldalra a fejét az arcomat fürkészve. - Múlt héten nem voltál itt.
A kezem ökölbe szorul és a táskám pántját is jobban kezdem szorítani a vállamon.
- Ryder...
- Nyugi, picinyem! - nevet fel a fiú, félbeszakítva engem, majd a sulihoz tartozó jégcsarnok felé biccent. - Csak a kicsik hokicsapatához jöttem. A nyáron jelentkeztem önkéntes segédedzőnek és itt ragadtam. Heti kétszer van edzés délutánonként, nem követlek vagy ilyenek.
- Ilyenre nem is gondoltam - feszül meg az állkapcsom is.
- Nem kell egy helyen lennünk, ne aggódj. Én a csarnokban leszek, te meg gondolom az egyik tanteremben.
- A könyvtárban - javítom ki, mire Ryder elvigyorodik.
- Az egyetem könyvtára már nem elég kielégítő számodra?
Ha nem tudnám, hogy Derek nem mondta senkinek a tavalyi könyvtári kalandunkat, akkor azt hinném, hogy arra céloz, de most szerintem szimplán arra utal, hogy túlhajtom magam. Ugyanis Ryderrel kábé ennyiben ki szokott merülni a kommunikációnk mostanában. Ő beszól, hogy folyton rohanok és nem lazítok eleget, én visszavágok valamivel, majd nem szólunk egymáshoz. Persze nekem ez tökéletesen megfelel, mert egyrészt: már ez is több, mint amennyit szeretnék; másrészt pedig: így is képes elérni, hogy el akarjam küldeni a francba.
- Korrepetálok egy kislányt már évek óta, ha éppen tudni akarod, hozzá jöttem.
- Remek! Akkor megnyugodhatsz és egészen nyugodtan kiverheted a fejedből a gondolatokat, hogy hogyan nyírj ki itt a parkolóban, mert elég kicsi az esélye annak, hogy összefutunk majd itt. Ha csak nem akarod kiengedni a gőzt és kihasználni, hogy üresek a termek ilyenkor már, mert ebben az esetben...
- Ha ezt a mondatot befejezed, esküszöm, hogy tökön foglak rúgni - szakítom félbe, mielőtt a mondandója végére érne, amitől neki csak szélesedik a vigyora.
- Értettem - bólint, majd kacsint egyet. - Ha meggondolnád magad, tudod, hogy hol találsz - indul el a csarnok felé, meg sem várva a válaszom. - Egyébként - fordulva vissza és hátrálva folytatja az útját -, imádom, amikor olyan tüzes tekintettel nézel rám, mint ahogy most tetted.
Szívem szerint utána mennék és megfojtanám egy kanál vízben, de talán meg kellene várnom, hogy Warren befejezze a jogi tanulmányait, hogy legyen egy jó ügyvédem. Bár nem biztos, hogy elvállalná az ügyem, ha kinyírnám az egyik legjobb barátját. Talán most mindegy is, mert mire a gondolat végére érek, Ryder eltűnik a csarnokban, én meg hülye lennék utána menni. Így is eléggé befeszültek az izmaim ebben a pár percben is, amit vele töltöttem. Esküszöm, hogy a nyakam elkezdett fájni ettől a párbeszédtől. Ha én nem intézem el őt, akkor szerintem előbb vagy utóbb ő fog a teljes idegösszeomlás felé lökni, ami nem túl pozitív, ha azt vesszük figyelembe, hogy sebészként nekem acél idegek kellenek majd.
- Már kinyitottam a háziknál - néz fel rám Hannah, amikor beérek hozzá a könyvtárba.
Ahogy rám néz a nagy szemeivel, egy kicsit elönt a bűntudat, amiért megvárattam, ráadásul pont Ryder miatt. Nem kellett volna annyi időt sem szánni rá, mint amennyit szántam, de igyekszem átállni arra az új filozófiára, amit Derek megint tanácsolt a minap, hogy nem ragadok le a múltban, hogy azon rágódjak.
Akkor Rydert miért utálod még mindig?
Azonnal adok egy pofont a belső hangnak, amelyik ezt kérdezi, mert... a fenébe! Ryder más eset. Ő teljesen összetört anno, nem engedhetem meg sem neki, sem magamnak, hogy esetleg megint közel engedem magamhoz és utána hagyom, hogy megint megbántson. Ráadásul eddig nem úgy tűnik, mint aki olyan nagyon sokat változott tavaly óta. Az egyetlen dolog, amivel azt tudná bizonyítani, hogy talán nem olyan nagy seggfej, az az, hogy rendszeresen bejár Kyle-hoz, bár a vele való viselkedésével kapcsolatban is lehetne vitatkozni.
