Trinity:
Egy igazi idióta vagyok.
Egy hatalmas, felelőtlen idióta, akit behúztak a csőbe, méghozzá nagyon csúnyán. Három nappal ezelőtt, amikor Charity és Zack elhívtak az egyetem melletti kis kávézóba, hogy megbeszéljük, hogy mégis hogyan tovább a lakásunkkal kapcsolatban, hagytam, hogy Zack bedobja az egészségügyi érvelést.
Tavaly Charity és én együtt béreltünk egy kis házat. Nem volt hatalmas a hely, de kettőnknek nem is volt szüksége óriási házra, a célnak megfelelt nekünk: hogy legyen hol laknunk a szemeszter alatt és a lakbér is megfelelő legyen két olyan lánynak, akik hallgatókként csak részmunkaidőben dolgoznak. Viszont a már-már otthonná vált lakásunkból ki lettünk rakva, ugyanis a főbérlőnk és a férje háza, ahol ők éltek eddig, valamilyen baleset folytán kigyulladt. Szegény nő nagyon rosszul érezte magát, amiért elküld minket a házból, de nem volt más lehetőségük úgy, hogy a baba szinte bármelyik pillanatban megérkezhet hozzájuk. Nyilván nem voltunk elragadtatva a kialakult helyzettől, de nem is volt kérdés, hogy - a szerződésünkben leírtakkal ellentétben - azonnal kiköltözzünk. Egészen idáig mindketten a szüleinknél éltünk, de a napokban Charity elhívott a kávézóba, mondván, hogy van egy ötlete. Amikor megláttam, hogy a pasija is jött, már tudtam, hogy ebből nem jöhetek majd jól ki. A baj csak az, hogy az érveik túlságosan erősek voltak. Mivel későn derült ki, hogy repülünk az eddigi pecónkból, ezért kiesett minden lehetőség, ami szóba jöhetett volna. Az egyetem kollégiuma már tele van, a kampuszhoz közeli lakások is megteltek, vagy méregdrágák. Otthon sem maradhatunk a szüleinkkel, ugyanis mind a kettőnk családja túl messze lakik a sulitól. És ekkor jött az az érv, amit az én orvostanhallgató agyamnak nem lett volna szabad hallania. Mégpedig az, hogy teljesen kikészülnék a kialvatlanságtól, ha ott maradnék: a sok utazás, az éjszakai melóm, az edzés és a tanulás nem összeegyeztethető hosszú távon. Zack utolsó elkeseredésében dobta be ezt és ezzel sajnos sikerült is meggyőznie. Úgyhogy most van négy napom berendezkedni az üres szobába, amit a srácok kipakoltak nekem.
A legjobb barátnőm hokis pasija három másik hokissal lakik, akik belementek abba, hogy befogadnak minket, amíg nem jön egy jobb lehetőség. Ezzel alapvetően nem lenne baj. Ismerem a fiúkat, hiszen ez a harmadik évünk az egyetemen és Charity és Zack hat évig kerülgették egymást, mire végre tavaly összejöttek, plusz a bátyám amíg idejárt, ő is a csapatban játszott, így elég sok időt töltöttem már a srácokkal. A baj az, hogy az egyikkel még gólya korunkban kavartam és nem lett jó vége. Alapból nem vagyok egy túl haragtartó személy és nem is szoktam utálni az embereket, de ez a pasi elérte, hogy utáljam. Ryder Fitzgerald egy igazi seggfej és nem az aranyos fajtából. Ő a seggfejek királya, aki a két évvel ezelőtti kalandunk után másnap reggel képes volt annyira megbántani, hogy túl sok könnyet pazaroltam arra a farokra. Teljesen összetört. Vagy két órán át sírtam, miután elrohantam tőle és Charity alig bírt megnyugtatni, pedig ha valaki, akkor én nem vagyok a sírós típus. Charityvel ellentétben én nem szoktam úgy kimutatni az érzéseimet, mint ahogy ő igen, mindig igyekszem a tökéletes higgadtságra és arra, hogy az emberek ne tudják leolvasni rólam, hogy mit érzek, de aznap nem tudtam parancsolni az érzelmeimnek. És most... össze kell költöznöm a majommal, aki annyira kiborított két évvel ezelőtt, hogy a mai napig nem bírom elviselni.
