November 19. (part 2.)

A megbeszéltek alapján Milán délután átjött hozzánk, hogy filmet nézzünk. Én totál rástresszeltem, mivel amióta rájöttem, hogy szerelmes vagyok belé, csak egyszer volt nálunk, akkor sem sokáig, csak a leckét hozta el.
Gondoltam rá, hogy átöltözzek valami normálisabb ruhába, de végül nem tettem meg, nehogy azt higgye, hogy felhajtást csinálok miatta. Végül csak megfésülködtem, hogy azért a hajam ne álljon szerteszét.

Éppen a popcorn készült a mikróban, amikor csengettek.
-Szia! - köszöntem Milánnak, majd megöleltük egymást - Most csinálom a kukoricát, de legyen még valami? Melegszendvics esetleg?
-Persze, az bármikor jöhet. Jobban csinálod, mint anya - mosolygott rám elképesztően aranyosan, én pedig elfordultam, hogy ne vegye észre, hogy belepirultam a ,, bókjába",majd előszedtem a hozzávalókat a szendvicsekhez.
Amint készen lettem velük, bementünk a szobámba. Milán ledobta megát az ágyamra, én pedig kicsit feszengve ugyan, de leültem mellé. Hirtelen megtámadtak a hülye gondolataim. Milán és én egy ágyban. Mielőtt továbbgondolhattam volna, inkább gyorsan elhessegettem ezt a hülyeséget az agyamból.

-Na akkor mit nézzünk? - kérdezte.
-Lehet a Step Up?
-Az lányos.
-Nem annyira lányos. Igazából a főszereplő is fiú. Lécii - néztem rá bociszemekkel.
-De most komolyan táncos filmet akarsz nézni?
-Igen. Tök jó film, ne csináld már - néztem rá még mindig bociszemekkel, hátha hatásos lesz.
-Jó, mindegy akkor legyen az - adta meg magát végre, én pedig diadalmas mosollyal megkeresem a filmet a laptopomon.
Amikor a film ahhoz a részhez ért, amikor Nora és Tyler megcsókolják egymást, kicsit megfeszültem, és rögtön a helyükbe képzeltem Milánt és magamat. Annyiszor, de annyiszor elképzeltem már a csókunkat. Mindig más helyszínen, tánc közben, este az utcán ahogy elbúcsúzunk, a suli előtt, a suliban, étteremben, egy parkban, nyáron a Balaton-parton naplementében, télen hóesésben, vagy akár karácsonykor.

Ránéztem a mellettem ülő srácra. Vállig érő sötétbarna haja tökéletesen áll neki, el sem tudnám képzelni máshogy.
Csokibarna szemeit egyszerűen imádom, csodásan csillognak, és sűrű szempillák keretezik a szemeit. Karakteres arca van,  csodás, halvány rózsaszín ajkait pedig annyira szeretném már a sajátomon érezni... Testalkata nem túl izmos, de nem is vézna, hanem olyan pont jó. Ő számomra  a tökéletes fiú, el sem tudnék képzelni mást magam mellett.

Éppen egy szendvicset evett, és közben észrevette hogy nézem. Rám mosolygott, én pedig visszamosolyogtam rá.
A film végén boldogan néztem rá.
-Köszönöm, hogy megnézed velem!
-Soha többet - mondta a fejét rázva , mire elnevettem magam, és hozzá hajolva átöleltem. Megsimogatta a hátamat, és adott egy puszit a fejemre, majd a következő pillanatban hirtelen megfogta a derekamat, és magával szemben az ölébe ültetett.
-Te most... mégis mit csinálsz? - kérdeztem meglepetten. Ő csak mosolyogva nézett a szemembe, majd kicsit elfordítva a fejét, adott egy puszit az arcomra, majd a homlokát az enyémnek döntötte. Beugott a fejembe egy újabb hülye gondolat. Meg fog csókolni. Már épp újra meg akartam kérdezni, hogy mit csinál, amikor a kezeit a lejjebb csúsztatta a csípőmre , majd vissza a derekamra. Ezt követően a fejét picit oldalnak billentette, és még közelebb hajolt hozzám. Már az ajkaimon éreztem a leheletét.

Tényleg meg fog csókolni! De azt nem lehet, elrontanánk a barátságunkat! Bár... végül is erre vártam, nem? De tényleg ezt akarom? Ilyen gondolatok közepette a kezemmel megsimítottam az arcát, és én is oldalra döntöttem a fejemet. Ajkaink már majdnem összértek, és éppen átadtam volna magam a pillanatnak, hogy végre csókolózzak a legjobb barátommal, amikor hirtelen megszólalt az asztalomon a mobilom.