A közös szobánkban vagyok az ágyon fekve, jobb csuklóm a homlokomon, bal kezem a hasamon, jobb lábam felhúzva, bal pedig kinyújtva és a plafonra meredek,az elmúlt napokra gondolva.
Sok minden történt,ráadásul hirtelen. Még rendessen feldolgozni sem lehetett, úgy mint mikor idollá váltam. Az is hirtelen történt. De hadjuk a multat, inkább a jelenre koncentrálok.
Tisztán emlékszem a napra mikor minden megváltozott.
Akkor,mint mindig a táncteremben gyakoroltunk.
Menedzser hyung hirtelen kirohant, mi pedig nem törödtünk vele,azt hittük valaki azért hivta, mert meg akarta kérni,had szerepeljünk egy show-ban, vagy interjút szeretne kerni. Megkorrát tévedtünk!
Hyung egy idő után visszatért s megállt az ajtóban. Mi akkor fejeztünk be egy számot s már a következőre készültünk, mikor intett a koreográfusnak, kapcsolja ki.
Értetlenül fordultunk felé.
-Valami baj van? - kérdezte Rap Mon.
Hyung még mindig fal fehér arcal, remegő kézzel szoritotta a telefont.
Én letöröltem az izzadságot a homlokomrol és közepebb léptem.
Zihálásom csökkent, igy kitudtam nyögni valami értelmeset is a számon.
-Nyugodj meg hyung. Vegyél egy mély levegőt,lassan fújd ki,utánna mond el mi zaklatott fel. -ajánlottam. Igy is tett.
-A tűzoltok hívtak. - kezdte. Önkéntelenül néztünk egymásra a srácokkal. Mindegyik arcán süt az értetlenség.
Éreztem valami baj van,s a belső megérzéseim eddig nem hoztak csalódást.
-Miért hivtak a tűzoltók? - ráncolta homlokát Jimin.
-Hyung, nyögd már ki,ne kelljen harapófogóval kierőszakolni a szavakat. - türelmetlenkedett Kookie.
-A dormunkban egy konektor zárlatos lett. - elállt a lélegzetem. -Szerencsére nem gyulladt ki,de mindent beborít a korom. - fejezte be.
A világ megfordult velem, szívem csak úgy dübörgött a mellkasomban.
Az nem lehet! A dorm! Az otthonunk! Nem!
-Bi...biztos vagy benne? - Nyöszörgte Taehyung.
-Igen.
-Gyorsan meg kell nézni a dormunkat! - harsant Rap Mon hangja a döbbent csöndben.
Igaza van. Majd késöbb kapok sokkot. Mindent itthagyva, izzadtan futottunk a furgonhoz. Még be sem lett húzva az ajtó, de a menedzser már indított is.
Ami általábam öt perc út, az most végtelennek hatott. Mintha valami meg akarná akadájozni, hogy megnézhessük igaz e.
-Odanézzetek. - mutatott ki az ablakon Jin.
Amit láttam, elöször nem akartam elhinni. Az otthonunk elött tűzoltók, rendőrök és még a mentősök is álltak. Plusz, hogy teljes legyen a kép járokelők gyűltek a sárga szalag elé.
Kiszáltunk a kocsiból,menedzser hyung azonal az egyik tűzoltóhoz rohant.
-Ez ugye csak egy álom. - lépett mellém Taehyung.
-Nagyon remélem. -Halt el a hangom.
Az ajtó és az összes ablak kitárva,igy tökéletesen belátni. Lárni ahogy a jól ismert nappalit beborítja a korom.
Nagyon remélem az apró stúdiónk nem szenvedett kárt. Ha kormos lett szivrohamot kapok.
-Miért velünk történt ez meg? - kérdezte elkeseredetten Jimin mikor Tae mellé lépett.
-Mert már túl szerencsések lehettünk. -szólat meg a hátunk mögött Hope.
Oldalra fordultam. Hope a kocsinak dőlve szemlélte a borzalmat.
Az arcán tanácstalanság és ami a legjobban megrémített nem volt rajta renyém. Hope mimdenben látott valami pozitívumot, de most nem.
Sötét szemében csak fájdalmat látom, úgy ahogy mindenki máséban.
-Visszajön. - kommentálta Tae.
Menedzser biztos talál valami megoldást és piff- puff minden mególdódik. Bár már ez sem biztos.
Hyung gondterhelt arcal sétált hozzánk.
-Mi a diagnózis? - kérdezte Jin.
Hatalmas sóhajjal némán rázta a fejét. Nem jó jel! Nagyon nem jó!
