- Minyoon nem hajlandó tágítani attól, hogy müzlit reggelizzen, de nincs itthon tej. Mi legyen most? - nyitott be Jungkook a fürdőszobába, miközben fogmosásom közepén tartottam épp.

- Például ugorj le a boltba? - adtam ötletet, miután kiöblítettem a szám.

- De elfogyott a vaj, és zöldségek is kellenének, meg felvágott... - szorongatott papírcetlit ujjai közt, az ajtófélfának dőlve. - És... ku... mu... ja, igen, a mosóporos zacskó is kiürült tegnap - sorolta listája tartalmát az olvashatatlanság miatt olykor akadozva.

- Látod, milyen szépen összeírtad, tényleg mehetnél - győzködtem, miközben hidratálót kentem arcbőrömre.

- De biztosan kifelejtek valamit, ha nem jössz velem - biggyesztette le ajkait, könyörgő szemekkel. Azt hittem, a lányunk az egyetlen gyerek ebben a házban.

- Minyoon még pizsamában?

- Miért, úgy nem vihetjük? - vonta fel szemöldökét.

- Jungkookie, ne legyél ilyen. Öltöztesd fel inkább, nekem is kell valami ruha - néztem végig sárga alvószettemen.

- Szerintem így is tökéletes vagy - vigyorodott el, majd egy könnyed csusszanással került közelebb hozzám, hogy derekamra fogjon, aztán gyors puszit nyomva ajkaimra, kihátráljon a szobából.

Szemforgatva mosolyodtam el, de nem időztem sokáig, a hálóban farmert és fehér pólót húztam magamra, majd hajtincseimet ujjaimmal átfésülve nyilvánítottam magam szombat délelőtti bevásárlásra alkalmasnak. A gyerekszobába indultam, megnézni, hogy haladnak, meg persze leellenőrizni, milyen extrém ruhát adott a kétévesre - aki tulajdonképp még csak huszonegy és fél hónapos - apja.

- Na, ki apuci legdrágább kincse, hm? - fúrta orrát Minyoon nyakába Jungkook, mire a kislány gyöngyöző nevetéssel reagált. - Igen, Picim, te vagy az - puszilgatta körbe arcát. - De siessünk, mert apa kinyír mindkettőnket! - fordult gyorsan a ruhás polc felé, hogy levegyen egy rózsaszín nadrágot, és egy „Apa Mindene" feliratú pólót, majd öltöztetni kezdte a gyereket.

Olvadozva figyeltem kettejüket az ajtóban megállva, hiszen a világért sem szakítottam volna félbe életem két értelmének gyönyörű pillanatát. Négy hónaposan fogadtuk örökbe Minyoont, hiszen minden álmunk a közös család volt, amit ilyen módon komoly erőfeszítések árán, de sikerült megvalósítanunk, fogadott lányunkra teljes mértékben sajátunkként tekintve.

- Kész is vagyunk! - kapta karjaiba a kicsit, majd felém fordultak. - Na, elégedett vagy a lányunkkal?

- A lehető leginkább - vigyorodtam el őszintén, majd kitártam kezeimet, jelezve, átveszem őt, amíg Jungkook kiparkol a garázsból. - Szeretnél cipőt húzni, Baba? - néztem a rám csimpaszkodóra.

- Neej - rázta meg a fejét, mire egyre hosszabbodó haja repült utána.

- Rendben, nekem viszont muszáj, mert nem mehetek zokniban - tettem le az előszobában elhelyezett kisszékre.

- Émisz - nyújtózkodott fehér pár kis cipője felé, mikor meglátta rajtam a bokacsizmát.

- Ej-ej, igazi nő vagy - ráztam meg a fejemet, miközben belebújtattam Minyoont a lábbelibe. - Na, most már mehetünk - fogtam meg a kezét, hiszen már egyedül is biztosan járt.

- Gyere, Kicsim, amíg apa bezárja az ajtót, mi beülünk az autóba - kapta fel mellőlem a gyereket Jungkook, majd ahogy mondta is, kulcsra fordítottam a zárat.

- Dudduuu! - Tapsikolt apja kezében a kétéves, mikor a járművet megpillantotta.

Hamar utánuk indultam, ekkorra mindketten bekötve, a kislány a gyerekülésben ücsörögve vártak rám, majd amikor én is csatlakoztam hozzájuk, párom rögtön kitolatott a felhajtóról. Minyoon kicsi kora ellenére is válogatós volt zenék terén, így nem hallgathattunk ám bármilyen rádióállomást útközben, külön összeállítás volt a vele való utazásokra.

- Mit szeretnél hallgatni, Yoon? - fordultam hozzá hátra, a lejátszó gombjait nyomkodva.

- Tiki-taki! - vigyorgott nagyot, mire nekem azonnal leesett, melyikre is gondol pontosan, így elindítottam a tizenegyes számút.

Jungkook a kormányon dobolta a ritmusát, én halkan dudorásztam az ismerős dallamot, hiszen az elmúlt egy évben zenehallgatásunk nagy részét gyerekdalok képezték, ehhez pedig rövid idő alatt olyannyira hozzászoktunk, hogy furcsa volt, ha „rendes" zenék szóltak. Kislányunk is erősen törekedett leutánozni egy-egy szót, hangot, ilyenkor hangosan kiáltott fel igyekezetében.
Hamar megérkeztünk, a bolt nem volt messze otthonunktól, és meglepődve tapasztaltuk, hogy Minyoon megtanulta kicsatolni a biztonsági övét - napirendre került hát megértetni vele, hogy ezt csak úti célunkhoz megérkezve szabad megtennie.