Gyorsan összeszedem magam, mielőtt teljesen elvesznék a vele kapcsolatos gondolatmenetekben, mert nem érdemli meg, hogy ennyit gondolkozzak rajta, ellenben az itt ülő tíz évessel, aki arra vár, hogy segítsek neki.
- Sok van belőle? - ülök le a mellette lévő székre és a kabátomat leterítem a háttámlára.
- Két matek feladat, egy irodalom és egy nyelvtan. Biológiából kellett rajzolni valamit, de azt már megcsináltam az egyik szünetben és a tanárnő azt mondta, hogy jó lett.
- Melyikkel szeretnéd kezdeni?
Hannah néhány pillanatig csak kapkodja a tekintetét a két nyitott könyv között, majd egy kis sóhajjal maga elé húzza a matekot.
- Hiányzik a nyár - jegyzi meg közben, amitől nekem el kell fojtanom egy mosolyt.
Hannah alapvetően egy nagyon szorgos és aranyos kislány, nem beképzeltségből, de egy kicsit magamat látom benne. Persze nem akarok álszent lenni, nekem volt egy időszakom, amikor marhára nem érdekelt a suli, mert minden sokkal fontosabb volt, talán pont akkor, amikor annyi voltam, mint most Hannah, de a mostani énemre egyértelműen hasonlít. És én is maximálisan egyetértek a kijelentésével, én is visszamennék nyárra, amikor a legnagyobb gondom az volt, hogy majdnem minden nap kellett mennem dolgozni. Mondjuk, ha figyelembe veszem a körülményeket, akkor ez pont annyi probléma, amennyit már soknak mondok, de akkor még ezt is el tudtam viselni, mert a családommal és a barátaimmal töltött idő adott annyi erőt, hogy ne okozzon nehézséget elviselni azt a barmot, aki a főnökömnek hívja magát. Voltam nyaralni a szeretteimmel, volt időm bulizni és élvezni a jóképű férfiak társaságát.
Csak két hete volt, de már most úgy érzem, mintha hónapokkal ezelőtt történt volna mindez. Pont, mint a meleg, ami már a szemeszter második hetén eltűnt, mintha nem is lett volna. Mindettől megesik rajta a szívem és adok neki még egy kis időt, mielőtt nekiállnánk a háziknak.
- Jó volt a múlt heti kiruccanás anyukáddal?
A kérdéstől azonnal megcsillan a kislány szeme és heves bólogatásba kezd.
- A nagyiéknál voltunk. Ők nem régen költöztek egy tengerparti házba. Maga a ház nem nagy, de annál jobb, mert nagyon szép és családias. Minden nap mentünk a partra és ott voltunk egészen estig. És anya megengedte, hogy kicsit tovább legyek fenn, hogy kártyázhassak a mamáékkal.
Olyan átéléssel és csillogó szemekkel mesél, hogy melegség árad szét a mellkasomban a látványától. Én is szerettem kislányként tovább fent lenni a tesóimmal és játszani. És imádok a mai napig a mamáékkal lenni, amikor időm engedi. Tudom, hogy mindezek a pillanatok mekkora kincset is érnek majd később.
- Akkor sikerült egy kicsit feltöltődni még utoljára - mosolygok rá, mire ő hevesen bólogatni kezd.
- Te is voltál nyaralni?
- Én még a nyár elején. Most a legutolsó dolog, ami új inger volt számomra, az egy költözés. A legjobb barátnőmmel négy fiúhoz költöztünk - sóhajtok fel a hajamba túrva.
Még most sem akarom elhinni, hogy rávettek erre, pedig tényleg kezdem megszokni. Furcsa ez a kettősség bennem és nem a kedvenc érzésem.
- És helyesek? - kérdezi vigyorogva, nekem pedig leesik az állam.
Ebben a korban még nem undorítónak kéne lennie a fiúknak és a szerelemnek?
Inkább leszerelem, mielőtt bele kellene mennem egy tíz évessel a Ryder-témába.
- Azt majd a következő alkalommal mesélem el - koppintok az orrára. - Most nézzük azt a házit. Minél előbb elkezdjük, annál előbb be tudjuk fejezni.