Egyébként csakis magamnak köszönhetem az egészet. Sok mindent lehet mondani Ryderre, de azt nem, hogy nem néz ki jól. Az első alkalommal, amikor megláttam, levett a lábamról. Akkor még nem beszéltünk, abban sem vagyok biztos, hogy ő látott engem, de számomra nagyon is kedvemre való volt a látvány. Aztán úgy egy héttel később Ryder pár csapattársával mögöttem sétált a folyosón és épp egy kocsit elemeztek. Ryder valami olyasmit mondott, hogy állati jól néz ki és bármit megtenne, hogy kipróbálja, mire én a nagy számmal felé fordultam és azt válaszoltam, hogy "tisztában vagyok a külsőmmel, ennél jobb szöveggel kell előállnod, ha le akarsz venni a lábamról". Először csak pislogott, nem esett le neki, hogy a javamra fordítottam a szavait, de aztán elmosolyodott és megnyalta azt az idegesítően szexi száját. Ahogy végigmért közelebb lépett hozzám és azt válaszolta, hogy van egy olyan érzése, hogy engem nehezebb lenne levenni a lábamról, mint megszerezni azt az autót. Visszavágtam, hogy nyilván én megválogatom, hogy kiket engedek be, az autó nem tudja, majd faképnél hagytam. Onnantól kezdve Ryder ahányszor meglátott, igyekezett lebeszélni rólam a bugyit és az egyik bulin engedtem a vágyaimnak. Gyakorlatilag én szereztem meg őt, nem pedig fordítva, aztán meg is szívtam.
- Nem hiszem el, hogy rávettek erre - lép mellém vigyorogva Derek, a kezében babzsákfotellel.
Derek tavaly végzett az egyetemen, ő volt a hokicsapat kapitánya és elég hosszú ideig kavartunk. Párszor randiztunk is, megpróbáltuk komolyabbra fordítani a dolgot, de sajnos - vagy nem - szerelem nem alakult ki köztünk - egyikünknél sem -, így megmaradtunk nagyon jó barátok és ő ma már kapcsolatban van egy gyönyörű, Natalie nevű lánnyal. Natalie-val is többször találkoztunk már és kifejezetten kedvelem a lányt, aki nagyon boldoggá teszi Dereket. Annyira szép pár, hogy az néha már fáj annak, aki nézi őket. Legalább annyira, mint Charity és Zack látványa. Hat év után végre összejöttek és meg is járták a maguk poklát, de most csak egy másodpercre kell rájuk nézni, hogy az ember tudja, hogy mennyire odavannak egymásért. Éppen ezért költözött be kábé egy nappal azután, hogy igent mondtam, Zack szobájába Charity. Én nem tudom elképzelni azt, hogy együtt éljek a párommal már most, de egyrészt nekem nincs is ilyen problémám, másrészt, ha valaki, akkor Zack és Charity képesek ezt is megoldani.
- Legalább tegyél úgy, mint aki sajnál - nyújtom ki rá a nyelvem.
- Már miért kéne sajnálni? - lép be az új szobámba Ezra, az egyik új lakótársam. - Remek társaságod lesz, szépségem - karol át vigyorogva a vörös fiú.
- Emlékeztesselek rá, hogy én lány vagyok? - vonom fel a szemöldököm.
Ezra végigvezeti a tekintetét rajtam, különös figyelmet adva a melleimnek.
- Nem kell, tökéletesen látom - kacsint rám.
- És az megvan, hogy nőként négy pasival kell együtt laknom?
- Mindent biztosítunk neked és Charitynek, amire csak szükségetek van - jelenik meg Warren is.
Ez a srác egy csoda. Warren a világ egyik legédesebb embere és nem mellesleg állati jól néz ki. Néha szinte bánom, hogy pont Ryder akadt az utamba és nem Warren, de sajnos az eseteim az olyan szexi seggfejek, mint amilyen Ryder is.
