Nagynehezen elaludtam, Miyong-gal eggyüt. Igen együtt aludtunk, mert a fiúk elmentek forgatásra. Egész éjjel felváltva hánytunk, hát igen szerintem elcsaptuk a hasunkat...

Reggel arra kelltem, hogy valaki simogatta az arcomat, fura is lenne ha Miyong lenne az... lassan kinyitottam a szememet és Sehunnal találtam szembe magamat.

Mosolyogva átölelte a hasamat én meg megsimogattam a hátát, de erőm alig volt.

- Jobban vagy? Miyong folyamatosan a wc fölött görnyed és úgy hallottam, hogy te se teszel másképp. Mimden rendben? Elmenjünk az orvoshoz? Nem akarom, hogy valami bajod essen.- mondta szomorúan, én meg halványan elmosolyodtam.

- Teljesen jól vagyok, csak elrontottam a gyomromat és szerintem Miyong is így van vele tényleg vele most kivan???-tereltem a témát magamról, a fiú befeküdt mellém és a mellkasára húzott.

- Baek van most vele, szény nagyon megijedt! Azthiszem most mennek az orvoshoz, biztos ne vigyelek el?-kérdezte gyengéden de én nemtudom mitől de nagyon ideges lettem.

- Istenem mááár! Megmondtam, hogy mimden oké! Miért nem lehet ezt felfogni?- kibújtam keze alól és a wc-be rohantam. Bezárkóztam és ismét hánytam. Sehun dörömbölt az ajtómon, de én egyedül akartam lenni.

- Kicsim mia baj? Nekem elmomdhatod! Kérlek engedj be!-mondta lágyan de nekem majd szétrobbant a fejem... miért nem tud egy kicsit egyedül hagyni. De most, hogy belegondolok eléggé magányos vagyok... kinyitottam az ajtót és a nyakába ugrottam és csak szorítottam.

- Mi a baj? Minji mondd el! Kérlek szerelmem!- kicsit eltólt magától, hogy szemembe tudjon nézni.

- Nemtudom oké? Tényleg. Szerintem ez a karácsonyi stressz, anyáék is jönnek... és még azt se tudom, hogy mit főzzek. Sajnálom, hogy kiabáltam veled! Szeretlek!-mondtam és sírva nyakába borultam, vígasztalásul hosszasan megcsókolt és éreztem az a bizsergést a hasamba, amit mindíg érzek, ha a közelemben van, vagy csak rámnéz és az éríntéséről ne is beszéljünk!

Mikor elszakadtunk ő is a fülembe súgta, hogy szeret.

Felöltöztem és elkezdtem főzni. Mindenki fáradtan jött ki a szobájából, szegények biztos későn értek haza...

És Miyong-ék még nem értek haza... mi tart eddig? Chanyeol mellém állt és megölelt, és kaptam egy puszit is tőle! Annyira aranyos. Persze Sehun rögtön kezdte a féltékenykedést persze csak viccből! Kezdte a fiú kezét lefejteni rólam, de aztán jött Xiumin, Suho, D.O, Kai, és Chen is ölelkgettek, Sehun meg nem győzte őket egyenként lefejteni rólam. Kezdtem furán érezni magamat...

- na jó fiúk, ha nem akarjátok, hogy lehánnyalak titeket, akkor most elengedtek!-mondtam erőtlenül és ők szempillantás alatt elengedtek én oedig rohantam a wc-re.

Valaki bejött utánam, de nem Sehun volt, hanem Chanyeol, lehúztam a wc-t és a kád szélére ülltem.

- Nem akarsz valamit elmondani?- fogta meg a kezemet... ez mit akar?

- Mire gondolsz?- ráncoltam össze a szemöldökömet.

- Mia baj??? Egész nap hánysz. Mondd el.-kérlelt.

- Nemtudom, szerintem elrontottam a gyomromat...-hajtottam le a fejemet, Cahnyeol szólásra nyitotta, a száját de valaki betört hozzánk és a wc-hez rohant.

Persze kivolt? Miyong szegény... tudom mit érez...miközbe simogattam a hátát ránéztem Baekhyun-ra aki aggodalmasan nézte hányó barátnőjét, de mégis volt benne valami boldogság féle...