Ryder:
Kaylee nem a legcsendesebb lány, akivel valaha dolgom volt. Azt is mondhatnám, hogy hangos és határozott, miközben a kanapénknál diktálom a tempót, ő pedig vonaglik előttem. Alapvetően szeretem, ha egy nő tudja, hogy mit szeret az ágyban és nem fél kimondani, hogy mi esik jól neki és mi nem, de most lejjebb kellene vennie a hangerőből, mert nem vagyunk egyedül itthon. Charity és Zack ugyan együtt ebédelnek Charity családjánál, de a másik három lakótársunk még zavaró tényező lehet. Egy biztosan, mégpedig, aki mostanában csak akkor dugja ki a fejét a szobájából, amikor enni akar vagy a fürdőbe megy. Trinity már kábé az első szemeszteri nap után átváltott szellem módba és azóta alig látjuk. Reggel megy, este jön és akkor is maximum a vacsoránál beszél velünk pár szót. Vagyis a többiekkel, mert velem csak akkor áll szóba, ha le kell harapni a fejem, de azt előszeretettel megteszi. Tegnap meg is jegyeztem neki, hogy mást is haraphatna rajtam a fejemen kívül, mire közölte velem, hogy még egy ilyen beszólás és tényleg levágja a farkam. Érdekes, hogy nem bír engem és arról, hogy újra legyen köztünk valami, számára olyan sátáni dolognak számít, mintha azt mondanám, hogy áldozzunk együtt kecskét, de a farkammal folyamatosan foglalkozik. Kár, hogy nem a pozitív értelemben. Bár talán nem kellene annyira zavarnia, amikor helyette megteszik mások, mint például a lány, aki éppen a háttámlába kapaszkodva pucsít be jobban nekem és egyre jobban zihál. Nem pont így terveztem a szombat délelőttöm, de határozottan nem panaszkodom, amiért így alakult. Jobb is, hogy levezethetem a stresszt, ami amiatt van bennem, hogy mennyire feszült itthon a hangulat, mióta a lányok itt vannak. Trinity kábé megöl a szemével, de közben fel is fal, ahányszor csak meglát. És Kaylee azt is elfeledteti velem, hogy még sehogy nem áll a csapat, mert az edző még mindig válogatja az újoncokat. Már két hete megnéztük őket és van pár nagyon ígéretes személy, de még mindig nincs meg a teljes csapat és bár én nem készülök a profik közé, mint Warren vagy Zack, nagyon zavar, hogy nincs kész a csapat, a szezon meg heteken belül elindulhat.
- Hé! - hasít a levegőbe egy hang, ami nem Kaylee szájából jön és ettől felkapom a fejem.
Trinity olyan dühös tekintettel áll mellettünk, hogy azt érzem, hogy a benne lévő tűz felemészt. Ha nem lennék épp egy menet közepén, akkor biztos, hogy ettől a nézésétől a farkam vigyázzba vágná magát. Bár az is igaz, hogy Trinity puszta látványától is szűk lesz a nadrágom.
Kaylee viszont nem olyan lelkes a találkozástól. Nem ijed meg és nem kezdi el takargatni magát, de elválik tőlem és jeges tekintettel kezdi méregetni Trinityt.
- Jaj, bocsi, megzavartam valamit? - vonja fel a szemöldökét az újonnan jött, összefonva a karjait a mellkasa előtt.
- Mégis mit k...
- Képzelek? - szakítja félbe és negédesen elmosolyodik. - Azt, hogy lényegesen hangosabbak vagytok, mint kellene. Értem én, Ryder egy igazi csődör - forgatja meg a szemét -, de mi lenne, ha nem visítanál úgy, hogy Bostonban is hallják? Vagy legalább fogd be a száját vagy tömj bele valamit - néz rám.
A teste meg van feszülve, a tűz a szeméből olthatatlannak tűnik. Tartanom kellene ettől. Fel kellene, hogy idegesítsen az, hogy félbeszakított minket, valahogy mégsem érkezik düh. Bosszantani nyilván bosszant valamennyire, de mégsem borulok ki annyira, mint amennyire talán kellene. Sőt, ami azt illeti, Trinity teljesen eltereli a figyelmem Kaylee-ről, ami marha kellemetlen, ha azt vesszük figyelembe, hogy Trinity egy melegítő nadrágban és nagy pulcsiban áll itt és gyakorlatilag ki nem állhat, míg Kaylee komplett fehérnemű szettel készült csak nekem és néhány pillanattal ezelőtt még benne voltam. És Trinity mégis képes elérni, hogy minden figyelmemet neki szenteljem.
