Mámoros eufória ami átjárja testem, amint meghallom az ütemet, egyből felpezsdül a vérem. Nem bírom tovább, a ritmus magával ragad, a lábam már mozdul, a csípőmet kicsit megtekerem, de még nem látványosan. Csak stimulálom az érzékszerveim, ajkam szexy mosolya már tükrözi hangulatom.
A zene egyre hangosabb, a dobhártyám már dübörög. A testem mozdul, hajam vele száll, karommal végig simítok nyakvonalamon és vigyorgok. Csípőmet szemtelenül megtekerem, ez a szédület magával visz, egy olyan helyre, ahol nem léteznek korlátok. Csak a zene, az ütem és mi vagyunk ott. Érzem, hogy megragad, magával ránt és uralja elmém, testem.
Akarom, hogy tudja mit érzek, ezért megmutatom mozdulataimmal, tetteimmel ... remélem érzi. Az ütem kábult bódultsággal száll elmémre, oda adok mindent, törj szét. Törj össze, hogy soha ne felejtsek.
Megpördülök mozdulataim önfeledtek, felszabadult vagyok, féktelen és szabad. Felhőtlen gondatlanságban úszok, ez a dallam a miénk, egy hullám-hosszon vagyunk. Tempónkat a kéjes lendület járja át, átkarolsz, tartasz és nem engedsz. A zene, a ritmus csak nekünk szól, csak nekünk dübörög.