-Cho-shi! - kiáltott egy fazon a kocsijábol kiszálva. Menedzser szeme hirtelem reménnyel telt meg.
-Srácok, menjetek be és szedjetek össze annyi cuccot,amennyit tudtok. Késöbb a cégnél mindent elmagyarázok. - mondta mindegyikünk szemébe nézve.
Rap Mon bólintott és nulla kérdéssel a volt házunk felé vette az irányt.
-Ki lehet ez a fazon? - kérdezte menet közben Hope.
-Majd mindent megtudunk, csak legyetek türelemmel. - mondta a higgadt leader. Mellette én vagyok a másik olyan ember aki hidegvérrel van megáldva. De jelen pillanatban ez nálam érvénytelen. Minden vagyok csak higgadt nem. Ez roppant bosszantó.
Ha akart válaszolni Hope azt elfelejthette, mikor beléptünk a házba.
A nappali- ahogy kintről láttuk- tiszta korom. A konyhát elválasztó ajto szintént.
Az összes ajándék amit az A.R.M.Y-k-tól kaptunk felismerhetetlen. Ebbe belesajdúlt a szivem. Ezek a tárgyak nagy kincsek voltak a számunkra, de mint tönkrement.
-A konyhám! -jajdult fel Jin.
-Jézusom! - kiáltott fel Jimin.
-A drága konyhám megsemmisült. Vége! - panaszkodott sírós hangon.
A torkomban dobogó szivvel masiroztam s szobám felé. A folyosó legvégén van s mikor benyitottam, azon nyomban megnyugodtam.
Megkönnyebülten fújtam ki a levegőt. Tiszta maradt. Nem lett a korom áldozata.
-A szobám! Ezt nem hiszem el!- replikázott Kookie. -Minden tiszta korom. - folytatta. Mivel a küszöbön álltam, láttam Kookie elkeseredett arcát és ahogy ingatva a fejét fogja.
-Annyira sajnálom kicsi maknae. - tette vigasztalóan a kezét a fiatal vállára Jimin.
A folyosón övé volt az első szoba, szemben vele pedig a menedzseré volt. Szerintem az ővé is nagy károkat szenvedett.
A szobámmal szemben a studiónk volt. Mivel a birodalmamnak nem esett baja, igy a studió sem kaphatott új szint. Azért a biztonság kedvéért benyitottam.
Minden rendben van itt is.
A vállaim előre estek, hátam meggörnyedt a hatalmas megkönyebbülés miatt.
-Itt minden rendben? - tudakolta Rap Mon.
-Minden tiszta. - néztem felé. Amit meghallotta ő is ellazult.
-Hála az égnek. - sóhajtotta. -Bepakoltál?
-Még nem. Most akartam. -ujabb bólintás.
Vissza mentem a szobámba. Amennyi ruhát tudtam bele raktam a bőrőndbe,a jegyzet füzeteket raktam egy másik táskába és más fontosnak vélt cuccot raktam el.
Elkészűlve kiballagtam a levegőre és beszippantottam a tiszta levegőt. Bennt nehéz volt lélegezni, ez miatt köhögtem egy sort.
-Minden kész? - fordult felém a menedzser Hyung.
-Igen.
-Amint beszéltem a lá....fiammal hivlak. - hivta fel magára ujra a figyelmét a menedzsernek.
-Oké. Én pedig az igazgatóval - kezét fogtak, az idegem meghajolt majd az autójához ment és elhajtott.
-Üljetek a kocsiba, összeszedem a cuccom és megyünk is.
Míg ő bement,mi a csomagtartóba préseltük a koffereket. Igy is a kisebb táskákat az ölünkbe kellett tenni.
-Hol fogunk aludni? - törte meg a csöndet kisfius hangal TaeTae.
-Kitaláljuk. - jelentette ki RapMon.
Behúztam az ajtót és a tömeget figyeltem.
Senki sem kiabálta vagy sikoltotta a nevünket. Helyette szomorú,némelyik könnyes arcal,sziveket formálva a kezükkel nézte a házat vagy minket.
Nagyon szerencsésnek éreztem most magam amiért igy kitartanak mellettünk a rajongóink.
Észre sem vettem,mikor ért vissza a menedzser.
Szó nélkül beindtította a kocsit s már indultunk is vissza.
-Viszlát dorm. - búcsúzott el fájdalmas hangon végig hátra nézve Taehyung. Mikor pedig befordoltunk vissza ült.
A céghez érve letörten operáltuk ki a koffereket hátulrol s vittük be.