- Komolyan, Ryder, eddig elviseltem ezt, de van, aki tanulni szeretne és...
- Áh - szakítja félbe Kaylee egy negédes mosollyal -, te vagy a lány, akiről mesélte Ryder, hogy olyan sokat tanul, hogy alig látni, pedig egy házban laktok.
Trinity megint rám kapja a tekintetét, nekem pedig megfeszülnek az izmaim, mert már látom, hogy ebből csak rosszul jöhetek ki.
- Jó tudni, hogy ilyen szépeket mondasz rólam másoknak - mosolyodik el gúnyosan a lány. - Tudod... mit is mondtál, hogy hívnak? - harapja félbe a mondatot, közelebb lépve a partneremhez, mintha a lány nem lenne tök pucér.
Erre is csak Trinity képes. Lefogadom, hogy Charity teljes zavarban lenne ebben a helyzetben és szinte biztos vagyok benne, hogy a legtöbb csaj sem tudná ennyire magabiztosan kezelni ezt. Nem hogy nem tudná kezelni, de eszébe se jutna egyiknek sem félbeszakítani az aktust ilyen könnyedén.
- Kaylee - dobja meg a haját a vendégem.
- Aha, szóval az van, Kathie...
- Kaylee - javítja ki.
- Jaj, bocsánat, nem azt mondtam? - pislog ártatlanul Trinity, amitől nehezemre esik nem mosolyogni. - Mindegy - legyint -, a lényeg, hogy van, aki nem csak a diákszövis bulik körül éli az életét. Másoknak vannak komoly céljai is, amikért igyekszik tenni - biggyeszti le az alsó ajkát.
Szinte már készülök, hogy szét kell majd választanom őket, mert egymásnak esnek és hajtépés lesz a vége. Kaylee nem viseli olyan jól, ha lekezelik, ennyire már ismerem. Nem vagyunk elválaszthatatlanok és biztos, hogy egy pár sem leszünk soha, de a kefélés mellett néha szoktunk komolyabbnak számító dolgokról is beszélgetni és tudom, hogy mennyire nem viseli jól, ha valaki úgy viselkedik vele, mint ahogy azt most Trinity tette. Ahogy a vetélytársakat sem szereti, márpedig Trinityt erősen annak tekinti, ez látszik a szemén és biztos vagyok benne, hogy ez Trinitynek is feltűnt és baromira élvezi is az eféle fölényét.
- Tudod, hogy mi a te valódi bajod? - érinti meg Trinity vállát Kaylee, mintha együttérezne. - Szerintem túl feszült vagy - simogatja az előbb említett testrészét Trinitynek, majd rám pillant. - Talán neked is kellene egy kis stressz levezetés. Mit gondolsz, Ryder, bevesszük a játékunkba? - karolja át a lányt és megpróbál az arcához nyúlni, de Trinity elkapja a kezét.
- Kihagyom - szisszen fel, mintha bánná -, tudod, én egyedül is ki tudok elégíteni egy férfit, nem kell plusz egy harmadik partner - villant rá gúnyos mosolyt ezúttal, amitől Kaylee teste negfeszül.
Ha most nem lépek közbe, akkor biztos, hogy tényleg hajtépés lesz a vége.
- Na idefigy...
- Talán ezt el kellene napolnunk - szakítom félbe az épp robbanni készülő partnerem.
- Hogy mi van? - kapja fel a fejét és felvonja a szemöldökét.
- Eléggé feszült lett a hangulat. Talán jobb lenne, ha elnapolnánk akkorra, amikor teljes a nyugalmunk - simítok Kaylee arcára, amitől azonnal elgyengül.
Nem szép dolog manipulálni őt, de ez van, vállalom a dolgot és ki is használom, ha ezen múlik, hogy ne essenek egymásnak.
- De komolyan befejezzük ezt, ugye?
Trinity gúnyosan felhorkan, amivel marhára nem segít a helyzeten és ezzel kiszakít belőlem egy morgást.
- Basszus, mi lenne, ha hagynád, hogy elintézzem ezt és nem reagálnál mindenre? - nézek rá összevont szemöldökkel.
Értem én, hogy nem bírja a képem és ahogy azt már neki is elmondtam, még meg is értem, de baromira bosszant, hogy ennyire ítélkezik minden tettem fölött és nem is próbál pozitív fényben látni.
