Marinette szemszögéből:
- Marinette kelj fel mert elkésel!-kelteget Tikki.
Pont akkor léptem ki a fürdőből már útra készen. Ránéztem Tikkire elkerekedett szemekkel bámult vissza rám.
- Nyugi Tiki már kész vagyok! Útra készen.
- Mi az, hogy-hogy ilyen korán kész vagy?
- Tudod Tikki, ma valahogy olyan jó előérzetem van. A mai nap az valahogy más lesz érzem az ereimben.
- Hát te tudod, de siessünk mert ha ennyit csacsogunk akkor még így is el fogunk késni.
- Rendben bújj be és már mehetünk is- Tikki bebújt a kis válltáskámba, én felkaptam a sulitatyóm és már indultam. Még szerencse, hogy közel van a suli így még véletlen sem tudok elkésni. 5 perc alatt már be is értem. A suli előtti lépcsőnél már találkoztam Alya-val .
- Szia kislány! Várj csak...- felemelte a kezét és a homlokomra rakta.-te nem vagy lázas!-nevette el magát én meg csak komor arcot vágtam.
- Ha ha nagyon vicces!-erre ő is komor arcot vágott és mindketten elnevettük magunkat.
És épp most parkolt le a már jól ismert, szürke limuzin és kidugta először a gyönyörű szőke hajkoronáját, utána már azt elképesztően helyes kis pofikáját és felénk tartott.
- Sziasztok lányok!- könyörgöm csak most az egyszer ne dadogjak.
- Szia Adrien. Ninot nem láttad?-kérdezte Alya.
- Szia Adrien.-úristen sikerült! Nem dadogtam! Ez hogy lehet? Most már én is kezdem elhinni, hogy beteg vagyok.
- Nem, de azt írta már a teremben vár rád.
- Tényleg akkor én már itt sem vagyok!- Ezért még számolunk Alya.- Ölelt meg a fülembe súgva úgy, hogy csak én halljam- Sok sikert és nem kell meghálálni-azzal el is ment, így én kettesben maradtam életem szerelmével.
- És Marinette hogy telt a tegnapi napod?
- Köszönöm jól. Egész nap ruhákat terveztem és még maradt időm megcsinálni a házit is.
- Huuuuu te szoktál ruhákat tervezni? Mutatsz egy tervet?- kérdezte.
Ooooo miért hordom én mindig magammal a vázlatfüzetemet?
- P-persze - pirultam el, de már elővettem a füzetet.- Tessék.- Tartottam oda neki
ő meg csak tátott szájjal nézte a terveket. Ha eddig nem tartott tehetségtelennek, akkor most tuti biztos annak fog.
- Azta ez elképesztő! Nagyon jó és szerintem apám is szívesen megnézné.- várjunk micsoda ez tetszik neki ?
- Öhmm.. hát..köszönöm szépen.- ezaz eddig nem is olyan rossz.
- Mit szólnál hozzá, ha suli után átjönnél hozzánk és megmutatnád apámnak?- kérdezte én meg még levegőt is elfelejtettem venni.
- Öhmm..hát nem is tudom sok dolgom van.- Próbáltam hitelesnek tűnni.
- Jaj Mari ne csináld már! Mutasd meg az én kedvemért!- és bevette azt az ellenállhatatlan bociszemeket és lebiggyesztette az ajkát én meg csak kínosan nevettem .
- Na jó de tényleg csak a te kedvedért -adtam be a derekamat ő meg diadalittasan felkacagott.
- Tudtam hogy igent mondasz!- aztán csak meghalljuk a csengőt és Adrien hirtelen ötlettől vezérelve, rákulcsolta a kezét az enyémre és mindketten kissé elpirultunk.-Gyere le ne késsük a fizika órát-mondta és beindult az épületbe az én kezemet maga után húzva és még csak el sem akart engedni.
Így hát együtt érkeztünk meg az órára persze minden figyelmet magunkra vonva.