Legalább a látványra nem lesz okom majd panaszkodni, amíg itt kell laknom. Nyílt titok, hogy a lakótársaim istenien néznek ki, úgyhogy a napi nyálcsorgatást letudhatom itthon. Charityvel sokszor beszéltük már, hogy szerintünk a hokicsapatba való belépéshez először azt a pontot ellenőrzik, hogy elég jól néz-e ki az adott személy, csak utána figyelik meg, hogy kellően tehetséges-e.
- Köszönöm - nézek a szemébe hálásan - de tudjátok, hogy mi az én igazi gondom.
- Mondtam, hogy a védettségemet élvezed - dugja be a fejét Zack is vidáman, a legjobb barátnőm kezét szorongatva.
Ja, mintha Rydert érdekelné, hogy Zack hegyibeszédet tartott neki arról, hogy hagyjon békén. Azt is csodálom, hogy volt benne annyi jófejség, hogy lelépett, amíg mi bepakolunk a szobába.
Nagy nehezen lenyelem ezt a megjegyzést és csak biccentek egyet.
- Zackkel pizzát akarunk rendelni most, hogy mindent behordtunk, beszálltok? - pillant körbe Charity csillogó szemekkel.
- Naná! Farkas éhes vagyok - túr a hajába Ezra.
Egyikünknek sincs ellenére a kaja. Már reggel nekiálltunk a költözködősdinek. A srácok segítettek otthon felpakolni a kocsira a cuccaimat, most pedig segítettek behozni. Még a ruháimat el kell majd pakolnom és kicsit otthonossá tenni a szobát, de már a nehezén túlvagyunk, ezt pedig nem fogom tudni elégszer megköszönni nekik. Derek is minden zokszó nélkül jött, amikor szóltam neki. Hihetetlen, hogy mennyire imádom ezt a fiút.
- Menjetek, rendeljétek meg. Mindjárt megyek én is - intek nekik, mire pár biccentés után kiürül a szobám.
Csak Derek marad bent velem.
- Nagyon kivagy? - kérdezi az ajtófélfának dőlve.
- Nem tudom elképzelni, hogy milyen lesz ez - húzom el a szám. - A bátyám ide akart jönni és megfenyegetni a fiúkat, hogy ha csak bepróbálkoznak nálam, akkor szétrúgja a seggüket.
- Igen - nevet fel Derek - ez pont Garrettre vall.
Garrett olyan báty, akire szinte minden lány vágyik. Imád minket a húgommal, vigyáz ránk ás bármikor számíthatunk rá. És éppen azért, mert annyira félt minket és vigyáz ránk, amennyire, nem mondtam el neki, hogy kavartunk a csapattársával. Mert akkor még az volt. Mi gólyák voltunk, amikor a bátyám végzős az egyetemen és a csapatkapitány a hokiban. Ryder és köztem nem lehetett volna semmi, de minimum engedélyt kellett volna kérnie tőle. A bátyám biztosan nem ment volna bele abba, hogy a csapattársa - akit ráadásul nem is bírt az elején - megdöntse a kishúgát. Kinyírta volna Rydert, ha megtudta volna, hogy mi történt köztünk, hát még, ha az is tudomására jut, hogy másnap úgy megbántotta azt, hogy sírt. Ryder seggfej, de nem hiányzik, hogy csak a börtönben láthassam az egyébként már profik között játszó bátyámat.
- Baromira igyekszem pozitív maradni és felnőttként akarom kezelni ezt a helyzetet, de van egy olyan érzésem, hogy Ryder nem könnyíti majd meg - szakad ki belőlem egy sóhaj.
- Trinity, ha gondolod, akkor lakhatsz nálam is és...
- Nem - szakítom félbe a fejemet rázva. - Nem költözhetek be az új lakásodba, Derek. Különben is, Natalie kinyírna - roskadok az ágyamra.
- Natalie imád téged - ül le mellém - és nem rontaná ezt el, ha együtt laknánk. Barátok vagyunk, mint te és Charity. Ti is együtt laktatok tavaly - von vállat.
- Lehet, de akkor sem érezném jól magam miatta. Így is szemétnek érzem magam, amiért a fiúk barlangjába bepofátlankodtam.
