– Hé! Ha összerakjuk Seokjint és Namjoont, akkor az NamJin? – gondolkodott hangosan Tae, ahogy a csípős novemberi estéből a termálfürdő épületének fülledt légterébe lépve meglátta a már vízben ücsörgő szerelmespárt.

– Akkor, ezt a gondolatot folytatva, Jimin és Jungkook például JiKook? – csatlakozott a társalgáshoz Hoseok, nem túl nagy örömömre. A velem egy mondatban említettre pillantottam, aki csak zavartan hajtotta le a fejét. Igyekeztem olyannyira poénnak venni a beszólást, amennyire csak lehetett, és teljes mértékben titkolni, mennyire tetszett a neveink ötvözete.

– Lehetne akkor már KookMin is, nem? – vette ki a részét Yoongi is az eszmefuttatásból.

– Szerintem a JiKook jobban hangzik – szólt oda a medencében evickélő Namjoon nekünk. – És a NamJin sincs ellenemre – vigyorodott el, majd Jin után indult, aki felénk közelített, hogy köszöntsön minket.

– Sajnos karbantartások miatt a szaunák kulcsait nem tudtam elkérni – magyarázott a legidősebb, miközben sorban kezet fogott velünk. – De az egész wellness részleg a miénk azon kívül. Maradhatunk, ameddig szeretnénk – vonta meg a vállát a lehető legtermészetesebb módon.

Az egyik legnagyobb előnye, ha a baráti társaságunk tagjának apja a fürdőigazgató, hogy szinte bármikor kérheti, hogy zárás után kedvünkre fürödhessünk, anélkül, hogy más vendégek zavarnának minket – illetve, hogy mi zavarnánk más vendégeket.
Beszélgetve vettünk célul néhány nyugágyat, hogy azokra lepakoljunk, majd felesleges ruháinktól megszabaduljunk. Belegyűrtem a pólómat a magammal hozott hátizsákba, majd nadrágommal is hasonlóan tettem. Lassan mind egy-egy fürdő alsóban feszítettünk, és nem tehettem róla, akaratlanul kutattam azonnal Jimin meztelen felsőtestét tekintetemmel. A kicsempézett lépcsőkön csatlakoztunk Namjoonhoz, aki addig a három közül a legnagyobb medencét egyedül foglalta el.

– Kapcsoljak be valami bugyogó-masszírozó cuccost? Annál a pultnál tudom őket állítani, ha szeretnétek – mutatatott maga mögé Jin, mielőtt visszamászott volna a kellemesen meleg vízbe.

– Aha, azt a hanyatt fekvős fújókát imádom – bólogatott Tae, majd azonnal el is foglalt egy helyet a kissé megemelt pihenő részen.

Jimin is barátunk mellé evickélt, majd kisgyerekként lyukasztgatta ki a felszínen úszó buborékokat, tevékenységébe teljesen belemerülve, miközben a fiatalabb folyton izgett-mozgott, mert csiklandozta a felfelé áramló levegő.

– Hé! Tudjátok, miért repül a sas a hegy felett? – szólalt fel Seokjin, magában már kuncogva.

– Nem, de nem is akarjuk tudni, azt hiszem – sóhajtott nagyot Yoongi.

– Szívem, kérlek, ne, nem akarom, hogy megöld őket – karolta át szerelmét Nam, aki minden bizonnyal már tudta a választ a feltett kérdésre.

– Meglepő lesz... de azért, mert alatta nem tud – nevetett fel hangosan Jin, mi pedig maximum kínunkban engedtünk el egy-egy apró kacajt. – Jó, de azt azért csak tudjátok, mit csinál a denevér a mikróban?! – hatásszünetet tartott, miután senki nem mondott semmit. – Hát zenét hallgat! – kiáltott fel, majd újfent jól szórakozott saját poénján.

– Rendben, köszönjük, Hyung, ennyi elég lesz – vigyorgott Hobi, az egyetlen, aki nem akarta pillantásával vízbe fojtani a legidősebbet.

