Drága Jiminssim!

Szeretlek. Tudod, ezt ritkán mondtam el neked az elmúlt hét év alatt, mégis igyekeztem tetteimmel szavak nélkül is kifejezni minden végtelen érzelmem. Emlékszel, amikor megkértem a kezed? Azt hittem, soha nem lehetek majd attól boldogabb, mint amikor ott igent mondtál nekem. Tévedtem; a mai nap életem legszebbje.

Természetesen viszont semmi nem lehet gyönyörűbb nálad. A homlokodba hulló tincseidnél, ragyogó mosolyodnál, telt ajkaidnál, az alig egymásra csúszó fogaidnál, apró kezeidnél, és minden angyali porcikádnál. Szerelmes vagyok a lelkedbe, az illatodba, a nevetésedbe, az öleléseidbe, édes csókjaidba.

Köszönöm, hogy kinyitottál nekem egy új kaput a világhoz, hogy megmutattad, mit is jelent élni. Köszönöm, hogy megláttad bennem a valódi ént, és ledöntötted a falakat, amik mögé rejtőztem. Köszönöm, hogy minden helyzetben kihozod belőlem a legjobbat. Köszönöm, hogy bármikor el tudod érni, hogy a Földön az egyetlen férfinak érezzem magam.

Ígérem, hogy mindent megteszek majd, hogy teljesítsem a legnagyobb álmaid is, és a világ végére is elviszlek, ha azt szeretnéd. Ígérem, hogy biztonságot adó otthonod, féltő szülőd, megbízható legjobb barátod maradok, rád pedig az egyetlen igaz szerelmemként fogok tekinteni. Ígérem, hogy örökké fogni fogom a kezed, hogy együtt menjünk végig a hegyeken és a völgyeken. Ígérem, hogy mindig bátorítani és inspirálni foglak, amikor úgy érzed, elveszted az erőd, és ígérem, hogy újra és újra megmutatom, hogy a legcsodálatosabb ember vagy mind közül. Mert te vagy az én Csodám, a legjobb dolog, ami valaha történt velem.

｡*ﾟ*｡ ｡*ﾟ*｡ ｡*ﾟ*｡ ｡*ﾟ*｡ ｡*ﾟ*｡ ｡*ﾟ

vœux (fn.): fogadalmak
[premier (szám.): első]