- Szóval nyújtottál, és beütötted? - kérdezi Jimin, amint kettesben maradunk. Hangjától libabőrös leszek. Nem gondoltam volna, hogy egyszer ismét hozzám szól. Elég rossz kifogást találtam, de azt még sem mondhattam, hogy szétvetett a féltékenység. Még a végén félreértene, és azt hinné viszonzom az érzéseit.

- Ne cikizz, jó? Tudom, hogy gáz vagyok, de estére kapok valami fájdalom csillapítót, és mehet is a buli. Ne aggódj! - Nem nagy ügy! Én mindent kibírok. Csak az ő közelségét nem. Menj el kérlek.

- Kizárt dolog! Egyáltalán lábra se kéne állnod. Ebbe senki nem fog bele menni! - hallom a megrökönyödést hangján, de nem tud meggyőzni. Majd én megmutatom neki. Nem mindenki olyan gyenge, mint ő.

- Majd meglátjuk! - határozottan felállok, és már tudom, hogy ez nem volt jó ötlet, de azért megpróbálok elindulni. Rögtön összerogyok a kanapéra. Nem hiszem el! Nem elég, hogy belül összetörtem, már kívül is használhatatlan vagyok, és mindezt miatta. Hallom, hogy felém közeledik, és már meg is csap, a csábító szirén illata. Hagyj már békén! Hirtelen szemeim elött megjelennek gyönyörű szép macska szemei. Aish, Jimin csak menj el!

- Jungkookie... - szólal meg simogató hangja, amitől az egész testem megborzong. Képtelen vagyok megállítani magam. Csak hagyom, hogy beszippantsanak szemei. - Ne légy szomorú! - búgja bársonyos hangon, én pedig ismét hatása alá kerülök. Ajkai hívnak, hogy csókkal halmozzam el. Alig tudom türtőztetni magam. Finom kis kezét arcomra rakja, és apró ujjacskáival cirógatja bőröm, amitől megmozdul az ágyékom. Gyorsan lefogom a kezét, és elfordítom szeméről a tekintetem. Nem érezhetem, ezt! Miért vált ki belőlem ilyen érzéseket. Fuldoklom, ahogy felfogom, hogy milyen hatással van rám. Képtelenség... 

- Ne tedd ezt velem, kérlek! - mondom ki végül a napokba üvöltő gondolatokat. Ebbe az egy mondatba belesűrítve minden érzésemet. Ne legyél ennyire kívánatos, ne menj bele a velem való szexuális kapcsolatba, ne szeress belém, ne mond el nekem, és kérlek soha ne hagyj el.

- Mit? - kérdezi meg végül. Nem tudom, mit válaszoljak. Hiszen annyi minden van bennem. Tudom, hogy félre értené. Nem akarom, hogy azt higgye szeretem. 

- Ne akard, hogy elkelljen utasítanom, mert az nekem is fájna. - szólalok meg végül. Nem tudok ránézni. Azt mondom fájna, pedig valamiért most is fáj. Napok óta fáj.

- Értem, mégis miért fájna elutasítani? És mégis mit utasítanál el? A gondoskodásom? Hogy aggódom az én kis öcsémért? - hangja halk, de annyi harag van benne, hogy legszívesebben átkarolnám, és nem engedném el. Miért hazudik, mikor ilyen érzéseket váltott ki belőlem? Ezt csak úgy tehette meg, ha elakart csábítani. Magamtól én soha nem kezdenék, így érezni egy férfi iránt, ugye? Persze, hogy igen! Mit teszel velem te démon! Önt el az ideg.

- Mert csak a kis öcsédként érintettél az előbb meg? És az a perzselő vágy a szemeidben, csak az aggódás volt igaz? - Ne hazudj tovább nekem!

- Te miről beszélsz? - Ahogy szemünk találkozik az övében csak döbbenetet látok. - Semmiféle szexuális indíttatás nem volt bennem. - Miért nem? Miért nem akarsz már? Persze ott van Tae! Még is megpróbálsz elcsábítani!

- Akkor, miért tudtam, olyan nehezen megállni, hogy ne csókoljalak meg, ha? Ha nem küldtél felém semmi jelet, miért kívántalak annyira megérinteni? - kiabálok, pedig nem akarok, de olyan mérges vagyok rá. Én nem vagyok szerelmes belé, még is olyan érzéseket vált ki belőlem a viselkedésével. És ezért én lennék a hibás?