Csendesen figyeltem a mellettem zajló eszmecserét, nyugodt hangulat uralkodott körülöttünk, szinte csak témátlan beszélgetésfoszlányok hangzottak el – mígnem Jimin ijedt sikkantása nem hangzott fel tőlem fél méterre. Mind meglepődve kaptuk felé fejünket, az elém táruló kép pedig azonnal felébresztette a bennem lakozó zöldszemű szörnyet. Chim Tae nyakában ült, aki hajából patakokban ömlött a klóros víz, és a fiú combját stabilan tartotta; mindketten nevettek. Ugyan tisztában voltam barátságuk erősségével, a gondolat mégsem tudta elkerülni elmém rejtekeit, hogy talán Taehyung ugyanúgy néz a fiúra, ahogyan én magam.

– Te jó ég, nektek mi bajotok? – vonta fel egyik szemöldökét Yoongi teljes közönnyel.

– Tae bebúvárkodott Jimin lábai közé. Szó szerint – kuncogott Hoseok. – Láttam, amint megtörténik.

– Tegyél le, TaeTae! – nyafogott a fent ülő, az őt tartó csepegő tincseit összetúrva.

– Nem! – akadékoskodott Taehyung.

– Tedd le – jelentettem ki egy talán túl erőteljes pillantással karöltve, mire Jimin azonnal újra a vízben volt.

A hangulat hirtelen jött utasításomnak köszönhetően fagyközeli állapotba került, szinte emlékeztetett az odakint tomboló késő őszre. – Kértek valamit inni? – tekintett körbe Jin rajtunk, ezzel megszakítva a vibráló csendet.

Hoseok gondolkodás nélkül vágta rá, hogy Sprite-ot, Yoongi bármit, amiben alkohol van, mivel őt én hoztam a kocsimmal, Taehyung valami narancsos-ananászos dolgot mondott, én pedig Jiminhez hasonlóan egy kólát kértem, hiszen mindkettőnknek hajtania kellett még azon az estén.

– Nam, segítesz elhozni őket, kérlek? Felét már elfelejtettem – fordult legidősebb a barátja felé, aki csak kuncogva bólogatott, majd arcára puszit nyomva, elindultak ki a vízből, a nem messze felállított bár felé.

– Arra mi van? – mutattam az általunk elfoglalt medence távolabbi végébe, ahol egy barlangszerűen kialakított hely látszott.

– Nem tudom, nem voltam még bent – vonta meg a vállát Hobi.

– Jimin, megnézzük? – biccentettem a másik irányba.

– Végül is – nézett rám zavartan a fiú, majd rögtön úszni kezdett.

– Csak okosan! – kiáltott Hoseok, mire megforgattam a szemeimet.

– Mi is volt ez? JiKook? – nevetett fel Yoongs, amit hangos reakció követett az ottmaradtak részéről, egyikük pedig még utánunk is füttyentett, amit én egy gyorsan megemelt középső ujjal rendeztem le, Chim mégis fülig pirult a helyzettől.

Nyugodt karcsapásokkal haladtam mellette csendesen, a mögöttünk zajongók is egészen elhalkultak – vagy talán csak a fürdő morajlása nyomta el távolodó hangjukat. Rövid időn belül értünk el a barlang boltíves bejáratához. Odabent csak néhány lámpa kölcsönzött halovány fényt, a fal mellett körben ülőpadka volt kialakítva.

– Ez tök hangulatos – néztem az apró mozaikcsempével kirakott plafonra.

– Ühüm – bólogatott, zavartan kapkodva pillantását.

– Leülsz? – evickéltem a jobb oldali falhoz, hogy helyet foglaljak.

Ő már talpán lépkedett, bizonytalan mozgással indult irányomba, de szegényt tíz percen belül a második szívbaj kerülgethette, hiszen közvetlenül mellette egy fentről érkező masszázscsőből erőteljes vízsugár indult el, mire ijedtében kiáltva ugrott el eredeti helyzetéből, így közvetlenül előttem megállva. Nem sokáig voltam képes visszatartani nevetésem, amit riadt arca eredményezett, megnyugtatásképp pedig szinte reflexből fogtam vízből épp kilógó derekára. Kuncogásomból először széles vigyor formálódott, majd egy óvatos mosollyá vált, ahogyan fejemet kicsit megdöntve figyeltem lentről arcának finom vonásait, amik lassan lehiggadni látszottak. Hozzám hasonlóan ő is rám szegezte szemeinek fekete pillantását, világos bőrén a vízfelületről visszatükröződő fény márványos mintát festett.