Nekem is hiányzik a csaj kuckónk Charityvel. Ott hétvégente néha összeültünk hármasban. Hol Vanity volt a harmadik tag, hol pedig Liberty. Az előbbivel még gólya koromban lettem jóban, Charity előtt. Liberty csak tavaly került közelebb hozzám, de örülök, hogy így alakult, mert a csaj hihetetlen jófej és aranyos. Itt, hogy négy pasival lakunk majd, nem lesz az igazi és ez cseppet zavar. Arról nem is beszélve, hogy ha az én csőrömet böki, akkor elképzelni sem tudom, hogy a fiúk mit érezhetnek, amiért gyakorlatilag tönkretettük a pasi-lakjukat.
- Tudod jól, hogy hozzám bármikor jöhetsz, ha menekülni akarsz, de hidd el, hogy Ryder sem olyan rosszfej. Igen, anno seggfej volt és betörném az orrát, amiért megbántott, de már ő is változott. Nem ugyanaz a kölyök, mint aki volt.
Talán igaza van, elvégre én is sokat változtam a két évvel ezelőtti énemhez képest, de a folyamatos nyomulása nem segít abban, hogy elhiggyem, hogy már nem ugyanaz az éretlen pöcs, mint volt.
- Tudom és köszönöm. Lehet, hogy szavadon foglak majd - mosolyodom el halványan. - És az is biztos, hogy sokat megyek majd a bárodba, ha ki kell engednem a gőzt.
Derek a nyáron vett magának egy bárt, amihez hozzátartozik a lakás is, ahova beköltözött. Segítettem neki a felújításban, amennyit tudtam, így sokat voltam nála a nyár alatt és őszintén mondom, hogy baromi jó lett a végeredmény. Akkora sikere lett csupán egy hónap alatt, hogy már most gondolkozik azon, hogy vegyen még egy helyet magának. Elvégre ő üzlet ember.
- Csak nyugodtan, VIP listás vagy, akkor jössz inni hozzám, amikor csak akarsz. De ez a lakásra is igaz. Vagy ha valamiben segítség kell. Csak szólj és vagy te jössz hozzám, vagy én hozzád.
Néha szinte fáj, hogy nem alakult ki köztünk több Derekkel érzelmi szinten. Nem tudom miért nem. Talán csak vannak emberek, akik nem kompatibilisek egymással szerelem területén, pedig ha valaki, akkor Derek biztos, hogy olyan boldoggá tudna tenni, mint más soha.
Újabb sóhaj szakad fel belőlem a gondolattól és a fejemet a vállára hajtom.
- Talán nem lesz rossz - próbálom pozitívan nézni a helyzetet.
Dereknek szánom, de nincs kizárva, hogy magamat jobban meg akarom győzni.
- Biztos nem lesz - karol át és elkezdi a vállamat simogatni. - Elvégre te Trinity Cooper vagy, több kell neked pár hokisnál, hogy kiborítsanak. Elevenen felfalod őket, szépségem.
A szavai ezúttal őszinte mosolyt csalnak az ajkaimra.
Igaza van. Én nem fogok elrettenni ettől a szitutól. És egyébként kedvelem a srácokat. Ryder pedig... csak annyit tudok mondani neki: Cseszd meg, Ryder Fitzgerald! Engem aztán nem borítasz ki!
Igenis menni fog ez az együtt lakás. Ha nagyon az agyamra megy, maximum kinyírom álmában. Elvégre az is egy lehetőség, nem igaz?
- Csak szeretnék, hogy felfaljam őket - felelem, ami Dereket is megnyugtatja.
- Ez a beszéd! Na gyere, rendeljünk pizzát mi is, mielőtt éhen maradunk - áll fel, majd finoman engem is felhúz az ágyról. - Utána majd segítek a fehérneműk kiválogatásában - kacsint rám, mire felnevetek.
- Idióta vagy.
- Na jó, beérem a pulcsikkal is. Ne vedd zokon, de már csak Natalie fehérneműi izgatnak.
Mint mondtam: fájdalmasan szerelmes. Szinte gyomorforgatóan...
De boldog és csakis ez számít.
- Ne vedd zokon, de már Derek-Natalie párti vagyok. Esélyed sem lenne, haver - kacsintok ezúttal én rá, amit újabb nevetéssel reagál le.

