Egy régi romos házaz erdő mélyén, ami a feledésbe merült. Az ablakai betörve,cserepek a földön, az egyik oldalát már ellepték a mohák. Pedig ez régen egy elfeledett dinasztia öröksége volt, egy véres családé, de most csak ott állt magányosan az erdő legsötétebb mélyén, mintha sose létezett volna. Vagy pont ezt akarták, kitudja...

Egy egyszerű öreg háznak látszott, két hálószoba, egy nappali és fürdőszoba, de még is volt benne valami különleges...

Csapdába csalt és soha nem eresztett... A fürdőszoba csempéin a tulipánok vérre szomjaztak. Halványpiros, rózsaszín, sárga és hófehér tulipánok szirmai bontakoztak ki a mennyezeten. A lakás változószínei pompáztak a sápadt hold fényében, sötét és világos kontrasztja.

Senki se találhatott rá vagy még is...

Pár nappal Halloween éjszakája előtt egy arra tévedt turista talált rá, de soha nem került elő. A családja a keresésére indult, rendőrök,nyomozók keresték mindenfelé. A kis város hamar címlap sztori lett, miután a kereső csapatok rá találtak a régi viskóra és a holttestre vagy is holttestekre.

Rendőrségen...

A rendőrök és nyomozók veszekedtek, az újságírók már nevet is adtak a sorozatgyilkosnak, de most nem is ez volt a fontos... vártak valakire.

Aztán halk, de egyenletes kopogás visszhangzott az ódon kapitányság falai közt,ami egyre hangosabb és hangosabb lett, ahogy közelebb ért az irodához. Aztán megjelent egy gyönyörű öltönyös nő, hosszú fekete haja rendezetten össze volt fonva, még egy hajszál se kószált el. Vörös tűsarkúja, úgy vágta a hirtelen keletkezett csendet, mint éles kés a húst. A szoba közepébe sétált, minden mozdulata fegyelmezettséget és hatalmat sugárzott, nem tűrt ellentmondást, aranybarna szemeivel végig pásztázta az embereket. Zoey főkapitány egy nagyon intelligens és erős nő volt, akit mindenki tisztelt, de féltek is tőle. Megközelíthetetlen aurája miatt nem sok barátja akadt, de őt ez nem is izgatta, neki első volt a munka, profilozó és gyilkossági nyomozó volt. Az egyetem után hamar munkát kapott és felkapaszkodott a csúcsra, utálta a lustákat és az ő csapata csak is a legjobb lehetett. Nem tűrte a hibákat, főleg ha az figyelmetlenségből adódott és gyűlölte a kétszínű embereket.

Zoey kezébe vette az aktát és újra átnézte, míg ide tartott a vonaton már átlapozta és az emberei már kimentek a helyszínre, de ő az eligazítást se vette félvállról. És így legalább jól szemügyre tudta venni az itt dolgozókat. Elmondta, hogy mit gondol és eddig mit tudott meg, a halottkémre még várni kell, de mindent elmondott amire rájött. Kivételes megfigyelőképességét az se kerülte el, hogy néhányan neheztelnek a csapatára, de hogy most azért mert nő vagy, hogy ők kapták az esetet, azt nem tudta...Lehet mindkettő.

Miután mindennel végzett, autóba ült és ő is elindult a helyszínre, a csapata két női dolgozót és egy férfit takart. Mikor oda ért, egyikük kint várt rá, Luna a rövid vörös hajú lány, a csapat legfiatalabb, de Zoey után a legokosabb, még új volt köztük. Féléve kezdett Zoey csapatában, de a főnök meg volt elégedve vele. Mikor kiszállt az autóból, Luna tiszteletteljesen meghajolt előtt,ezt még nem tudta levetkőzni mióta ide került, mivel, hogy Japánból származott.

Aztán kirobban Mark az egyik legjobb orvos és mesterlövész, de mikor meglátta Zoeyt kicsit vissza vett arcából. – Ez gusztustalan. – Már több éve dolgozott Zoey-val, de nem tudta megszokni azokat a furcsa eseteket, amit a nő folyton kapott.

Ekkor kilép a legrégebbi tagjuk is, Marta volt a legidősebb közöttük és ő volt a bogarasuk, nem csak azért mert kissé flúgos volt, hanem az ő szakterülete volt a bizonyítékok vizsgálata, mellette orvosszakértő is volt régebben. Imádta a bogarakat és az oszlóhullákat, ott érezte magát elemében. Előszeretettel piszkálta Mark-ot akinek nem volt jó gyomra az ilyenekhez.

Megbeszélték mire jutottak és vissza mentek a kapitányságra, Zoey meg a patológushoz sétált, mikor kirakták. Egy öreg férfi nyitott neki ajtót, a hullák bűze egyből megcsapta a nőt, de már hozzá szokott és látta jól, hogy a férfi figyeli a reakcióját. Néha úgy érezte,mindenki arra vár, mikor hibázik vagy akad ki, de szerencséjére neki erős idegei voltak. Még is idegesítette a tudat.

– Eddig mit tudott meg?

– Még nem vagyok kész, majd elküldöm a kapitányságra.

– Nem baj, mondja mit tudott meg eddig.

– Az elkövető olyan precízen vágta fel a testeket, mintha csak egy halat filézett volna ki.