Amolyan most vagy soha és egyszer élünk alapon született bennem az ötlet, hogy felkeljek ülő helyzetemből, a fiú oldalát egy másodpercre sem elengedve. Ismét visszatért a megszokott érzés, hogy magasabb vagyok, így ő karjait nyakam körül pihentette meg. Továbbra sem engedtük szabadon a másik tekintetét, zavart fény csillámlott szembogaraiban, miközben alig észrevehetően – és talán akaratlanul – végigsimított alsó ajkán nyelvének hegyével, ezzel nekem minden figyelmem húspárnáira vonva; emellé pedig megállíthatatlan vágyat keltve a sajátjaim hozzáérintésére.

Jobbom tenyerével arca oldalára fogtam, miközben másikkal továbbra is stabilan tartottam törzsét, tüdőmben tombolt egy megfogalmazhatatlan, feszítő érzés, ami egyre csak cselekvésre késztetett. Nem is vártam hát sokkal többet; enyémeket az ő megremegő ajkaira illesztettem.

Egy szinte szájrapuszi-értékű találkozás után már hajoltam volna távolabb, hiszen utólag mégsem tűnt annyira jónak az ötlet, mint a megvalósítás előtt, ám Jimin utánam kapott.

– Ne! – nyitotta ki a szemeit. – Csókolj meg újra, kérlek – suttogta, felnézve rám.

Megkönnyebbült mosoly kúszott fel arcomra, de nem akartam megvárakoztatni, így mielőtt bármi egyebet mondhatott volna, újra megismételtem a mozdulatot, ezúttal mégis kicsit bátrabban. Talán percekig eltartó csókunk egymás ajkainak óvatos becézésévé vált, miközben egy apró lépésnyit hátráltam, így újra ülő helyzetben találtam magam, Jimint pedig magammal szemben az ölembe húztam. Néhány centiméternyi távolságra vontam tőle a fejem, hogy újra ragyogó szemeibe nézhessek. Enyémnek döntötte homlokát, mire szorosan lehunyt szemmel engedtem ki belsőmből egy megkönnyebbültséggel telített sóhajt – nem rontottam el.

Apró ujjaival arcom két oldalára fogott, miután végigsimított nyakamon. – Szeretnél... visszamenni a többiekhez? – kérdezte halkan, ismét veszélyesen közelről.

– Nem igazán van kedvem, de muszáj lesz. Ígyis túl sok időre tűntünk el – cirógattam oldalát a meleg vízben. – Menjünk, jó?

– Rendben, csak még egy dolog. Elmondjuk nekik, hogy...? – kezdte szégyenlősen, és bár kíváncsi voltam, nem fejezte be a mondatát.

– Hogy? – néztem rá felvont szemöldökkel, szemtelenül tettetve az értetlent.

– Hát... mondhatnám, hogy azt, ami itt történt, de ahhoz semmi közük. Viszont azt meg nem tudom, mi lesz ezután – motyogta úgy, hogy alig értettem, közben zavarában szinte fülig pirult.

– Figyelj ide – emeltem meg az állát. – Nem kell most azonnal eldöntenünk, merre folytatjuk. Én csak annyit szeretnék mondani, hogy bennem ez a folyamat már nagyon rég visszafordíthatatlanul elindult, ezután pedig képtelen volnék tiszta fejjel gondolkodni, ha rólad van szó. Egy pillanatát sem bántam meg az elmúlt perceknek – nyomtam puszit orrára.

– Nem, én sem – ingatta meg fejét egészen kicsit. – És igazából akár elmondjuk nekik, akár nem, észre fogják venni, hogy valami megváltozott.

– Valószínűleg igazad lehet – bólogattam. – Mit szólsz ahhoz, hogy nem mondunk nekik semmit, de ha rákérdeznek, nem tagadjuk?

– Ez így jó lesz, azt hiszem – bólintott. – Mehetünk?

– Persze, de megengeded, hogy megcsókoljalak még előtte? – simítottam ki egy kissé nedves, szőke tincset a homlokából.

– Ez még kérdés? – vigyorodott el, majd engem megelőzve nyomta angyalian puha ajkait enyémeknek.

｡*ﾟ*｡ ｡*ﾟ*｡ ｡*ﾟ*｡ ｡*ﾟ*｡ ｡*ﾟ*｡ ｡*ﾟ

piscine (fn.): medence

//Ha kíváncsi vagy a történtekre Namjoon szemszögéből, elolvashatod a Pici Mindenségek c. novellagyűjteményemben!//