Ryder:
- Szóval elmenekültél? - vigyorog Kyle, amikor meghallja, hogy mi a helyzet otthon.
- Nem, nem szokásom menekülni, csak úriember módjára távoztam, hogy ne zavarjak.
A legjobb barátom olyan hangosan nevet fel, hogy a kórház kertjében, ahol ülünk, többen is felénk fordulnak.
- Te, mint úriember? Ryder, te azért engeded előre a csajokat, hogy bámuld a seggüket, nem pedig azért, mert úgy illik.
Ezzel a ténnyel kár lenne vitatkozni. Valóban ezért teszem az esetek nagy részében, de a rossz fény ellenére, amit Kyle most rám vetett, igenis tudok úriemberként és gyöngéden viselkedni, csak nem igazán szoktam megmutatni ezt. A nővéremen kívül eddig egy lánynak mutattam azt az oldalam és utána másnap el is csesztem mindent. És most ez a lány költözik éppen be a barátaimmal közösen bérelt házba.
- Jó, talán nem vagyok egy mintapéldány, de nem is szoktam elmenekülni. Azért jöttem el, mert semmi kedvem már most a szócsatához, meg ahhoz, hogy azt hallgassam a többiektől, hogy tartsam a farkam a gatyámban.
- És te pont a kórházba jöttél?
- Hát hova máshova menekülhettem volna? - vigyorgok rá.
Igazából ezer másik helyre. Egy kávézóba, falatozóba, bárba, vagy valamelyik csapattársunkhoz, esetleg focistához, de mióta másfél évvel ezelőtt Kyle bekerült a kórházba a rákja miatt, valahogy sehol nem az igazi a dolog. Jelen helyzetben pedig nekem a legjobb barátomra van szükségem.
- Szóval elismered, hogy menekültél! - kiált fel diadalittasan, mire bemutatok neki.
- Kapd be! Nem menekültem, de semmi hangulatom nincs otthon lenni.
- Igen, ezt már mondtad - kacsint rám, majd a mellkasához kap, mintha megbántottam volna. - Szóval csak ezért jöttél? Hogy bujkálhass az otthoniak elől? Tudtam én, hogy csak érdekből vagyunk barátok.
- Hogy te mekkora farok vagy...
- Hatalmas - szúrja közbe vigyorogva, de úgy teszek, mint aki nem hallotta.
- ...mintha nem jönnék be minden alkalommal, amikor csak tehetem. 
Most Kyle tesz úgy, mint aki nem hallotta, amit mondtam és komolyra vált.
- Szóval Char és Trinity beköltöznek hozzátok?
Ezt a beszélgetést nem bírom majd ki tisztán. Szükségem van valami lazítóra. Mivel egy sövény mögött ülünk, ezért benyúlok a gatyám zsebébe és előveszem a kis fém tartót, majd a számba veszem az egyik füves cigarettát.
- Stimm - bólintok, miközben meggyújtom azt.
- Tudod, te vagy a világ legrosszabb barátja - mered rám a fiú, de a mosolyát nem tudja elrejteni. - Képes voltál cigit hozni a kórházba, a tüdőrákos barátodhoz?
Gondoltam, hogy belém fog kötni, úgyhogy kettőt hoztam. A másikat odanyújtom neki.
- Kérsz?
Azonnal megcsillan a szeme.
- Mindent visszavonok, te vagy a legjobb - kapja ki a kezemből, amitől kiszakad belőlem egy kacaj.
- Mindjárt gondoltam - adom oda az öngyújtót is neki. 
- És pontosan hogy is fog kinézni ez az összeköltözősdi? Egyáltalán miért alakult ki? - vonja fel a szemöldökét, miközben meggyújtja a jointot.
- A lányokat kirakták a pecójukból. A főbérlőnél tűz volt, vagy mi és nem lett volna hova menniük, ezért Zack kitalálta, hogy költözzenek hozzánk, amíg nem találnak egy jobb megoldást. Ezra és Warren simán belementek, úgyhogy én is rábólintottam, mert gondoltam, hogy nem tudják majd rávenni Trinityt, aztán két nappal később Zack úgy jött haza, hogy pakoljuk ki azt a szobát, amit semmire sem használunk, mert az lesz Trinity új szobája.