Egyenesen a táncterembe mentünk, ott a sarokba tettük a cuccost majd mindenki leült.
Én és Rap Mon a tükörnek támasztottuk a hátunkat, mig J-Hope a parkettán kiterült. Mellé ültek a többiek törökülésben.
-Meg kellene nyugtatnunk az a.r.m.yk-at. - jegyezte meg csöndesen Tae.
Igaza van,akik a helyszinen voltak,biztos készitettek képeket s az már rég az interneten dekkol.
A leader már vette is elő a telefonját és írt twiterre.
Közelebb hajoltam,hogy lássam más országokban hogyan fogadják a hírt.
Némelyik nem értette, de támogatott minket. Volt aki felviditó üzenetet írt s volt aki reményt küldött csupa szivvel.
De a legtöbben nagyon szomorúak voltak. Olyan is akadt aki felajálotta a házát. Ezen kuncognom kellet.
-Min kuncogsz hyung?
-Csak egy a.r.m.y felajálotta a kicsi házát,hogy lakjunk ott. -néztem rájuk. -Hát nem aranyos tőle. - mosolyogtam rájuk.
A szivem megtelt szeretettel ahogy olvastam a többi ilyen üzenetet. Még trendet is hoztak létre,hogy ne legyünk szomorúak a ház elvesztése miatt.
Az a.r.m.yk velünk vannak és teljes szivvel támogatnak minket. Ezt az érzést sose akarom elfelejteni.
Ahogy dalt írni sem akarom abbahagyni, vagy a rappelést sem. Öreg koromig ezt szeretném csinálni, sőt még utána sem hagynám abba. Na jó,lassan még sem rappelhetek, viszont dalt írni akkor is tudok.
Gondolataimat egy pittyegés szelte ketté. Elő vettem a mobiltelefon s láttam üzemetem jött.
"Hívj fel,ha tudsz! -Anyu"
Hatalmasat dobbant a szivem. Anya is értesült a dolgokról és most halálra aggódhatja magát.
Azonal felhívtam.
-YoonGi! - szólt bele anyu érzelmektől elfulott hangon.
-Minden rendben anya. Csak a nappali, a konyha meg JungKook szobája lett kormos. - levegőért kapott.
-Nem voltatok otthon ugye? -mindig lágy hangja most remegett az idegességtől.
-Tácteremben voltunk,épp gyakoroltuk mikor bejött a hívás. - nyugattam meg. -Nem esett senkinek sem baja. Csak a cuccok mentek tönkre. - tettem hozzá lehajtott fejjel. Fél füllel hallodtam nem csak nekem kell megnyugtatnom a szüleimet. Vagyis csak anyát.
-Ó fiam! Hála az égnek amiért nem voltatok otthon!
-Igen.
-Hol fogtok aludni? - kérdezte. Ez egy nagyon jó kérdés.
-Nem tudom anya. Menedzser hyung most beszéli meg az igazgatóval. - szabad kezemmel beletúrtam vörös hajamba.
-Nagyon hiányzol fiam. - mondta lágy hangon.
-Hamarossan vége a promóciónak és pihenhetünk kicsit. Akkor meglátogatlak. - ígértem. Nem fog sikerülni,elvégre az új albumon fogok dolgozni.
-Ajánlom is mert egyedül érzem magam és nagyon régen láttalak. Olyan csöndes a ház mióta elmentetek. - szipogott. Hát igen. A bátyám is elköltözött s családot alapított szerelmével.
-Fiam remélem a barátnőddel jössz haza. - egy olyan témák egyike jött szóba amiket rühellek ha szóbakerűl. Mindig óvatos vagyok,de most figyelmetlen voltam.
Elhúzott szájjal forgattam a szemem.
-Anya nincs barátnőm. Idolként nem engedhetem meg magamnak.
-De férfi vagy az istenért! Kell egy barátnő! Vagy csak nem...- elhalt a hangja. Most meg ez.
-Anya, - kezdtem lassan, azon a kioktato hangon amit oly sokszor használok a többieken. - nem vagyok meleg a lányokat szeretem. Most a zenéléssel szeretnék foglalkozni és persze a rajongókkal. Majd egyszer lesz,akkor te leszel az első aki megtudja.
-Még jó hogy én leszek! - replikázott. Elmosolyodtam.
Mielött még kinosabb témák jutnak eszébe elbúcsuztam tőle.
-Mennem kell anya,Hyung visszajött.
-Tudom,hogy csak menekülsz édesfiam, de sokáig nem kerülheted el ezeket a témákat. Egyszer beszélnünk kell róla. - tudtam, igaza van.