- Talán nem kellene semmit sem elintézned, ha nem lettetek volna olyan hangosak, hogy még a holtakat is felveritek. Az istenit, Ryder, megígértük, hogy nem kell változtatnotok a szokásaitokon, de legalább szólnál előre, hogy elhúzhassak innen, amíg te más csajokat döngetsz!
- Ha nem tudnám, hogy mi van, még megvádolnálak, hogy féltékeny vagy - jegyzem meg, idegesen a hajamba túrva.
- A lehető legkevésbé sem, de tudod van, akinek tanulnia kell, mielőtt elhúzna dolgozni és úgy baromi nehéz koncentrálni, hogy közben egy csaj visongat a nappaliban. Így is túl sokat hallok belőletek, nem hogy úgy, hogy abban a szobában csináljátok, ami az egyik legközelebb van az én szobámhoz!
- Azt mondod, hogy nem kell megváltoztatnunk az itthoni rendszert, de közben abba is beleszólsz, hogy hol csinálhatom egy csajjal! - lépek közelebb hozzá.
- Marhára nem érdekel, hogy hol és mit csinálsz egy csajjal, csak szólj előtte, hogy elhúzhassak innen valami nyugodt helyre! - emeli meg a hangját.
- Lassan azért is engedélyt kell kérnem tőled, hogy lélegezhessek! - váltok én is hangosabbra.
- Ne emlegesd már a dugást és a lélegzést egy lapon és ne állíts be úgy, mint valami merev, házsártos tyúkot, mert rohadtul nem vagyok egyik sem!
- Merev, házsártos tyúk? Merev, házsártos tyúk? Trinity, az ég szerelmére, eszembe sem jutna ilyet mondani rád!
- Érdekes, arról mesélsz más csajoknak, hogy túl sokat tanulok.
- De azt sem ilyen értelemben, mint amilyennek neked tűnik, csak egyszerűen képtelen vagy egy kicsit is látni a jó oldalamat.
- Talán mert erre adtál okot! - kiabálja és én is szóra nyitom az ajkaim, hogy válaszoljak, de újabb hang hasít a levegőbe.
- Mégis mi a fene folyik itt?
Mind a ketten felkapjuk a fejünket és csak most tűnik fel, hogy Kaylee közben elkezdett öltözködni.
Az új hang a lépcső felől érkezett, mégpedig Warrentől, aki mögött ott áll Ezra is.
- Kérdezzétek Rydert és a barátnőjét - túr a hajába idegesen Trinity és látom, hogy a keze remeg.
- Nem vagyok a barátnője!
- Nem a barátnőm! - javítom ki Trinityt egyszerre a vendégemmel.
- Tök mindegy, őket kérdezzétek.
- Te haraptad le a fejem minden kis szarságért most is - jegyzem meg, amitől Trinity csak még idegesebb lesz.
- Én nem haraptam le a fejed, de a csajod...
- Nem vagyok a csaja! - szól közbe újra Kaylee és ő is egyre feszültebb.
- Marhára nem izgat, csak... csak szeretnék egy kis nyugalmat, érted? - gyengül el a hangja és mintha meg is remegne. - Csendet és nyugalmat és...
- Trinity, semmi baj - szól hozzá finoman Warren. - Kaylee, megkérhetlek rá, hogy máskor folytassátok ezt Ryderrel? - néz a már ismerős lányra, aki azonnal behódol neki. - Ezra, csinálj Trinitynek egy teát, Ryder, te pedi öltözz fel és kísérd ki a vendégedet.
Ezra azonnal bólint és Trinityhez megy.
- Gyere, szépségem, egy jó kis tea majd segít lenyugodni - karolja át és elkezdi kivezetni a konyhába.
Nekem sem kell kétszer mondania, azonnal felveszem a ruháim és az ajtóhoz kísérem Kaylee-t.
- Bocs a kis kellemetlenségért, legközelebb nem fordul elő - ígérem, mire a lány benéz mellettem, mintha Trinity még mindig hallana minket.
- Az a csaj egy merő görcs.
- Nem - sóhajtok fel -, igazából nagyon jófej, csak tegnap sokáig dolgozott, ma pedig korán kelt, hogy tanulhasson a mai műszakja előtt és kicsit kimerült - védem ösztönösen. - Valójában nem ilyen, engem nem bír.
- Akkor hülye.
Ismét nemleges választ kap, ahogy megrázom a fejem.
- Rászolgáltam. Trinity tényleg....
Tökéletes. Fantasztikus.
Mind a két szó a nyelvem hegyén van, de inkább ráharapok arra.
- Bejön neked - vigyorodik el Kaylee.
- Csak nem bánnám, ha nem utálna - vonom meg a vállam és elterelem a témát. - De ezt bepótoljuk majd, ígérem.
- Helyes - ugrik egyet -, ezt meg befejezem magam. Majd rád gondolok közben, ne aggódj - ad puszit, majd elindul a kocsija felé, de félúton megtorpan és visszafordul. - Oh és, Ryder!
- Igen?
- Ha egy jó beszélgetésre lenne szükséged, akkor is szólj. Szívesen hallanám, hogy milyen is ő valójában a te szemedben - küld felém kedves mosolyt, aztán magamra hagy, mielőtt bármit is mondhatnék.
- Mi volt ez az egész? - szegezi nekem a kérdést Warren, amint visszaérek a nappaliba.
- Hangosak voltunk, Trinity meg berágott ránk emiatt - vonom meg a vállam.
- De te tudtad, hogy Kaylee milyen és azt is, hogy Trinity itthon lesz - fürkészi az arcom.
Kezd a tököm tele lenni, hogy a barátaim ekkora baromnak tartanak Trinity miatt.
- Igen, szeretem piszkálni Trinityt és nyílt titok, hogy akarom őt, de nem célom teljesen kikészíteni. Ahelyett, hogy emiatt cseszegettek, talán arra kellene figyelnetek, hogy még csak két hete megy a szemeszter, de ő már most teljesen hulla és egy percet sem pihen - túrok a hajamba megfeszült izmokkal.
- Én nem akarlak cseszegetni - rázza meg a fejét Warren komoly tekintettel. - Nem akarok ellened fordulni, csak szeretném, ha senki nem érezné magát rosszul itthon. Sem te, sem ő. Bocs, ha úgy érzed, hogy ellened vagyok.
Elszégyellem magam, amiért így ráförmedtem, mert ha valaki, akkor Warren baromi hűséges barát, a legnagyobb szarban is ott lenne mellettem, csak én is kivagyok ettől az egésztől.
- Tudom, hogy nem ez volt a célod, bocs, hogy rád förmedtem.
Warren halvány mosollyal legyint egyet.
- Van egy jó hírem - tereli el a témát.
- A lányok kiköltöznek? - vigyorodom el.
- Seggfej! - nevet fel. - Nem, de írt az edző, be kell mennünk délután.
- Ma már volt egy edzés - vonom össze a szemöldököm értetlenül.
- Nem is amiatt. Megvannak az új csapattagok, mindenkit behívott, hogy lássuk őket játszani.
- Na végre! - sóhajtok fel megkönnyebbülten, de aztán én terelem el a témát. - Megyek, bocsánatot kérek Trinitytől - biccentek a konyha felé, mire ő bólint egyet. - Oh, és, Warren, amit a költözésről kérdeztem, az előbb...
- Tudom - szakít félbe egy újabb bólintás kíséretében, amitől halvány mosolyra görbülnek az ajkaim, mielőtt kimegyek a konyhába.
Amikor belépek oda, Ezra a vízforralónál áll, Trinity pedig az asztalnál ül és a vörös srácot figyeli, de az érkezésemre mind a ketten felkapják a fejüket. A lány szeméből semmit nem tudok kiolvasni csak is mérhetetlen fáradtságot. Warren is bejön utánam, de nincs semmilyen inger, ami el tudná szakítani a tekintetem Trinityről.
- Sajnálom, hogy zavartunk - kezdem a bocsánatkérést, amitől a lány látványosan megdöbben. - Nem állt szándékomban felidegesíteni téged. És szeretném tisztázni, hogy soha, senkinek nem mondok rosszat rólad, amit Kaylee mondott, azt sem olyan kontextusban meséltem neki, mint ahogy az most lejött. Bocsánatot szeretnék kérni emiatt az egész miatt és amiért azt hitted, hogy bántalak mások előtt.
Trinity minden egyes szavammal egyre döbbentebb lesz és már szinte készülök, hogy hozzám vágja, hogy a régen történtekért nem kértem bocsánatot, így ez most biztos kamu, vagy szinte a szavak égetik a nyelvem, de nem ez történik. Helyette küld felém egy halvány, szomorkás mosolyt és biccent egyet.
- Köszönöm, értékelem a bocsánatkérésed - feleli halkan.
Nem szent a béke és nem mondta, hogy megbocsájt, de én már ennek is örülök és csak reménykedem, hogy elhiszi, hogy komolyan gondoltam mindent, amit most mondtam.