Talán seggfej vagyok, de tényleg csak azért mentem bele, mert a srácok nem is hezitáltak. Minden vonakodás nélkül belementek abba, hogy a két lány becuccoljon hozzánk. Én nem voltam elragadtatva ettől, de nem lett volna értelme nemet mondani, mert hárman voltak egy ellen. Nem Charityvel van a bajom, nekem még csak Trinityvel sincs - azt leszámítva, hogy ahányszor meglátom, a farkam vigyázzba vágja magát -, de a fenébe is, az a mi lakásunk volt! Jó kis legénylak, ahol önmagam lehettem, amikor csak négyen voltunk otthon. Egy hely volt, ahol azt csináltunk, amit mi akartunk. Hiába mondja Charity, hogy ne változtassunk a jól működő rendszerünkön, nyilván nem lesz ugyanaz két csajjal egy fedél alatt. És ha ez nem lenne elég, minden nap szembe kell majd néznem Trinityvel, aki ki nem állhat és ezért nem is hibáztathatom. Állati kínos lesz otthon, hacsak nem találunk ki egy olyan rendszert, ahol nem kell találkoznunk. Bár bevallom őszintén, én nem akarok máshogy viselkedni. Nem akarom megjátszani magam, sőt ki akarom használni, hogy kénytelen velem egy helyen lenni. Legalábbis ez a tervem, de persze majd meglátjuk, hogy hogyan alakul.
- Szóval te csak beadtad a derekad - szív nagyot a cigiből, de aztán köhögni is kezd, nekem pedig összeszorul a szívem.
Régen ilyen nem ártott meg neki. Kyle és én egy csomó szarságot csináltunk együtt, most meg már az sem mindig megy neki, hogy lejöjjön a lépcsőn. Most is, amikor lejöttünk az udvarra, vagy tíz percet kellett utána állnunk a kapuban, hogy már ne fulldokoljon. Baromi szar végignézni, hogy Kyle így leépül. A fiú, aki kölyökkorom óta mellettem van és akivel minden szarba belevittük egymást. A srác, akivel tinédzserkorunkban együtt csajoztunk és akivel évekig együtt hasítottuk a jeget. Amikor összeesett a jégen anno, abban reménykedtem, hogy csak kapott egy nagyobb ütést, aztán minden rendben lesz, de nem így lett.
Igen, hozok piát neki a kórházba és becsempészek neki füvescigit, ha tudok, de annak ellenére, hogy mindenki azt hiszi, hogy én ezt félvállról veszem, nem így van. Teljesen összetörtem, amikor megtudtam, hogy a legjobb barátom rákos és a szobámban bőgtem egy éjszakát, egy üveg viszki társaságában. De ezt senki nem tudja. Azóta viszont reménykedem, hogy talán valami csoda folytán Kyle meggyógyul, ha pedig nem, akkor próbálom szebbé tenni neki azt, amennyi még van. Ezért csempészek be neki minden szart és ezért teszek úgy, mintha nem kórházba mászkálnék be hozzá, hanem egy villába. Másképp nem lehet, mert neki sem tesz jót és nekem sem.
- Csak nem mondhattam azt nekik, hogy szívás és oldják meg máshogy - húzom el a szám.
Kyle fürkésző tekintettel méreget, de nem szól semmit.
- Mi van? - kérdezem egy idő után.
Csokibarna szemeiben mosoly csillan és már az ajkai is elindulnak felfelé.
- Azért valld be, hogy egy kicsikét élvezed - közli határozottan.
Lehet, hogy csak a fű miatt, de felnevetek. A negatív dolgok ellenére azért tény, hogy nem bánom, hogy egy helyen kell lennem Trinityvel. Mármint olyan szempontból nem, hogy így talán valahogy tisztázhatjuk a dolgokat. 
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fordult meg fejemben, hogy így talán kapok repetát Trinityből - szippantok újat mosolyogva.
- Lehet, hogy így lenne, ha végre bocsánatot kérnél tőle és nem csak a bugyiját akarnád megint lehúzni - javasolja, mire bemutatok neki.