-Tudom,anya,de nem most kell róla beszélni.

-Majd ha haza jössz. - mondta. Ez az amit nem akartam hallani. Személy szerint soha nem akarok ilyenről beszélni, de tudom anyu milyen és nem menekülhetek. Úgy van ahogy ő mondja és pungtung. Nem szabad vitába szállni, mert csak sokkal rosszabb lesz.

-Apád és én nagyon várunk haza. Vigyázz magadra, egyél sokat, ne hajszold túl magad. Mond meg ezt a többieknek is. - a mondat első szavát figyelmenkivűl hagytam, a többit viszont megjegyeztem és betartom, ahogy tudom.

Apával soha nem volt jó a kapcsolatom. Hogy miért? Mert nem azt utat választottam amit szánt nekem. Ezért összevesztünk.

-Rendben anya. Átadom nekik.

-Szeretlek fiam és nagyon büszke vagyok rád.

-Én is szeretlek. - mondtam elfuló hangon. Anyu pedig bontotta is a vonalat.

Eltettem a telot s már be is lépett a menedzser.

-Holnap srácok megyünk az új idéglenes otthonunkba. - jelentette ki köntörfalazás nékül.

Tátva maradt a szánk.

-Hogyan?

-Akivel beszélgettem a kocsi mellet az a legjobb barátom és felajánlotta lakjunk náluk. Az igazgató áldását adta, igy holnap reggel megyünk oda. -mondta mosolyogva. Le vagyok döbbenve . Ilyen hamar talaltunk otthont?

-Lesz ott még egy veletek egy idős srác is. Van neki egy ikertesója is de ő amerikában van és történetesen lány.

-A srác ismerhet minket? -szándékosan siklottam el a lány szó mellett. Szerencse, hogy nem lesz otthon ő. Nincs szükségünk bonyodalmakra.

-Nem hiszem. - gondolkodott el egy pillanatra. -Most nézek egy szabad motel után, ahol tudunk aludni, holnap pedig megyünk Shin- hez. -csapta össze a tenyerét vigorogva,majd távozott.
Nem is gondoltam volna, hogy az ajánlat elfogadása után mekkora bonyodalmakkal néztünk szembe .