- Na, gyere, Kicsilány - emelte őt Kook a maga előtt tolt bevásárlókocsi ülésébe. Puszit nyomott a fejére, majd a bejárat felé indultunk.

Az első polcsor a csokiké és egyéb édességeké volt, ahol azonnal leragadtunk, holott semmire nem volt szükségünk. Mindenesetre, kosarunkban három percen belül landolt egy zacskó keksz és két csomag gumicukor, Jungkook pedig emellett kihagyhatatlannak találta a mogyoróscsoki leakciózott árát, így ebből is vennünk kellett. Innen a gyümölcsök és zöldségek részlegére értünk, és mivel apa és kicsi lánya kiválóan szórakoztak, meg sem kíséreltem megkérdezni őket, mit szeretnének, így a banán és a körte mellett döntöttem. A kocsiba tettem még salátát, paradicsomot és krumplit, mivel ezek emlékeim szerint fogyóban voltak otthon, és utánuk dobtam egy kiló rizst is.

- Szívem, milyen sajtot vegyek? - mutattam fel két különbözőt, amikor a hűtőpultok mellett sétáltunk.

- Legyen a kék csomagolású... Nem is, inkább a piros! - vigyorodott el, majd figyelmét ismét Minyoonnak szentelte, aki olykor-olykor hangosan felkacagott az őt tologató miatt.

- Nem nézted véletlenül, mennyi pelusunk van otthon? - fordultam párom felé, ahogy a higiéniai részlegre léptünk. - Jungkook - szólítottam meg ismét, mivel lányával teljesen elmélyült társalgást folytattak, Yoon gügyörészett, Kook pedig úgy tett, mintha értené, mit szeretne. - Jungkook!

- Bocsánat, fontos megvitatnivalónk volt! - szabadkozott nyuszisan mosolyogva. - Szerintem vehetsz egy csomaggal, mintha már csak pár darab lenne az előzőben.

Leemeltem a polcról egy zacskó ötös méretű pelenkát, majd ezúttal megbökdöstem a mellettem sétálót, remélve, így előbb észrevesz. - Itt vagyunk a mosóporoknál, azt mondtad az is kell.

- Már nézem is - lépett el a kocsitól, hogy szemügyre vegye a tisztítószereket. Ruhák mosásában ő volt a főnök, és mivel az ő feladata volt, így neki maradt a hozzá szükséges dolgok megvásárlása, hiszen orra igen érzékenyen reagált különböző illatokra. Imádott az öblítők között válogatni, mindig hosszú perceket töltöttünk abban a sorban.

- Appp - nyújtózkodott lányunk felém.

- Mondd, Kincsem szépen ki, hogy a-pa - próbáltam rávezetni, de ő csak huncutul megrázta a fejét, majd megismételte.

- Appp - vigyorgott, mire elnevettem magam, és puszit nyomtam puha arcára.

- Nem szeretnél kiszállni? - kérdeztem, göndör végű hajtincseit csavargatva, a kocsi markolatán könyökölve. Válasz helyett csak nyakam köré fonódó, apró karokat kaptam, így ezt elkönyveltem egy „Nem"-nek, majd viszonoztam a gyengéd ölelést.

- Szejete - ejtette ki száján az értelmetlen hangcsomónak tűnő szót, nekem azonban nem kellett gondolkodnom jelentésén.

- Én is szeretlek, Baba - pöcköltem meg aprócska orrát, mire nevetgélve húzta magát össze.

- Mehetünk tovább - simított hátamra Jungkook, miután a tíz kilogrammos mosópor és a másfél literes kókuszos öblítő is a kocsink tartalmát képezte.

- Van még valami a listádon? - érdeklődtem gyorsan, mielőtt Minyoonnal ismét elvesznek a világukban.

- Máris nézem - kotorta elő zsebéből a papírt. - Vajat vettél, zöldséget és felvágottat is, mosópor pipa, papírtörlő, sajt, gyümölcs... minden megvan - rántott vállat, majd a pénztárak felé tolta tovább a kocsit.

Felpakoltunk a szalagra, fizettünk, és már szinte kiléptünk az ajtón, amikor lányunk pólómba csimpaszkodva igyekezett felhívni magára figyelmem. - Éeees - mondta, mikor végre ránéztem.

- Mindjárt hazamegyünk, Kincsem, és eszü... Jeon Jeongguk, nem vettünk tejet!

｡*ﾟ*｡ ｡*ﾟ*｡ ｡*ﾟ*｡ ｡*ﾟ*｡ ｡*ﾟ*｡ ｡*ﾟ

fille (fn.): lánya vkinek
achats (fn.): bevásárlás

//Úr isten, nagyon hiányzott, hogy one shotot írjak, főleg Jikookot, szóval, remélem tetszik Nektek, mert én imádom! Ha pedig így van, akkor lenne ehhez kapcsolódóan egy kérdésem is! Az a helyzet, hogy oda és vissza vagyok ezért a témáért, született a fejemben néhány más ötlet is, így ha érdekelne Titeket, időnként megírnék további mindennapi helyzeteket Jimin, Jungkook és Minyoon életéből, ehhez hasonlóan „fille" címmel, és valamilyen aktuálisan történethez illő alcímmel (természetesen ide publikálva). Mit szóltok?//