– Vagy is profi az illető. – De ezt már a tetthelyből is leszűrte, mert egy használható nyom se akadt. *De miért pont halhoz hasonlítja?? Ez valami kis városi dolog lehet...* Néz maga elé közben.

Beszéltek még néhány szót, aztán csatlakozott a csapatához, de valami fennforgásra ért be.

Zoey a fején lévőért kezdte masszírozni és próbálta legyűrni az egyre növekvőfejfájását. Valami motoszkált a gondolatában a tetthelyről, de még nem tudta mi az. Talán a holttestek helyzete vagy maga a helyszín, talán az elkövető módszere. Pár évvel ezelőtt volt néhány megoldatlan ügy, nem az övé volt, de felkeltette az érdeklődését, másik városban volt ugyan, de mintha valami hasonlított volna. *De mi lehet az?* Intett Martának aki eddig csendben figyelte a hadakozást és főnökét, most felállt és odament hozzá. Elmondta, hogy keressen már elő az adatbázisból egy aktát és ha megvan küldje el. Aztán tovább állt, már unta az eseményeket. Végre eljutott a lefoglalt apartmanhoz, egy gyors zuhany után, úgy érezte felfrissült és újra dologhoz látott. Halk pittyegés jelezte, hogy megjött az akta, elővette a laptopját és megnyitotta a fájlt. Lapozott néhány oldalt, aztán majd kiszúrta a szemét az egyezés. A fürdőszoba tulipánjai...*Érdekes...* Nem várt egy percet se összehívta a csapatot és a lenti étterembe találkoztak, evés közben átbeszélték a dolgokat. Mindenki beszámolt mire jutottak eddig a kiosztott feladatokkal és a halottkém jelentését is elolvasták. Zoey sóhajtott, valami még mindig nem volt neki tiszta és utált a sötétben tapogatózni. Legelsőnek azt gondolta, hogy véletlen a fürdőszoba, de ahogy kutattak, több esetben is feltűnt. Zoey nyakán egy ér lüktetni kezdett. Összegezzük, kezdte a fejében összerakni a kirakós darabjait: Biztos hogy sorozatgyilkos és nemez az első esete, nagyon mozgékony legalább öt városban tűnt fel, de mi köze a fürdőszobához és a tulipánokhoz. Ráadásul elég messze vannak a területek. Nagyon erőszakos, pszichopata,élvezetből gyilkol, sok férfi áldozata van, de nők is akadnak. A férfiakat rendesen megkínozza, vagy meleg férfi, vagy ami valószínűbb női tettes, de ez csak feltételezés. És a nagy kérdés, eddig hogyhogy nem tűnt fel ez senkinek, még ha különbözőhelyeken is gyilkol. Sajnos a módszere is változik, a kínzás több formáját használja, egyetlen egy dolog ami talán közös lehet,hogy legtöbbször nem a gyenge férfiakat szemeli ki, szereti aki hívásokat és szereti agyonverni áldozatait. Talán dühkitörései is vannak, de azt nehéz elrejteni.

Miután végzett és elmondta a többieknek mire gondol felment, pihenni. Este furcsa zajok keltették és az ajtó résén egy cetli virított, amire az volt írva: Nincsen!!

Zoey feltépi az ajtót, de senki nincs ott. Úgy érzi, hogy figyelik... *Ezt biztos a gyilkos írta, de mije nincsen?* Gondolkodik hangosan és újabb sóhaj hagyja el ajkát. *Játszik velem!* Ahogy ránézett az órájára éjfélvolt, vagy is eljött Halloween napja. A gyilkosok szeretik ezt a napot, Zoey nem is értette, de így vannak a nagyobb ünnepekkel ezek a szörnyek, mert nehogy már boldogok legyenek mások vagy jól érezzék magukat. Nem tudott visszaaludni, így elindult, hogy újra szemügyre vegye a házat, de mikor kilép a hotelből a csapatával találja szemben magát. – Hát ti?

A csapata nem akarta egyedül elengedni, és az is kiderült, hogy Marta látta,hogy elindul és felkeltette a többieket. Zoey bazsalygott magában,neki van a legjobb csapata és barátai, miután elmondta mi történt és mit akar tenni, együtt indultak el.

Mikor oda értek mesterséges halovány fény szűrődött ki a házból, Zoey egyből lekapcsolta a világítását és hangtalanul szálltak ki a kocsiból. Fegyvert fogtak, Zoey intett Marknak és Lunának, hogy menjenek hátra, ha véletlenül el akarna menekülni az ismeretlen,közre fogták ketten az ajtót, a falnak passzírozták magukat és hallgatóztak, de semmi zaj nem szűrődött ki. Miután Zoey biccentett betörtek, a régi mohával ellepett ajtó megreccsent és ahogy benyomultak ketté tört. *Megtaláltak...* Hallatszott egy vészjósló hang előttük, aztán őrült nevetés.

Ahogy a hang megszólalt, teljes sötétség borult a házra, Zoey-nak felkellet kapcsolnia a zseblámpáját. Lassan haladtak előre, de nem úgy tűnt, mintha menekülni akarna az illető. Rothadt hús, vér és halál szaga járta át az egész helyett. Egy elsuhanó női alak szaladt be a fürdőszobába.

Akkor még nem gondolták, hogy ők is eltűntek lesznek mindörökre... A ház és a gyilkos magával ragadta őket, ahogy beléptek a tulipánokkal teli rengetegbe.