A távozása után sokáig csend honolt a teremre.
De igy most végig lehet gondolni mi is történt az elmúlt órákban. Igen most már sokkot kaphatok.
Az,hogy majdnem felgyulladt az otthonunk, kész katasztrófa, de az,hogy egy idegennél lakunk ki tudja meddig kész világvége.
Hiába mondta a menedzser, bizhatunk benne,elvégre gyerekkori barátja, de a fiárol nem tudni semmit. Mi lesz ha beárul másoknak s eldicsekszi,a Bangtannal él egy fedél alatt. Igy szerezve magának barátokat. Mert biztos igy lesz. Én már tapasztaltam ilyet. Sajnos egy közeli ismerősöm megtette, igy szerezve hirnevet s álbarátokat.
Kezdetben azt hittem tényleg a barátom,mikor meg kiderült miért csinálta összetörtem. Azt hittem, ő tényleg kitart mellettem, és támogat, mikor a legnagyobb szükségem volt egy barátra! Mekkora naiv voltam! Most már máshogy állok az ilyenekhez.
Már csak a Bangtant engedem közel magamhoz, senki mást. Nem engedem, hogy még egyszer kihasználjanak. Ő nem hitte el,válhat belőlem valaki, mikor pedig a tv képernyőén megjelent az arcom, az új bandával könyörgött bocsássak meg neki. De nem tettem.
Egyedül is megbirkoztam a nehéz napokkal.
Mikor kiderült mi az álmom, egyedül maradtam,s sokszor érzem magam annak, de aztán eszembe jutnak a tagok s rá kell ébrednem, már soha nem leszek egyedül, hisz itt van a Bangtan Boys. Ők lettek a családom és egyben legjobb barátaim,kikre mindig számithatok,mert mindenben össze tartunk.
-Vajon milyen az a srác? - szólalt meg TaeTae.
-Biztos jó fej lehet. - ült fel HoSeok. -Nem lehet tudni. - vont vállat Rap Mon.
-Még mindig nem hiszem el,ami történt. - ingadta a fejét letörten Kookie. Hát igen,ő az egyetlen aki magyon megszenvedte a korom támadást.
-Ne aggodj kicsi maknae, majd segitünk, hogy a szobád olyan legyen mint régen. - vigyorgott Jimin.
-Igy van. - veregette vállon Tae. -Ne lógasd az orrod, kicsi maknae. - ő is rá vigyorgott.
-Befejeznétek ezt a "kicsi maknae " igy is tudom Én vagyok a fiatalabb. -durcizott be.
-Ne hari JeongGukiieee! - bújt hozzá Jimin. Az említett elhúzta a száját.
Kookie mindig az a látszatot kelti, hogy nem szívleli Jimin ilyenfajta megnyilvánulásait, de mi tudjuk, nagyon is élvezi. Ők ketten nagyon közel kerültek egymáshoz.
-Hagyál hyung! - húzódott el tőle.
-Naaa Kookieee. - Jimin szájabol ez mindig máshogy fog hangzani.
Mielött a fiatalabik szolhatott volna az ajtó megint kitárult.
-Szereztem motelt. Gyertek. - intett,mi meg felálltunk a cuccokhoz menve. -Csak egy szobát tudtam, de az három ágyas.
-Én alszom Kookiee-val! Stipstop. - emelte magasra a kezét mosolyogva Jimin.
-Hyung- sóhajtott egy fájdalmasan nagyot a maknae.
-De kár,pedig most én akartam vele. -csettintett csalódottan Tae.
-Ne már te is kezded. - nézett nagy szemekkel Kookie Tae-re. Ő csak megvonta a vállát.
-Tőlem mind a hárman aludtattok egy ágyban csak gyertek. - sietette a fiatalokat a menedzser.
Erre a mondatra fellelkesültek és ők voltak az elsők, kik a furgonhoz futottak.
Mi többiek ráérősen ballagtunk le.

Egy átlagos motelhoz értünk, ahol kint egy egyenruhás fazon állt.
A mint kiszáltunk már ketten voltak a furgon mellett.
Az egyik a csomagokat tette rá egy kocsira, mig a másik elvette a kulcsot a hyungtol. Menedzser előre ment,mi meg megálltunk a hall közepén.
-Fáradt vagyok. - jelentette ki Tae. Nem volt egyedül, bár még világos volt,de a nap már kezdett lemenni,narancssárgást szint adva az égnek.
-Gyertek. - intett Hyung,meg engedelmesen követtük.
-Nem fog kitudódni hol száltunk meg? - kérdezte Rap Mon.
-Nem. Beszéltem vele,hallgatni fog. - mosolygott hátra. Na igen! Ez a mi menedzserünk, ki mindenre gondol s vigyázz ránk.
Felmentünk a negyedik emeletre s a 320-as szoba elött megálltunk.
Benyitva egy tágas szobába léptünk,ahol tényleg három.szoba meg egy kanapé volt. Plusz tv is volt.
-Végre.! - huppantam le az egyik ágyra.
-Most döntsük el ki kivel alszik. - mellkasa elött keresztbe fonta a kezét Hopi.
-Az biztos,hogy én Kookie- val alszom.
-Meg én is. - tete fel a kezét V.
-Oké. Kook, Jimin, Tae. Többiek? - nézet a maradékra Hope.
-Kanapé. - ült le arra a menedzser.
-Akkor a ketten aludhatnak a másik ágyakon. - folytatta.
-Én és YoonGi hyung. Rap Man hyung és Jin Hyung. Jó lesz igy?
Bólintottam. Teljesen mindegy ki kivel alszik. De ők ebből mindig nagy hepajt csinálnak.
Mikor el lett döntve egyesével megfürödtünk,utánna pedig már ágyban feküdtünk.
-Jó éjt hyungok. - szólt csendesen Tae.
Évek óta igy van,ha közös szobában alszunk. Addig nem is csukom le a szemem,mig Tae jó éjt nem kiván. Sőt, a dormban is mindegyikünkhöz bekopok s elmondja.