- Talán ezt magaddal kéne végre tisztáznod. - válaszolja, de az  arcáról semmit nem tudok leolvasni. Lábamra néz, és lök rajtam egyet, hogy visszaüljek. - Ne állj fel! Nem szeretném, ha valami bajod lenne. Szólok a többieknek, mert még azt se tudják mi történt. - Nem akarom, hogy itt hagyjon. Elkapom a csuklóját, és közben finoman megsimogatom kezét. Már ez a kis érintés is úgy megnyugtat. Nélküle senki vagyok. Érzem, hogy könnyeim megindulnak, de nem tudom, hogy mitől. Azért, mert kezdek rájönni, hogy Jimin nem közömbös, vagy azért, mert félek, hogy nem tudok lábra állni.

- Mi lesz ha nem tudok fellépni? - mondom ki az utolsó gondolatom. Mellém ül, és kezecskéi közé veszi az arcom, így kényszerít, hogy ismét szép szemébe merüljek. - Jungkook olyan még nem volt, hogy a BTS nélküled koncertezett volna, és nem is lesz, mert ha kell targoncával viszünk ki a színpadra, és én tartom neked a mikrofont, de akkor is ott leszel! - hangja határozott. Olyan erős! Nála jobbat nem is kívánhatnék magamnak. Elmosolyodom, és magamba szippantom az erőt, ami belőle árad. Annyira tökéletes. Legszívesebben megcsókolnám. Szemeim vastag, formás ajkaira tévednek, melyek lassan szétnyílnak, és rózsaszín nyelvecskéje kibújik közülük. Végig húzza felső párnácskáján, ezzel benedvesítve, és még csillogóbbá téve. A nadrágomba, így még kevesebb lesz a hely. Hirtelen feláll mielőtt még észbe kaphatnék. - Akkor megyek! - szalad ki, ami megmosolyogtat. Azt hiszem... azt hiszem szeretlek Jimin-hyung... Miket beszélek? Elpirulok a gondolatra is, de már nincs több időm, hogy veszekedjek magammal, mert egyszerre három hyungom is lerohan, és a szuszt is kiölelgeti belőlem. Mikor meghallom a folyosón Jimin nevét elkezdek fülelni.

 - Jimin, a manager azt kérdezi letudod-e nyomni helyette? - kérdezi Rapmon, amitől a szívem összefacsarodik. Jimin mindig is szeretett a középpontba lenni. Itt a tökéletes alkalom. 

- Mi? Kizárt! Ugye csak viccelsz, kilehelném a lelkem. Szinte az egész dalt én énekelném. - hallom Jimin ledöbbent hangját. Megtudná csinálni, tudom. Ő is tudja. Jobb kondiban van, mint bármelyikünk. 

- Talán, ha Tae és Jin besegítenek megoldható. - ötletel Yoongi, tehát nélkülem fog lemenni a koncert. Jimin megint átvert.

- Káosz lenne! Akkor menjen az ő része felvételről. - születik meg a döntés. Szomorú vagyok... 

- NEM! - hallom meg Jimin éles hangját. Ahogy előrébb lép pont látom alakját. Arcán határozottság látszik. - Nélküle én se állok ki a színpadra! Oldják meg! - mérges, ami tudjuk mit jelent. Namjoon ijedt tekintettel győzködi a menedzsert. Nem értem már pontosan miről beszélnek, de már nem is érdekel. Jimin kiállt mellettem. Jimin szeret. Nem tudom, ez miért önt el most boldogsággal.

Bármennyire örültem, hogy én is részt veszek a koncerten, borzasztó volt, hogy nem vehetek részt a koreográfiába. Hogy nem fanszervizelhetek Jiminnel. Mérges voltam magamra, és sajnos, még a koncert vége előtt, könnyek formájába jött ki belőlem, a feszültség. Megfordultam, hogy ne lássák, ahogy sírok. Hirtelen egy meleg kezet éreztem a hátamon, majd Jimin szépséges arcát láttam, ahogy mosolyogva néz.

- Jungkookie! Ne csináld! Szedd össze magad! Aggódni fognak. - simogatja fejemet. Próbálom összeszedni magam. Az illata, és jelenléte egy kicsit megnyugtat, de könnyeim nem állnak el. Ekkor közelebb hajol, és megfordít. - Kookie! Ha jó kis fiú leszel, a koncert után leápollak, csak szedd össze magad! - lesokkol az ajánlat. Most komolyan azt mondta leszop, ha összeszedem magam? Úgy megtenné, hogy tudja nem szeretem? Könnyeim elfogynak, és amint elképzelem, ahogy Jimin kemény farkam, nyalogatja, és szájába veszi, minden gondolat kiröppen a fejemből. Tae is hátra jön, mikor látja, hogy valami nem oké. Vagy csak Jiminnel akar lenni. Már ketten táncolnak körbe. Sajnos Jimin előre indul, és én, már is rosszabbul érzem nélküle magam. Így lassú léptekkel, sarkamra vigyázva, előre megyek. Ha vele vagyok, jobban vagyok. 

