Miért adsz reményt..
Önző szívemnek!
Mikor tudod jól hogy mennyire szeretlek még mindig.
Pedig a feledés homályába akarok elsüllyedni, akkor még is miért nem hagyod ezt nekem.
Miért nem hagyod, hogy elfelejtselek?
Miért nem hagyod, hogy végre fellélegezek és eltűnjek.
Miért nem tűnhetek el a sötétség leple alatt .. miért??
Miért adsz hiú reményeket, mikor te nem szeretsz.
Miért hagyod hogy ez a viszonzatlan szerelem felemészen.
És magamnak is, miért hagyom...
Miért szeretlek még mindig, miért nem tudlak csak úgy elfelejteni..
Még is mikor téged látlak és azt mondod szükséged van rám...nem tudok nemet mondani.
Hát hogy is tudnék, hisz szeretlek.
Mindennél és mindenkinél jobban szeretlek...
Ez a keserédes szerelem, ami nekem marad.