Másnap reggel kómásan ébredek. Persze a többiek már rég fent vannak és lent tömik a fejüket.
Rendbe szedtem magam,majd lementem. Tényleg esznek!
-Jó hogy felébredtél Hyung.- vett észre elsőnek Kook.
-Nem ébresztettek fel. - mondtam vádlón.
-De,csak visszaaludtál. - vont vállat Jin. Megforgattam a szemem. Majd leültem az egyetlen szabad helyre Jimin mellé.
-Mikor megyünk majd a barátodhoz hyung? - kérdezte hátra dőlve Jin.
-A délután folyamán. - törölte meg a szája szélét és tette le az evőpálcikát Cho menedzser.
-Addig mit csinálunk? Hisz még csak reggel van. - vonta fel fél szemöldökét J-Hope.
-Ti mentek gyakorolni. - mondta magatol értetődö hangsúllyal.
Én is megreggeliztem,majd visszamentünk a szobánkba összepakolni és siettünk is gyakorolni.
A nap további része el is ment igy,mert arra ocsodtunk fel,hogy szolnak mehetünk haza.
Az idő késő délután volt,s be is borult rendesen.
-Nagyon izgulok az új ház miatt. - dörzsölte össze a tenyerét Tae.
-Én inkább félek a srác miatt. - szolaltam meg.
-Miért?
-Mert nehogy elhiresztelje kik laknak vele. - válaszoltam kinézve az ablakon.
A táj csak úgy suhant mellettünk.
Elhagytuk a belvárost és egyre több kertes nagy hazakat lehetett látni. Menedzser egy ilyen elé fordult be. A ház hatalmas és szép volt, vagyis a Gazdag negyedben voltunk. Szép!
Ámélkodva szálltak ki a járműből.
-Aztaa!
-Majd késöbb nézhetitek a házat, most inkább a cuccokat szedjétek ki. - legyintett Cho menedzser. Szó nélkül mentem is felnyitni a csomagtartót s kivenni a csomagokat.
-Jajj de örülök drága barátom! - rikkantotta egy ismeretlen mély hang. Megálltam egy perce,hogy fel tudjam mérni honnan jött,de nem kellet sokáig keresnem, mert már a furgon oldalánál is termedt a menedzser ölelgetve.
-Shin sunbae, igazán hálásak vagyunk amiért felajánlottad a házadat.
Az idegen kedvesen rá mosolygott. -Nem kell hálálkodnod, te is így tettél volna fordított esetben, nemdebár?
-De-de- szipogott.
-Sunbae, bemutatom a gyerekeimet. - nézett ránk hátra. Mi gyorsan sorakoztunk és bemutatkoztunk.
-Hét fiu? - biccentett elismerően. -Nagyon bátor vagy Cho-sshi.
-Csak örült. - félig felénk fordult. -Meg van minden?
-Meg.
-Akkor..- ujra az idegenre nézett.
-Elöször én is bemutatkoznék. - mosolygott a hyungra. -A nevem pedig Yun Shin Dong. Örülök a találkozásnak. -hajolt meg enyhén.
-Gyertek be. -már fordult is meg, hogy bemehessen.
Bent is olyan nagynak tűnik mint kintről. Tágas nappali, ahová a koffereket raktuk le.
-Gyertek a konyhába, ott kényelmesen elférünk. - mondta.
Az említett helység Jin hyung álom konyhája. Nagy tér,sok cuccal. Én nem vagyok konyha művész,igy csodát nem látok benne. Egyszer akartam vacsorát készíteni még a debüt elött,majdnem a konyha bánta. Még szerencse, hogy észre lett véve.
Azóta csak enni járok be,meg szendvicset készíteni.
Mindenki leült egy tetszőleges helyre s vártunk.
-A fiam még nincs itthon,de bármelyik percben meg jöhet.
Mint egy végszóra valaki bekiabált a nappaliból. -Megjöttem!
-A konyhában vagyunk!
Hétböl négy srác már el is slisszolt innen, hogy szemügyre vegye ki ez a tag.
Mivel nekem is van kiváncsiságom ,így lassan felálltam.
Valamiért a szivem csak úgy zakatolni kezdett, a testemet elöntötte a várakozás.
Csak egy srácot ismerek meg,nem egy hires embert, könyörgöm!