Kyle az egyetlen, aki tudja, hogy mi történt. Amennyire én tudom, Trinity sem reklámozta senkinek. Egy biztos, a bátyjának nem mondta el, különben én már halott lennék. Garrett amúgy sem volt oda értem az elején. Mondjuk erre minden oka megvolt, elég nagyképű voltam és felelőtlen. Az első pofon akkor jött, amikor Trinity a sírás határán állva kiment a szobámból - igen, ő volt az egyetlen lány, akivel a szobámban csináltam - egy csodálatos este után. A második az volt, hogy kiderült a legjobb barátomról, hogy rákos. Ha úgy vesszük, akkor még a múltban volt egy, de azt nem akarom emlegetni. Az csak lelökött a lejtőn, aminek a magánsuliban amúgy is a vékony határán álltam. Ez a két gyakorlatilag trauma volt az, aminek köszönhetően észhez tértem és onnantól kezdve már nem csak az a tizennyolc éves kis kölyök voltam. Vagy legalábbis nem viselkedtem úgy. Ezután Garrettel is kibékültem és a csapathoz is jobban álltam, ami most egy olyan baráti társaság, ami helyett jobbat nem tudnék kívánni. Illetve de... ha Kyle is ott lenne még velünk.
Zackéknek nem mondtam, hogy mi történt Trinity és köztem anno, mert rohadtul nem hiányzott egy fejtágítás tőlük, meg napi hegyibeszéd. Csak annyit tudnak, hogy elbasztam, ami szerintem annyira nem lepte meg őket, mert totál megbízhatatlan seggfejnek gondoltak. Talán részben még most is annak tartanak, de ebben nem vagyok annyira biztos. Pontosan tudják, hogy bármiben számíthatnak rám, még úgy is, hogy én nem sűrűn kérek tőlük tanácsot. Nem vagyok túl jó az érzelmes szarságokban. Egyszerűen nem szeretem, ha belém látnak és kiismernek. Minden más olyan, hogy ami a szívemen, az a számon, de a legbelsőbb érzelmeket megtartom magamnak. Ebben hasonlítok Zackre - vagyis arra a Zackre, aki nem undorítóan szerelmes, mert ez a mostani már-már nyálasan kimutatja az érzelmeit -, csak rólam nem is gondolják mások, hogy igazi érzelmeim is vannak. Ez engem nem zavar, sőt igazából szórakoztat, ahogy az is, hogy totál hülyének néznek, amíg meg nem tudják, hogy két szakom is van és nagyon jól is végzem őket.
- Pontosan tudod, hogy Trinity annyira rühell, hogy esélytelen lenne az, hogy hagyja, hogy megmagyarázzam.
- Ezért inkább nyomulsz, ahányszor esélyed van rá, értem - bólogat tettetett komolysággal. - Ez biztosan jobb megoldás.
Újra megkapja a középsőujjam, ami megint csak vigyort vált ki belőle.
- Csak egy megjegyzés volt, értem én. Trinity állati dögös, nyilván minden pasi be akar jutni a bugyijába.
Ez tény. Ha Trinity valahol felbukkan, az összes pasi a gatyájában turkál a merevedésük miatt, de ő nem áll le bárkivel. Nem veti meg az egy éjszakásokat - hiszen a miénk is az volt - de megválogatja, hogy kikkel fekszik le. Neki nem elég egy szép mosolyt villantani és pár bókot mondani, ő sokkal keményebb és vagányabb csaj, az elején gyakorlatilag mi is azért kezdtünk beszélni, mert neki volt mersze beszólni nekem. Az összes többi csaj, ahogy meglát, máris ledobja a bugyit, de ő a csípős nyelvét bevetve többször is visszaszólt és nem egyszer hagyott faképnél sem. Ezért is tetszett annyira. 
- Igen, csak minden más pasival ellentétben, engem ki nem állhat.
- Amire azért jó oka van - biccenti oldalra a fejét.
Nagyot szippantok a cigarettából, mielőtt bármit is reagálnék. Ebben is igaza van és Kyle ezért is remek barát, mert baromi őszinte és a fejemhez vágja, ha hülye vagyok, valamit elrontottam. Márpedig a Trinityvel történteket csúnyán elrontottam.
