Bakugou Katsuki egyik nap nem nagyon érezte jól magát, ígyhát gondolt egyett és elment a parkba sétálni hogy kitisztuljon az agya.
Nem sokat kellett hozzá mennie hiszen közel volt, kiült a kistó melletti padra, nézte a fákat ahogy virágoznak, és közben gondolkozott.
Amikor úgy érezte hogy megkönnyebbült, el is indult csak éppesséngel nem annyira figyelt útközben, inkább zenét hallgatott ezért véletlenül beleütközött egy lányba.

Bakugou pow.

-Mi az liba, nincs szemed? - kérdeztem idegesen.

-Te jöttél belém sünfejű! - szólt vissza a lány, immár hangját megemelve.

-Hogy mit mondtál te átkozott? - Kaptam fel a vizet, nem hiszem el hogy ilyen idiótának hisz.

-Csak azt hogy sünfejed van! De most menj innen! Útban vagy! - szólt lenézően.

-Ne merj engen lenézni! - már robbantottam volna is amikor a lány hozzám ért. *most meg mit csinálhat? *gondoltam magamban.

-Tessék, pár óra múlva megváltozol, és mivel úgy veszem ki a gondolataidból hogy barátaid nem igen vannak ezért az osztályodra fog hatni a képességem. - Nevetett fel a lány, mire Katsuki értetlenül pislogott.

-Hogy mivan? Mit csináltál te féreg? Hogy érted hogy megváltozunk? - kiabáltam fel a gondolataimból.

-Hát, lényegéven annyi hogy aki az osztályodból eddig fiú volt az most lány lesz, téged is beleértve! Illetve fordítva- mondta gúnyosan a lány. - Na de mostmár tényleg mentem, nincs időm ilyenekre! - erre a lány megfordult és egyszerűen otthagyta az értetlenül álló Katsukit.

-M-most mivan? - gondolkoztam hangosan. Tényleg nen értem ezt...
A legjobb lesz ha visszamegyek a kollégiumba biztos csak hülyéskedik az a liba, nem létezik hogy valaki erre képes legyen.

Azzal Bakugou elindult visszafelé. Útközben még nem nagyon történt semmi ígyhát maradt a saját verziójánál, miszerint hazugság az egész.
Mikor visszaért este hét lett, jól elhúzta az időt a parkban. Nem is akart tovább itt lenni az osztállyal így inkább elnent aludni, de ekkor még nen sejtette mi fog vele történni reggel.