De mikor kiértem, a lábam földbegyökerezett, a szám tátva maradt.
A srácok elött egy aprócska, elázott ember állt, ugyan olyan ledöbbenve, mint ahogy én éreztem magam. Rövid hajábol csöpögött a víz, ruhája a testéhez tapatt. Nem tudom beazonosítani innen messziről milyen színű a szeme, de biztos vagyok,hogy különleges.
A vonásai túl lágyak, ahoz,hogy fiú legyen,de én miket is beszélek mikor baba arcom van!
-Ő a fiam. -Szólalt meg mögülem a házigazda. A srác szeme haragosan megvillant és egy szó nélkül elhuzta az apját egy közeli szobába.
-Ez fura volt. - volt vállat Tae és leült a kanapéra.
-Szerintem a fiú fura. -adtam hangot gyanakvásomnak.
-Miért? - nézett rám kérdőm Rap Mon.
-Nem tudom megmondani,de fura. - Meg magyarázhatatlan érzéseket hoz ki belőlem azért,tettem hozzá magamban. Ilyet nem szabadna éreznem. Meg is fogadtam. Nekem a zene az első s az is lesz!
-Szerintem meg rendben van- vigyorgott Tae.
-Neked a furcsa is rendben van Hyung. - lökte meg a kanapén Kook.
-Héj!
-A gyógyszereket azonal! - rontott ki a szobábol pánikolva Shin.
-Mi törtét?
-Rin...rohamot kapott. - mutogatott befelé.
A lábaim maguktol vittek be a szobába. Nem gondolkodtam, csak elé guggoltam s magamhoz húztam. Rin elképesztően törékeny teste remegve simult hozzám.
Én meg csak simogattam a hátát és finom eper illata beburkolt,elkábított.
Rin görcsösen markolta meg a pólóm s furta arcát a mellkasomba.
Végtelen ideig tartottam a remegő,törékeny testet a karomban, mig csillapodott a zihálása.
Miután megnyugodott,oldalra fordult a karomban és szusszant egyet.
Tudtam ő nem lehet fiú. Ezer százalék, hogy nem fiú.
Hirtelen az apja tűnt fel a semmiből, s tartott egy poharat meg egy gyógyszert a lány elé. Könnyes arcát értetlenül emelte fel.
-Nem vettem be? - a sirástol karcos hangja még így is lágy volt.
-Most veszed be. - bökött a kinyujtott tenyere felé.
-Honnan kerítetted elő a bátyámat? -kérdezte hirtelen, még jobban hozzám bujva. Ami elég intenzív érzelmeket hivott elő a testem minden pontján.
Most már tudom,őt száz kilométeres körzetben, el kell kerülnöm. Ha meg egy fatális véletlen által közelebb kerülnék hozzá, kordonokat kell felállítanom.
-Ő nem a bátyád. - ráncolta a homlokát.
Rin azon nyomban megkövült, majd- nagy meglepetésemben- felnézett.
Riadt, hatalmas szemei találkoztak az enyémmel. Igy rájöttem, döbbenetesen zöld iriszei vannak. Mint a mezőn fű. Tiszta és ártatlan.
Nem csak az ő lélegzete állt el,hanem az enyém is.
Rin volt aki elöbb vissza nyerte az önüralmát, még hozzá úgy,hogy eltaszított magátol, én pedig a földre estem.
-Te nem a bátyám vagy. - mint egy riadt őzike,azokkal a nagy szemeivel.
-Éles meglátás. - kötözködtem vele. Tudom nem szép dolog, de ha ezt váltja ki belőlem .
Az elsötétülő szemeit nézve, szorakoztato lesz az itt élés. Már előre látom. És én nagyon élvezni fogom.

Így is történt .

Csokoládès puding!
Úgy döntöttem leírom,hogyan jutottak el a srácok hősnönk otthonába hím szemszöggel :'D
Őszintèn,nagyon èlveztem YoonGi bőrèbe bújni xD
Azt hiszem lesz mèg ilyen meglepi fejezet,mèg úgy is ha ti nem szeretnètek bele látni a fejèbe,èn leírom csak nem teszem ki xDD :'D

Remèlem azèrt nektek is tetszett. :D
Nagyon örülnèk ha elmondanátok eddig mi a vèlemènyetek,hogy alakul tovább a törtènet,vagy hogyan folytatnátok :D

Pussza:Hope