Miyong könnyes szemekkel nézett rám, ebből ítélve nem lehet valami jó hír, szóval kitessékeltem Cahnyeolt és bezártam az ajtót. Barátnő velem szembe üllt és vett egy mély levegőt, belenézett a szemembe és kimondta.

- Terhes vagyok.- és elsírta magát. Én meg lefagyva ülltem és őt néztem. Mivan? Terhes? Miii???

- Hogyan?-kérdeztem vissza halkan.

- Terhes vagyok Baekhyun-tól... sajnálom Minji, én tényleg sajnálom! - mondta zokogva én pedig, csak átöleltem.

- Semmi baj, de Baek mit szólsz hozzá?-tóltam el magamtól a lányt.

- Hát velem volt bent a dokinál és amikor meghallotta lefagyott, mint te de amikor észbekapott felkapott és megpörgetett, nagyon örül neki. Egész úton dumált meg simogatta a hasamat, szóval igen nagyon örül neki. - mondta mosolyogva erre nekem is mosolyognom kellett.

- És ugye te nem haragszol rám?-kérdezte félénken.

- Nem! Egyáltalán nem! Persze fura ez a helyzet de segítek neked mindenben! - magamhoz húztam és átöleltem.

- Mikor akarjátok elmondani nekik?-tólatam el magamtól.

- Most!-felpattant és elindult kifelé. Baekhyun boldogan megölelte Miyongot és a nappaliba indultak, ahol mindenki tv-t nézett kivéve Sehun, mert ő a konyhába tartotta a frontot.

Éppen mosogatott én pedig hátulról átöleltem, aromat a hátába fúrtam. Ő megfordult és megcsókolt.

- Minden rendben?-nézett a szemembe. Egy aprót bólíntottam és akkor meghallottam a csengőt.

- Kinyotom!-hallottam Suho hangját. Kimentem a nappaliba és  láttam a boldogságot mindenki arác. Suho bejött és félrehívott engem.

- Minji, itt vannak a szüleid meg a tesód?-nézett rám furán. A szüleim? Egy nappal elöbb jöttek? És Sofi mit keres itt??? Nem is vagyunk jóba... gyors léptekkel kimemtem az ajtó elés szüleim boldog arcával találtam szembe magam. Mindd a ketten a nyakamba borultak, hát igen már régóta nem találkoztunk.

- Szisztok! Ti hamarabb jöttetek.- állapítottam meg hamgosan. Eltoltak maguktól és apa is megállapított valamit.

- Gyönyörű vagy kislányom!-mondta meghatva én meg adtam egy puszit az arcára.

- Jaj én pici hercegnőm! Annyira hiányoztál, és csak megakartunk lepni téged!-mondta mosolyogva de az én mosolyom hamar lehervadt.... Sofia... a fogadott húgom igaz csak pár hónappal fiatalabb de gyűlöljük egymást. Ő nem is a testvérem! Mindíg csak a rosszat akarja nekem... szép karcsú alakja van, hosszú szőke haja...stb. tipikus amerikai lány... mindenkire rámászik és gonosz. Persze anyáék szeretik. De én. Hirtelen hányingerem lett.

- Áááh Sofi. Te itt?-kérdeztem lenézően.

- Ja sajnos...-mondta flegmán.

Közben anyáékat beinvitáltam a lakásba. A fiúk felsorakoztak és eggyesével bemutatkoztak. Után amikor anya meglátta Sehunt elkezdett bőgni, mert hát anya nagyon szerette Sehunt és apa is nagyon bírta. Persze a név hallatán Sofi rögtön játszotta az eszét és barátom nyakába ugrott és ,,sírt" de egy csicska. Én szúrós tekintettel figyeltem Sehunt, aki zavartan nézett rám.

Amikor befejezte a színjátékot még egy puszit is adott neki... huuuu eskuszom hozom a konyhakést!

Sehun hozzám lépett, de én inkább átmantem Chanyeol oldalához. A fiú csalódottan nézett engem, de én most nem akartam vele lenni. Persze Sofi állandóan rajta lógott...

Egyszer megölöm ezt a lányt.