A rossz hangulatom, koncert után sem tűnik el, és most, hogy nem kell tartanom magam az Army előtt, már is ismét folynak a könnyeim.

- Jungkookie - ül le szorosan mellém Jimin. Zavarba jövök, hogy a többiek elött ilyen közvetlen, és hangja erotikus csengését sem tudom hová tenni. Felpillantva látom, hogy már csak ketten vagyunk. - Mondd, most miért sírsz? - mosolyodik el. 

- Csalódott vagyok. Csalódást okoztam. Az én hibám, annyira felelőtlen vagyok. Biztos, most megutáltak. - öntöm ki neki a lelkem. Olyan jó érzés, hogy itt van.

- Dehogy utálnak! - nyugtat, de tudom, hogy csak úgy mondja. Döbbenten nézem, ahogy lábanközé térdel, és felcsúsztatja combomra a kezét, egész közel farkamhoz. Szívem hevesebben kezd verni, mint eddig. Eszembe jut az ajánlata, és ismét elvörösödök.

- M-mi-mit csinálsz? - kérdezem zavaromban. Nem is próbálja leplezni mire készül. Nadrágomba kezd elfogyni a hely.

- Betartom a szavam, és leápollak. - néz mélyen a szemembe. Övében perverz fény csillog. Végig simít lefelé a lábamon, egészen a bokámig, majd elkezd vetkőztetni a cipőmtől.

- JIMIN! - kiálltok rá ijedten, és vállaiba kapaszkodok, mert érzem, hogy az izgalom végig söpör rajtam. - Ne itt, kérlek! Ez túl veszélyes, majd este gyere át inkább!

- Nem-nem! Minél előbb kezelésbe akarlak venni! - néz rám ártatlan tekintettel. Jézus, teljesen felizgat. Nem ellenkezek tovább, nagyon vágyom rá. A szájában akarok lenni minél előbb. Elengedem, és hagyom tegye, amit akar. Ő pedig bokámról leszedi a merevítőt, majd hideg vizes borogatást tesz a sarkamra. Komolyan nem értem, így hogy fogok kielégülni.

- Mit csinálsz? - kérdezem tőle, mikor még mindig nem nyúl a farkamhoz. Szemei továbbra is ártatlannak tűnik. Uhh, nagyon remélem szopás közben is ilyen marad. 

- Ápollak, hát minek tűnik? - kérdezi. - Mire számítottál? - Most jövök rá, hogy mennyire beleestem a csapdájába, már megint.

- Én semmire, csak... csak áh, mindegy hagyjuk. - mérges vagyok magamra amiért ennyire bele vagyok bolondulva. - Köszönöm, jól esik! - mutatok végül a lábamra.

- Szólj, ha felmelegszik, akkor lecserélem. - nyúl kezével a nadrágom széléhez, amitől egyből megrándul a farkam.

- Mit csinálsz? - kérdezem.

- Fejezd be kérlek, nagyon gyerekesen viselkedsz! Levetkőztetlek, és segítek neked felöltözni, hogy ne kelljen ráállnod. - mosolyog rám, mint egy gyerekre. Olyan hülye vagyok! Elengedem a kezét, és hagyom, hogy gondoskodjon rólam. Muszáj az ajkamba harapnom, mert ha nem, akkor nyögni fogok az érzésre, ahogy nem messze a farkamtól, babrál az övemmel, és a nadrágom gombjával. Lefelé, végig simit kezével lábamon, és felfelé se kímél. Libabőrös vagyok, és annyira felizgultam, hogy a nadrág elakad férfiasságomba. Jimin nem habozik, farkamra fog, és behelyezi a nadrágba, majd eligazítja, amire már ki kell eresztenem a hangom. Hogy minél hamarabb túl legyünk rajta, felemelem a karom, hogy könnyebben letudja venni a pólómat. Természetesen itt is végig simít az oldalamon. Kezdem kétségbe vonni, hogy véletlenül. Sóhajtanom kell. - Tudod a felsődet te is áttudtad volna venni. De szívesen levetkőztetlek, ha erre vágysz. - mondja ugyanazzal az ártatlan fejjel, ami teljesen elveszi az eszem. Csak te tudod, így elvenni az eszem. Szeretlek! Ismerem be végül magamba.

- Jimin-shi... - szólítom meg, de hangom mélyebb a kelleténél. Teljesen felhevült a testem. Mondd, hogy szereted! Mond ki, hogy tudja! - Lecserélnéd a kötésem, mert átmelegedett. - mondom végül. 

- Persze Jungkookie... - hangjától megremeg a testem. Nagyon jól esik, hogy gondoskodik rólam. Mondjuk az jobban esett volna, ha leszop...