- Ezt nem is tagadom - rázom meg a fejem lassan kifújva a füstöt. - De basszus, Kyle, ez kemény lesz.
- Lehet, hogy ez a te karmád - elmélkedik az égre nézve.
Azt hiszem, hogy a fű elérte a hatását. Alap esetben biztosan nem beszélgetnénk erről, ugyanis mind a ketten más felfogás szerint élünk. De néha, ritka alkalmakkor - például fű hatása alatt - előjön a filozofikus énünk és olyankor előfordul az ilyen jellegű beszélgetés. 
- A karma azzal akar az arcomba röhögni, hogy összeköltöztet a lánnyal, akit megbántottam két éve és akitől egész nap képes vagyok merevedést produkálni, ha csak rágondolok? - vonom fel a szemöldököm.
- A karma néha igazi szemétláda tud lenni - tárja szét a karjait. - Trinity tudja, hogy mit tettél a sráccal, aki tavaly bedrogozta?
Azonnal megrázom a fejem.
Tavaly az egyik bulin Trinity rosszul lett, mert egy barom állat drogot tett az italába, hogy aztán azt csinálhasson vele, amit csak akar. Szerencsére időben elkaptam a lányt a mosdónál és másnapra az is megvolt, hogy ki tette ezt. A terv az volt, hogy csak elbeszélgetünk a taggal, de amikor a srácokkal odaértünk, én pedig megláttam, előtört pár rossz emlék és teljesen elborult az agyam. Ha a barátaim nem lettek volna ott velem, akkor talán már egy cellában csücsülnék emberölésért. Zack elmondta Charitynek a dolgot, de ő tudtommal nem adta tovább senkinek és mi sem beszéltünk róla többet. Nem is tudom, hogy Trinity mit reagálna, ha megtudná.
- Nem gondoltam fontosnak, hogy tudja - teszem hozzá, amire Kyle azonnal felkapja a fejét.
- Ugye csak szórakozol? Tettél érte valami komoly dolgot, amiből süt, hogy jó gyerek vagy, erre nem mondod el neki?
- Jó gyerek? - vigyorodom el. - Ne sértegess!
- Bocs - nevet fel, újabbat szippantva.
- Csak nem hiszem, hogy Trinity örülne neki. Nem akar beszélni senkivel az akkor történtekről, ami valahol érthető is. Aznap sem élvezte túlzottan a társaságom, úgyhogy nem is igyekeztem érzelmesen tisztázni mindazt. Jobb volt úgy tenni, mintha meg sem történt volna - vonok vállat és én is szívok egyet a cigimből. - Féltem, hogy kiherél, ha felhozom a dolgot.
- Te egy totális idióta vagy, Ryder! Az a lány egy angyal.
- Ja - nevetek fel -, veled, mert téged bír. Fontos vagy neki.
- Pedig majdnem az én esélyeimet is elszúrtad nála.
Na igen. A csúfos lépésem után Trinity Kyle-t is kerülte, mert biztos volt benne, hogy ő is ilyen. De amikor a legjobb barátomat elvitte a mentő a meccsünkről, Trinity az elsők között rohant a kórházba hozzá.
- De csak majdnem - kacsintok rá.
Kyle egy utolsót szív, majd elnyomja a csikket.
- És ez a szerencséd - fújja ki köhécselve a füstöt. - Én a helyedben kiélvezném, hogy egy ilyen dögös csaj van velem egy fedél alatt.
Igen, nekem is ez a tervem, kérdés, hogy Zack és Warren mennyire fogja hagyni. Meg, hogy Trinity meghagyja-e majd a tökeimet.
Nem tudom, hogy a beszélgetés Kyle-lal, vagy a fű tette-e meg igazán a hatását, de már sokkal pozitívabb vagyok, mint amikor idejöttem. Két dögös pipi fog velem egy házban lakni. Az egyik foglalt és nem is mozgat meg olyan értelemben, de a másikkal a mi kis játékunk csak most kezdődik igazán. 
Jó lesz ez.

A sorozat első kötete: